Horváth Tamás: A közelmúltban a Facebook-oldalatok, a Szurkolók az állatkínzás ellen elérte a százezres követői létszámot. Ez azt jelenti, hogy már több mint százezer ember támogatja azt, amit csináltok. Milyen érzés ez?

Kapin Richárd: Érdekes érzés, mert amikor két és fél évvel ezelőtt elindultunk, nem gondoltuk volna, hogy ez egy „divat” lesz Magyarországon. A szurkolók eddig mindig negatív fényben voltak feltüntetve. Ez egy óriási dolog a számunkra. Azt jelenti, hogy az emberek elfogadtak minket, elfogadták a munkánkat. Egyébként a Facebooknak eddig még egy fillért sem fizettünk, tehát kizárólag a munkánknak köszönhetően értük el a százezres álomhatárt.

Horváth: Kicsit menjünk vissza az időben. Mint te is mondtad, két és fél évvel ezelőtt alakult meg a mozgalmatok. Kik, hányan és miért gondoltátok úgy, hogy szükség van egy ilyen szervezetre Magyarországon?

Kapin: Az egész történet a Nyíregyházától pár kilométerre fekvő Nagycserkeszen kezdődött 2017 júniusában. Akkoriban az egész média Fülöp kutya tragédiájáról beszélt, én pedig még pizzafutárként dolgoztam. Volt egy-két barátom, akik különböző szurkolótáborok tagjai voltak (én egyébként a Fradinak szurkolok), de tudtam, hogy ők is szeretik a kutyákat. A konkrét esetig nem nagyon követtem a magyarországi állatvédelmet, laikusként annyit láttam, hogy rengeteg állatvédő szervezet van, melyek főként hölgyekből állnak, de hiányzik mellőlük az az erő, amit mi férfiak, szurkolók tudnánk képviselni.

S akkor Fülöp kutya miatt szerveztünk egy spontán tüntetést, melyre 1000-1500 ember jött el – a demonstrálók fele szurkoló volt. Voltak Újpestről, a Ferencváros táborából, Békéscsabáról, Pécsről, Nyíregyházáról, Diósgyőrből. Vagyis olyan csapatok szurkolói voltak ott, melyek szívből gyűlölik egymást, de az állatoknak a tisztelete és a szeretete háttérbe szorította az ellenségeskedést.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Rengeteg állatvédő szervezetet ismertünk meg akkor, akik nagyon féltek tőlünk. Azt hitték, hogy bandaháború lesz a szurkolók között, illetve, hogy meg fogjuk támadni a cigánysort, ezért a cigányságot is megpróbálták ellenünk fordítani. A helyi cigány vezető ki is jött a helyszínre, elmondtam neki, hogy a demonstrációnk nem a cigányok ellen irányul, nem akarunk mást, mint egy csendes megemlékezést.

Azt hittük, hogy ez a történet lezárult, egyszer lementünk és ennyi, de nem így történt. Óriási szeretetet és támogatást kaptunk az emberektől, szinte követelték, hogy legyen folytatás. Szerintem egyébként még mindig hatalmas fejlődési potenciál van bennünk, még a negyedét sem értük el annak, amire képesek lehetünk.

Horváth: Miben különböztök a többi állatvédő szervezettől? Amellett természetesen, hogy nagyrészt szurkolókból álltok.

Kapin: Valóban, a szűk mag, amely nagyjából 100 főből áll, 70 százaléka szurkoló. A maradék 30 főben benne van pár kiegészítő ember, akik később csatlakoztak, s nem a lelátóról érkeztek hozzánk, valamint a csajok, akik nagyon fontos háttérmunkát végeznek: ők viszik a mozgalom Facebook-oldalát, intézik a bejelentéseket.

De hogy, a kérdésedre válaszoljak, mi abban különbözünk a többi állatvédő szervezettől, hogy mi nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is. Számtalan olyan példát tudnék említeni, amikor mindössze pár óránk volt a kutyáért megindulni úgy, hogy nem volt pénzünk, de még helyünk sem, ahová az esetleges sikeres akció után elhelyezhettük volna, mégis beültünk a kocsiba, akár hajnalban is, s mentünk. Aztán az élet mindig magával hozta a megoldást. Most már szerencsére jobbak a lehetőségeink, így hatékonyabban tudjuk szervezni a dolgainkat, de a spontaneitás továbbra is fontos.

