Ismertem valakit, aki ragaszkodott hozzá, hogy az ő Ferenc-egykrajcárosa többet ér, mint a Horthy 1938-as 5 pengős, mert az régebbi. Mert ha régi pénzről van szó, akkor a régebbi mindig értékesebb – vallotta ő. Nem lehetett vele megértetni, hogy ez nem így működik, s hogy az egy krajcárosból van töméntelen, a Horthy 1938-as ötpengősből meg pár száz darabot vertek.

Mondjuk az ilyen marhát nem is engedik felszólalni a numizmatikai konferencián.

Ha az ember bemegy egy élelmiszerüzletbe, ahol a mélyhűtőpult környékén hideg van, s ott nekiáll magyarázni, hogy „meg lehet fázni ebben a hidegben!”, akkor először úgy tesznek, mintha nem mondott volna semmit, majd csitítják, s ha nem hallgat el, kitessékelik. Hasonlóan a mozdonyvezető is, ha valaki odaáll mögé, miközben végzi a munkáját, s elkezd okoskodni, hogy „Nem mehetne kicsit gyorsabban? Hatra mozijegyem van, s Pestre kell érnem”, vagy mondjuk ezt „Nem nyomja meg azt a nagy piros gombot? Figyeltem magát, de egész eddig egyetlen alkalommal sem nyomta meg. vajon mi lehet az?” előbb felmordul, majd kirúgja a fülkéből, s mond pár keresetlen szót.

Ezt kéne tenni a politikában az ilyetén okoskodókkal is.

„Magyarország miniszterelnöke egy tömeggyilkost, egy háborús bűnöst fog vörös szőnyegen fogadni. Nagyon fontos, hogy november hetedikén nagyon sokan legyenek kint az utcán. Egyetértek azzal a kurd követeléssel, hogy blokád alá kell vonni a várost annak érdekében, hogy Erdogan ne tudja betenni a lábát” – mondta Gulyás Márton aktivista a Kötöttfogás című vitaműsor vasárnap esti adásában.

Hát igen. A Gulyás Marci. Már úgy hiányzott.

„Ha bármiféle becsület van a politikai közösségünkben, akkor mindent meg kell tennünk, hogy kinyilvánítsuk a szolidaritásunkat a kurdokkal, és minél jobban megdrágítsuk és megnehezítsük Erdogan közlekedését a városban” – mondta Gulyás.

Már Gyurcsány is akcióba lépett az idegen érdekek képviselete mellett. „A Magyar Országgyűlés határozatban ítélje el az örmény népirtást. Az életért, a szabadságért szólni kell.” (Milyen megható! A 2006-ban sittre vágott magyarok szabadságáért elfelejtett szólni annak idején a szabadság e magasztos hőse.)

Ahogy az általam ismert illető sem érti meg, nem fogja fel ésszel, hogy a régi pénzek értéke nem aszerint rangsorolódik, hogy a 100 éves pénz ér valamennyit, és a 110 éves többet, úgy Gulyás Marci sem fogja fel, hogy a politika nem becsület, meg szimpátia, hanem érdek (hazánk esetében túlélés) dolga. Törökország globálisan egy középhatalom, regionálisan pedig nagyhatalom, szerepe felértékelődött a migrációs válság miatt. Az USA megteheti, hogy kekeckedjen velük, mi viszont nem. Pont.

Döbbenettel figyelem, hogy megnőtt az egyszerű emberek körében az érdeklődés és aggodalom oly népek sorsa iránt, akikről pár hónapja azt sem tudták, hogy léteznek, de a térképen most is nehezen találnák meg.

A két utcával odébb lakó magyar ember sorsáért egy csepp könnyet nem ejtenének, mert nem rájuk tartozik, de a kurdokért vagy örményekért szívszorító jajgatásokat csinálnak. (Az örményirtást zömmel kurdok végezték el. Most akkor a kurdokat sajnáljuk vagy az örményeket? Egyszerre a kettő necces.)

A kérdés a következő: valaki tényleg hülye, vagy csak megjátssza magát?

Ha a numizmatikai analfabéta illető ennyire nem ért hozzá, legfeljebb azt mondják ostoba. Ha megjátssza magát, s bízik, hogy valakit átverhet, azt úgy hívják csaló.

Vajon Gulyás Marci ostoba vagy csaló?

Egy ismerősömnek mutattam a fenti 444-es cikket, s mindössze ennyit reagált. (másolom).

„Ezek hülyék!

Jaj bakker.

Aznap lesz a vizsgám XD

Akkor két órával korábban kell indulnom, hátha megbénítják ezek a kis pöcsök a várost.

Engem mindössze ennyi érdekel.”

Ez a helyes hozzáállás. Nekünk ehhez mindössze ennyi közünk van.