Hadd meséljek el egy történetet. Pár éve egy gyermekotthonban dolgoztam. Itt a gyerekek a bántalmazás szinte minden formáját ismerték, kisiskolás korukra pedig lett valamilyen rendőrségi ügyük. A gyerekcsoportban volt egy agresszív lány, mindenkivel verekedett és minden második szava valamilyen káromkodás volt. Egyszer megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt. Azt mondta, meg akarja védeni magát, hogy őt már ne lehessen bántani. Az unokatesója pedig mesélt neki arról, hogy nők már férfivá műttethetik magukat, ez pedig jó, mert ő férfi akar lenni, kár, hogy eleve nem annak született. A kislány egyébként szexuális bántalmazás áldozata volt. Mindenki számára egyértelmű, hogy nem nemi átalakító műtétre, hanem terápiára lenne szüksége.

Ez csak egy elkeserítő példa, de azért jól mutatja, milyen károkat okoz a homoszexuális propaganda. Tudom, hogy amikor erről beszélünk, akkor a Pride-közösség és az őket támogatók csak szemforgatással válaszolnak, mintha az egész kitalált lenne és csak a mi, nemzeti érzelmek által átmosott agyunkban létezne az ügy teljesen irracionális félelemként. Az egészet azért mesélem el, mert a napokban írt nekem egy nyílt levelet Ungár Péter LMP-s, vállaltan homoszexuális politikus, amelyben az egyik szexuális nevelésről szóló cikkemet kritizálta. Ungár ugyanis pár hete egy parlamenti felszólalásában azt indítványozta, hogy a szexuális nevelés legyen a Nemzeti Alaptanterv része. Én pedig a reflektáló cikkemben szkepszisemet fejeztem ki, számomra ugyanis nem egyértelmű, mire akarja ezt használni az LMP.

Terítsük ki a kártyáinkat! A szexuális nevelés iskolákba való bevitele elengedhetetlen, hiszen a személyes higiéniától kezdve a szexuális erőszak és az abortuszok megelőzéséig jól használható eszköz ez. Ebben bizonyára nincs vita köztünk. Viszont nem mindegy, hogy ki tartja, pontosan milyen célból és milyen ideológiáknak engedünk teret ezen keretek között.

A liberálisok és több ellenzéki párt is nagy örömmel fogadta az UNESCO „Átfogó Szexuális Nevelés Programját”, amit az UNICEF is támogat. E szerint a gyerekeknek 5-8 éves korukra átfogó ismeretekkel kell rendelkezniük a genderelméletről, tudniuk kell, hogy mi a különbség a biológiai és a társadalmi nem között, hogy a társadalmi neme alapján bárki érezheti magát bárminek, ezáltal a lehetőség is jár, hogy a biológia által kapott nemen változtathassunk. A hazai LMBTQ civil szervezetek pedig évek óta külföldi mintára készült érzékenyítő programokkal lobbiznak, amiknek része az iskolai felvilágosítás is – természetesen a fenti LMBTQ-ideológiára alapozva.

Ungár nyílt levelében azt írja: „Olyan javaslat, amely szerint bármi mást tanítsunk magyar iskolákban, mint, hogy az ember egy ivarosan szaporodó emlős, amely férfi és nő típusban létezik, tőlem egészen biztosan nem hangzott el, és nem is fog”, viszont, hogy milyen ideológiára alapozva történjen a szexuális nevelés, azt már érdemesnek tartja megvitatni. Pedig ezen aztán tényleg nincs mit megvitatni.

A szexuális neveléssel kapcsolatban egy „ideológia” jöhet csak szóba: ez pedig a tudományosan is ellenőrizhető biológia. Minden más káros és nem az oktatási intézmény kompetenciái közé tartozik, hogy ilyet átadhasson a kiskorú gyerekeknek. Csak a család dönthet arról, hogy milyen értékek és egyéb más megfontolások mentén nevelik gyermeküket. Arról, hogy a gyerek megismerje a homoszexualitás (és egyéb sokszínűség) szexuális vonatkozását, csak a szülők dönthetnek, hogy mikor, hogyan és egyáltalán. Ennek nincs helye a NAT-ban.

Ungár szájából valóban nem hangzott el utalás az LMBTQ-ideológiára vonatkozóan – ez szerencsétlen is lett volna. De talán nincs is rá szükség, hiszen Ungár Péter és politikai közösségének elköteleződése ismert, rendszeres résztvevői a Pride-felvonulásoknak, ami a fentebb részletezett LMBTQ-ideológiát képviseli. Hogy ezek után szkepszissel és gyanakvással fogadom Ungár javaslatát a szexuális nevelésre vonatkozóan, talán érthető.

És van itt még valami. Több éve részét képezi a NAT-nak egy úgynevezett egészségtan nevű tantárgy. Ennek keretei között a gyerekek az emberi testről tanulnak az életkoruknak megfelelően, különböző témákra bontva. A tudatlanság ugyanis nemcsak a szexualitás terén nagy, hanem a személyes higiénia és úgy általában az emberi test működése terén is. Ezért nem véletlen ez a tárgy, amelynek pedig része a szexuális nevelés. Hogy ez utóbbit a tárgyon belül esetleg aktualizálni lehetne, az lehetséges. Viszont az mindenképpen érdekes kérdés: Miért akarja annyira Ungár, hogy a szexuális nevelés – külön kiemelve – a NAT része legyen, ha csak nincs valami egyéb szándéka ezzel?