Szerinte a kilépést követően Nagy-Britannia nem lesz képes versenyezni olyan nagyhatalmakkal, mint az Egyesült Államok, Kína vagy akár Brüsszel, az Egyesült Királyság csak az egységes Európa részeként játszhat globális szerepet. Valójában az Egyesült Királyság történelme során bebizonyította, hogy nagyhatalmi szerepet Brüsszel nélkül is tud játszani, Amerikával pedig kiválóak a gazdasági, kereskedelmi, diplomáciai kapcsolataik. A briteknek egyébként már az uniós bővítések sem voltak az ínyükre, mivel korábban is a gazdagabb államoknak kellett a nagyobb befizetéseket eszközölniük a fejlődő, új tagállamok részére. Azzal is nehéz vitatkozni, hogy jobban jár-e egy ország, ha saját maga állapítja meg vámjainak mértékét és nem kell befizetnie súlyos milliárdokat a brüsszeli költségvetésbe. Emellett van néhány európai ország, mely nem uniós tag, mégis a legfejlettebb, leggazdagabb államok közé tartozik a világon, és az unióval kötött kétoldalú megállapodások értelmében a tőke és a személyek szabad áramlása is akadálymentesen működik.

Tusk beszédében arra is kitért, hogy a közös uniós migrációs politika körüli konszenzus kialakítása érdekében el kell kerülni a megosztottságot. Emlékeztetett arra, hogy menekültügyi politikával kapcsolatos viták, különös tekintettel a kötelező betelepítésre, nagy érzelmeket és több esetben haragot váltottak ki a tagállamok részéről. Úgy vélte, a feszültségek enyhítésének egyik módja az volt, hogy minden ország ráébredjen, hogy a liberális demokrácia és a külső határok hatékony ellenőrzése között nincs ellentmondás, segíteni kell a menekülteknek. Ennek ellentmondásosságával találkozhattunk Röszkén, az olasz partoknál, Horvátországban, a spanyol exklávé, Ceuta esetében, de az összes többi déli, keleti uniós határon is, ahol néhány éven belül milliók lépték át illegálisan és erőszakosan a határokat.

A három évvel ezelőtti Brexit-népszavazáson 17,5 millió brit szavazott a kilépés mellett és 1,5 millióval kevesebben akartak bennmaradni az unióban. Beszédével Tusk beszállt a jelenlegi brit választási kampányba, üzent a Brexitet ellenzőknek is, hogy ne adják fel a küzdelmet, amit az újabb népszavazásért és a baloldali Munkáspárt hatalomra juttatásáért folytatnak. Szavaival nyilvánvalóvá tette, hogy a befolyásos brüsszeli vezetők mit gondolnak valójában a demokráciáról, a népszavazásról, az emberek akaratáról. Az általa említett liberális demokráciában ugyanis az 52%-os többségi népakarat nem számít, ha a 48% a brüsszeli érdek.