A másik, amiben mi mások vagyunk, az az, hogy az erőt képviseljük. Senki sem örül, amikor a háza előtt megáll 3-4 kocsi, amiből kiszállnak a fiúk, s megpróbálnak egy állatot megmenteni. Nagyon sokan elgondolkodnak már Magyarországon – akár szaporító telepek, akár állatorvosok -, hogy nem biztos, hogy megéri nekik az állatkínzás fogalmát kimerítő cselekedeteket végrehajtaniuk, mert tudják jól, hogy mi a végsőkig elmegyünk, hogy az ártatlan állatokat megmentsük.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Az erőnk, az elszántságunk és az akaratunk visz minket előre, a többi szervezettel szemben nekünk ott van előnyünk, hogy mi a lelátón nőttünk fel: tudjuk, milyen az, amikor a másikért ki kell állni. Tudjuk milyen az, amikor kirekesztett vagy. Nézzünk egy kóbor kutyát, ami az utcán mászkál, megvetik, átnéznek rajta! A médiának köszönhetően velünk, szurkolókkal is hasonló a helyzet, ezért át tudjuk érezni, hogy milyen egy kóbor kutya vagy egy bántalmazott állat sorsa.

Horváth: Azt mondtad, hogy a végsőkig elmentek, ha az állatokról van szó. Ebből kifolyólag magától értetődik a kérdés, hogy a rendőrséggel milyen a viszonyotok. Volt már bármiféle összetűzésetek az egyenruhásokkal?

Kapin: Nem árt leszögezni, hogy a szurkolók és a rendőrök között hagyományosan rossz a viszony, ugyanakkor így, hogy már állatvédők is vagyunk, együtt kell velük működnünk. Náluk van a jog és a hatalom, nálunk meg az akarat. Ha az átlagot nézzük, tíz esetből nyolcszor meg kell emelnünk a kalapunkat a rendőrök előtt, mert abszolút korrektek. Egyszer-egyszer pedig ellenszenvesek vagy semlegesek. De összességében pozitív a rendőrség hozzáállása.

Horváth: Hány csoportotok van az országban? Melyik városokban vagytok jelen?

Kapin: Körülbelül 13-14 városban vagyunk jelen, Budapesten a Ferencváros, az Újpest, a Vasas, a Kispest, az MTK, illetve néhány alacsonyabb osztályú klub szurkolói álltak be az ügyünk mögé. Vidéken többek között Pécsett, Győrben, Békéscsabán, Sopronban, Komáromban, Csornán, Miskolcon (Diósgyőrben), Debrecenben, Veszprémben, Kalocsán, Székesfehérváron és Kecskeméten van aktív csoportunk.

Ezek alapján nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy majdhogynem már az egész országot lefedtük. Nem nagyon tudok mondani olyan magyar települést, ahova ne érnénk oda egy órán belül. Ebben rejlik az erőnk, hogy mindenhol ott vagyunk, sőt mostanában már előbb odaér a nevünk, mint mi. Tudják, hogy jönnek a szurkolók.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Horváth: Hogyan történik a szervezet bővítése a gyakorlatban? Ti keresitek meg az adott település vagy csapat szurkolóit, hogy szükség lenne a lakhelyükön is egy csoportra, vagy ők keresnek meg titeket azzal, hogy szeretnének csatlakozni?

Kapin: Régebben ez úgy történt, hogy mi kerestük meg őket, hogy kellene segítség, most viszont már inkább a csoportok keresnek meg minket, hogy szeretnének csatlakozni. Mi egyébként senkit sem zárunk ki – szívesen látunk magunk között foci-, kézi-, futsal-, kosár-, és röplabdaszurkolókat is.

Horváth: Ha jól tudom, van egy preventívnek nevezhető programotok, melynek lényege, hogy iskoláskorú gyerekeknek tartatok előadásokat arról, hogy hogyan kell bánni az állatokkal.

