A történet ott kezdődik, hogy lassan egy évtizede hallgatja az egész ország, hogy a Fidesz-KDNP-kormányzás nem szól másról, mint az „urambátyám-politizálásról” (rokonok pozícióba helyezése). Nem telik el hét, hogy ne fröcsögné tele a háztáji médiát valamelyik baloldali agytröszt, hogy élhetetlen ez az ország, mert a fideszes családtagok uralnak mindent. (Az ellehetetlenült légkörnek köszönhető gondolom az is, hogy a Puskás VIP-je is szinte csak balosokkal volt tele a nyitómeccsen, de ez egy más és messzire elnyúló téma.) Az aktuális példát csak amiatt hozom, hogy jelezzem: nyilvánvalóan az idiotizmus kategóriájába tartoznak ezen kijelentések. Az „urambátyám-politizálás” legfőbb ellensége Gyurcsány Ferenc és a felesége, Dobrev Klára. A feleség és a férj (hogy ki hordja a nadrágot már más kérdés) ellenzi a családi politizálást. Akárhonnan vizsgálom már ez egy feloldhatatlan logikai bukfencnek tűnik, de Gyurcsányék körül nem ez az első ilyen eset. Na, de a konkrét sztori: a DK-család egyik jeles képviselője, Németh Angéla, aki a XV. kerület polgármestereként már a választásokat követő második közgyűlésen azzal nyitott, hogy a fiát elhelyezte az egyik bizottságban. A szemérmesnek nehezen mondható DK-sok azzal indokoltak, hogy az egyetemista, húszas évei elején járó fiatalembernek a bizottsági munkát egyfajta gyakornoki lehetőségként szánják. Tegye mindenki a szívére a kezét! Na, ugye mindannyian önkormányzati bizottságokban tengettük a gyakornoki éveinket.

A nem túl szerencsés pozícióosztásról szerettem volna megkérdezni Gréczy Zsoltot, a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselőjét és frakciószóvivőjét. A kommunikáció nagy mestere érezve a rendkívül kellemetlen helyzetet érdemi választ nem adott, hanem egész egyszerűen hitványnak nevezett.

Egy sajtótájékoztatón egy teljesen jogos kérdést feltevő riportert hitványnak nevezni, finoman szólva is hitvány dolog. Nívótlan lenne minden politikustól, de egy olyantól, aki korábban maga is újságíró volt, minősíthetetlen, megbocsájthatatlan. Nem mintha egyébként Gréczy Zsolt a pardonlevelet fogalmazná. A DK politikusa annyit üzent, hogy a jövőben még keményebb hangnemre lehet számítani tőle. Hogy a hitványozásnál mi lesz a „keményebb”, abba most még jobb nem belegondolni. Gréczy Zsoltnak viszont nincs szerencséje, mert a keménységért nálunk sem kell a szomszédba menni. Egy hatalmas különbség azonban van! A keménység nem egyenlő a tahósággal. Egy szellemi csatározást ésszel, frappánssággal lehet megnyerni. Beszéljünk akár egy egyszerű sajtótájékoztatóról vagy éppen parlamenti vitáról.

Ha már francia szállal kezdtem és a minősíthetetlen stílusról elmélkedem, nem lehet elmenni Szabó Tímea parlamenti felszólalása mellett sem, aki Trócsányi Lászlót „trógernak” nevezte. Akinek Trócsányi Lászlóról a tróger szó jut eszébe, ott elképesztően komoly mentális gondok lehetnek. Tegyük félre a pártosságot! Trócsányi korábban párizsi nagykövet volt (itt a francia vonal), jogtudós, ügyvéd, diplomata, egyetemi oktató és amúgy volt igazságügyi miniszter is. Bárcsak 10 millió ilyen „tróger” élne ebben az országban!

A politikai közbeszéd egyre silányabb minőségű, köszönhetően legfőképpen az ellenzéki pártok vállalhatatlan parlamenti előadásainak. Korábban a magyar Országgyűlésben viták voltak, értelmes embereik politikai adok-kapokja, amelyek nem a céltalan magamutogatás eszközei voltak. Jó lenne megtartani egy szintet, mert ha ez így folytatódik, akkor könnyen lecsúszunk a közép-afrikai országok szintjére, ahol már nemcsak táblákat mutogatnak, hanem verik egymást a képviselők. Nem kéne!