Cinkos társulat
2019.12.09. 15:00
Mindig is rendszeres látogatója voltam a színházaknak, az utóbbi években ez mégis megváltozott. A színház kikapcsolódást jelentett, pár óra kiszakadást a mindennapokból, kicsit távol minden zajtól, politikától. Utóbbiból viszont nem lehet már kiszakadni a színházban sem, egy indokolatlan walesi bárdok lassan már egy bábjátékban is felcsendül. Nekem ez nem tetszik, ezért kevesebbet járok. Szabadon meghozhattam a döntésemet, ahogy a színházak és a színészek is szabadon dönthetnek arról, hogy továbbra is így csinálják.
Akik most tüntetnek, attól félnek – vagy azt akarják elhitetni –, hogy az állam bele akar szólni, mi lesz majd a színpadon. Pedig nem ez történik. Abba fog beleszólni, hogy mi zajlik a színpad mögött. Persze meg lehet érteni a színészek félelmét is, hiszen művészek, nem politikusok, ráadásul most éppen egy komolyan hiszterizált társulatról van szó. De azért a jó szándékot nem kellene elvitatni az államtól, hogy a hatáskör valóban megáll majd a kulisszák mögött. Eddig az állam részéről mindenki világosan beszélt, nincs ok az aggodalomra vagy a hangulatkeltésre.
A MeToo-mozgalom sok mocsokról rántotta le a leplet, a színházakról is kiderült: a Gothár-ügy általános eset. Mindegy, hogy jobbos, balos, nemzeti érzelmű vagy libsi a vezetőség, egy biztos, a hatalmukkal visszaéltek. Az embereket pedig meg kell védeni, a biztonság ugyanis van olyan fontos, mint a szabadság. Nem sérülhet egyik sem.
Akik ma tüntetnek, akik petíciót írnak alá, mind a védelem megakadályozására tesznek kísérletet. Ezzel pedig cinkossá válnak a bántalmazásban. Pedig ideje lenne végre azokkal foglalkozni, akik a legfontosabbak a Gothár- vagy a korábbi színházi zaklatási ügyekben: ezek pedig az áldozatok. De a Katona csak magát védi a titoktartási szerződéseivel, a lassan tüntetni induló színészek pedig a szerepeiket. Azok a politikusok, akik petíciót reklámoznak, csak felhasználják az áldozatok traumáit saját érdekeik mentén. Ideje lenne valóban cselekedni. A védelem és a további visszaélések megelőzése nem lehet vita tárgya. És ki lenne alkalmasabb erre, mint a fenntartó maga?