Kapin: Igen, ez is egy érdekes dolog, hogy az iskolákba annak ellenére minket hívnak előadni, hogy nem vagyunk túl szép gyerekek. (nevet) Havi szinten 4-5 előadásunk van országszerte. Kutyákat szoktunk vinni magunkkal, főleg terápiás kutyákat, amikkel a gyerekek tudnak játszani. A páromnak kutyaiskolája van, ahol rehabos kutyákat ápol, nevel. Ő két red nose pitbullt szokott hozni. Sokakban még mindig az a kép él, hogy a pitbull harci kutya. A gyerekekben megpróbáljuk tudatosítani, hogy máshogy álljanak hozzá a kutyákhoz, így a pitbullokhoz is.

Az előadásaink létjogosultságát mutatja, hogy sajnos vidéken még mindig gyakran előfordul az, hogy a kutya egy bálamadzagra van kikötve, egy kanapét felfordítanak, az a háza, enni pedig moslékot adnak neki. Ugyanakkor az sem jó, ami Budapesten van. Szemerkél az eső, és a kutyán már cipőcske van, ruhát adnak rá (bár ez még úgy, ahogy érthető), valamint babakocsiban tologatják, hogy ne koszolja össze a lakást, amikor visszatérnek a „sétából”.

Nyilvánvaló, hogy a kutyáknak vannak jogaik, harcolunk is azért, hogy ne tárgyként kezeljék őket, de mégiscsak állatok, ennek megfelelő bánásmódot igényelnek. Se nem többet, se nem kevesebbet.

Nagyon nagy probléma, ami már Nyugatról hozzánk is begyűrözött, hogy egyes emberek gyerek helyett kutyáznak, gyerekként kezelik a kutyákat. Sőt, ha jól tudom, Németországban már több helyen azért tüntetnek, hogy legyen állat és ember között házasság. Nonszensz.

Fotó: Kozma Zsuzsi

De visszatérve az előadásainkhoz, nagyon fontos, hogy a gyerekeket megtanítsuk a helyes, felelős állattartásra. Mindenki olyan kutyát vegyen magához, amiről tudja, hogy hogyan kell tartani. Nekem például azért nincs pitbullom, agaram vagy éppen német juhászom, mert tudom, hogy nincs időm arra, hogy mindennap több órát foglalkozzak velük. Azért egy kis si-cut választottam, mert az életvitelembe az fér bele. Leviszem sétálni, kicsit játszom vele, tudom, hogy neki nem olyan nagy a mozgásigénye. Ha valaki kutyát szeretne, úgy kell kalkulálnia, hogy bizony egy 10-15 éves projektről van szó. Normál esetben nincs az, hogy pár év múlva megunod, és beviszed egy menhelyre, bár sajnos még mindig sok ilyennel találkozunk.

Ami viszont pozitívum, hogy a mostani iskolások már nagyobb tudással rendelkeznek a témában, tudják, hogy mi az az oltás, mi az a chip, mikor kell ivartalanítani, miért nem jó a túlszaporulat. Azt látom és bízom benne, hogy a fiatalabb generáció sokkal jobb életet tud majd biztosítani az állatoknak, mint a mi generációnk. S azt se felejtsük el megemlíteni, hogy amellett, hogy a felelős állattartásra tanítjuk meg a gyerekeket, a szurkolókkal kapcsolatos negatív sztereotípiákat is meg tudjuk cáfolni.

Minden előadásunkon 5 percben elmagyarázzuk a gyerekeknek, hogy miért jó szurkolónak lenni. Elmondjuk nekik, hogy a lelátón megtanulhatják, hogy milyen az, amikor a barátodért ki kell állni, milyen az, amikor tudsz számítani a társaidra és milyen az, amikor 4 napot utazol 90 percért.

Ezek sokkal jobb dolgok, sokkal jobb élmények, mint hogy elmész hétvégén valami alja buliba, beveszel pár bogyót, végigtombolod az éjszakát, majd hazamész. A káros szenvedélyekkel szemben a szurkolói, közösségorientált mentalitást szeretnénk elültetni a gyerekekben.

