„Napjainkban a zsidók sok közösségben nem vállalhatják nyilvánosan identitásukat anélkül, hogy kockára tennék személyes biztonságukat. Miközben Európa egyes részein a zsidóság vallási szokásait érik támadások a jogalkotás oldaláról. Az uniós állampolgársággal rendelkező, dzsihadista terroristák visszatérése jelentős fenyegetést jelent a zsidó közösségre nézve. A legszörnyűbb, hogy a közelmúltban több halálos terrortámadást is elkövettek zsidók ellen Párizsban, Brüsszelben és Koppenhágában.”

A fenti sorok Ilan Mor akkori izraeli nagykövet gondolatai, melyek a Népszabadság hasábjain jelentek meg 2015 májusában. Három fontos – a mai napig érvényes és aktuális – tétel, amely vélhetőleg nem jelenhetne meg ma egyetlen komolyabban vehető balliberális lapban sem.

Először, az EU nem tudja polgárai biztonságát szavatolni. Másodszor, az Unióban nem élvez kellő védelmet a vallásszabadság. Harmadik állítási kör, hogy a migráció és a bűnözés, illetve dzsihadisták és terror megjelenése szorosan összefüggnek.

Két évvel az említett írás megjelenése előtt fogadta el az Európai Parlament az úgynevezett Tavares-jelentést, amely rögzítette a tagállamok annak biztosítására vonatkozó felelősségét, hogy etnikai hovatartozásától és hitétől függetlenül minden személy alapvető jogait tiszteletben tartsák, ez a közigazgatás valamennyi szintjére és a bűnüldöző hatóságokra is kiterjed, és egyúttal magában foglalja a tolerancia aktív elősegítését, valamint egyes jelenségek – például a rasszista erőszak és az antiszemita és romaellenes gyűlöletbeszéd – határozott elítélését is, különösen amikor az hivatalos vagy nyilvános fórumokon, többek között a (Jobbik által) Magyar Országgyűlésben jut kifejezésre.

Egy évvel korábban, 2012 novemberében egy magyar országgyűlési képviselő, jelesül Gyöngyösi Márton felszólalásában a gázai konfliktus kapcsán előadta, hogy itt lenne az ideje annak, „hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára.” Akkoriban a kormány a leghatározottabban „elítélte Gyöngyösi Márton, a Jobbik képviselője Parlamentben tett kijelentését.” Mint közleményükben kifejtették, a „Kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen és mindent megtesz annak érdekében, hogy a gyűlölködő és az európai normákkal összeegyeztethetetlen hangokat visszaszorítsa.” Ez utóbbi persze nem zavarta az EP többségét abban, hogy a fent idézett szövegtartalommal egy év múlva megszavazzák a Tavares-koholmányt.

Mindezek után visszafogottan csupán a sors fintorának tekinthetjük, hogy Gyöngyösi Márton, aki egyébként a Jobbik külügyi szakértője és nemzetközi kapcsolattartója is volt, néhány nappal ezelőtt mint az Európai Parlament külügyi szakbizottságának a tagja faggatta a magyar kormány biztosjelöltjét, Várhelyi Olivért. Erre a pálfordulásra még Joseph Fouché is csettintene.

Ami pedig az időközben a Jobbikot domesztikáló és befogadó magyar balliberális közgondolkodást illeti, emlékeznünk kell arra, hogy a Magyar Demokratikus Charta 2012-ben még üdvözölte, hogy tüntetés lesz a Kossuth téren a Jobbik nevű újnyilas párt antiszemita fellépése ellen. A Charta nevében a négy szóvivő jegyezte az említett mondatot, így Vágó István és Donáth László, akinek lánya időközben EP-képviselő lett. Azóta Vágó István és Donáth Anna egészen másként látják ezt a kérdést…

Ahogy korábban az egyik „alapító atya”, Konrad Adenauer fogalmazott: a szélsőséges tendenciákkal szemben szükség esetén határozottan élünk törvény adta jogainkkal. Ezt a sajtóban vagy a közéletben is megtesszük az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben, ha szükséges, akkor a lehető leghatározottabban. Nemcsak azért küzdünk mindenfajta antiszemitizmus ellen, mert bel- és külpolitikailag sem kívánatos, hanem azért is, mert emberiességi okokból a leghatározottabban elutasítjuk azt.

Hosszú és rögös utat járt be az Európai Unió, hogy így megtagadta alapító gyökereit.

És végezetül egy fontos intelem a balliberális européerek számára Ilan Mor tollából: „ahol felüti a fejét ez a fajta gyűlölködés, hamar megjelenik a többi kisebbség alapvető jogainak sárba tiprása is, a szabad önkifejezést gyakorló karikaturistáktól a nőkön, romákon, szintókon és más etnikumokon át az LMBT-közösségig. Végül még a többségi társadalom azon joga is veszélybe kerül, hogy az eltérő véleményű, kinézetű vagy vallású emberekkel szembeni gyűlölet fenyegetettsége nélküli közösségben éljen.”