Horváth: Magyarországon a törvényi háttér elméletileg lehetővé teszi, hogy letöltendő börtönbüntetést kapjanak az állatkínzók, de a bírói gyakorlatban ez nagyon ritkán fordul elő. Mit gondolsz, a ti munkátok hatására elindulhat változás ezen a téren?

Kapin: Ez egy nagyon fogós kérdés. Sok tárgyaláson voltunk már, de – egy kivétellel – eddig csak a „felfüggővel” találkoztunk. Úgy gondolom, hogy Magyarországon az állatvédelmi törvények jók, csak be kellene tartatni őket – ehhez persze normális bírók és normális ügyészek kellenének.

Hogy azonban a feljebb már említett örömteli kivételről is beszéljek, Magyarországon a Szurkolók az állatokért érte el először, hogy letöltendő börtönbüntetést kapott egy állatkínzó – méghozzá Fülöp kutya gazdája és annak élettársa. Azt hiszem, 8, illetve 5 hónapot kellett leülniük. Ezen kívül viszont sajnos csak felfüggesztettekkel találkoztunk.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Mindezek ellenére hiszek abban, hogy tudunk olyan nyomást gyakorolni a közvéleményre, a rendőrségre és a bíróságokra, amelynek következtében szigorúbb, elrettenő ítéletek születnek. Ha ez nem történik meg, akkor előbb-utóbb az állatok sorsáért aggódó emberek fognak lépni, s ennek nem biztos, hogy mindenki számára kellemes következményei lesznek.

Horváth: Ismert emberek támogatnak titeket?

Kapin: Igen. A fiatalok körében népszerű rapperrel, Essemmel kezdeném, tudniillik ő írta a himnuszunkat. Rajta kívül – a teljesség igénye nélkül – jóban vagyunk Varga Rolanddal, a Ferencváros focistájával; Dombóvári Istvánnal, Molnár Anikóval, Gregor Bernadettel, Ganxsta Zolee-val, a zenekarok közül pedig a Tankcsapdával, vagy éppen a Hooligansszel.

Horváth: Egy korábbi interjúban Gyurcsány Ferenc neve is szóba került a Szurkolók az állatokért mozgalommal összefüggésben. Mi közötök van a volt miniszterelnökhöz?

Kapin: Természetesen semmi. A történet igazából csak annyi, hogy a XI. kerületben volt egy támogatónk, aki még a 2018-as választások előtt elmondta, hogy amennyiben Gyurcsány és pártjának szekerét toljuk, értékes területet kaphatunk a XI. kerületben, ahol akár saját menhelyet is létre tudunk hozni.

Mondani sem kell, hogy határozottan és félreérthetetlenül a tudtára adtuk, hogy rossz helyen kopogtat, mert mi 2006-ban az utcán voltunk, s sohasem fogjuk elfelejteni, hogy ártatlan magyar emberek szemeit lőtték ki gumilövedékkel.

Fotó: Kozma Zsuzsi

Minket nem lehet megvenni, mi nem azért jöttünk létre, hogy bármelyik politikus azt mondja, hogy itt van egy kis terület, cserébe rakd már ki a Facebookra, hogy szavazz erre vagy arra a pártra.

Horváth: Végezetül egy praktikus kérdés: hogyan lehet titeket támogatni?

Kapin: Mi egy non-profit kft. vagyunk rendes számlaszámmal, de a diósgyőri és a győri csoportjaink már saját számlaszámmal is rendelkeznek. Ha minden jól megy, a közeljövőben ez a komáromiak és a fehérváriak esetében is így lesz. Ez azért jó, mert a szervezetünk decentralizáltabb lesz, nem mondhatja azt például egy Újpest-szurkoló, hogy azért nem utal pénzt, mert azt a fradisták „nyúlják le”.

Másik fő érvünk amellett, hogy idővel minél több csoportnak legyen saját számlaszáma, az az, hogy egy helyi vállalat vagy cég nagyobb eséllyel fog támogatni egy olyan szervezetet, amelyik ugyancsak helyben tevékenykedik.