Szerintem azt még maga gróf szentegyedi és czegei Wass Albert sem hitte volna, hogy neve és munkássága ilyen vízválasztó lesz a magyar szellemi életben, és majd fél évszázados elhallgatás – és elhunyta után még egy évtized – múltán vele foglalkozik a magyar szellemi és politikai réteg. A politikai és közéleti sokkal inkább, mint maga az irodalmi.

És ez annyira régimódi dolog!

Íróknak, művészeknek – pláne költőknek – a XIX.-XX. században tulajdonítottak ekkora fene nagy fontosságot. Tiltották, tűrték, támogatták, könyveiket vagy dotálták, vagy elégették, esetleg bezúzták vagy tiltólistára tették.

A liberalizmus, a XXI. század elejének szellemi diktatúrája nem tesz ilyet. Minek is tenne? Kezében a könyvkiadás, kezében a közösségi média, a könyvterjesztő hálózat, mi a fenéért tiltana bármit is? Nem jut el senkihez, azt annyi. Tiltogatni olyannyira ódivatú. Oly avítt és naftalinszagú. „Betiltva”. Az ember érzi a dohos párát és az almáriumban felejtett múlt heti almacsutka illatát.

A Facebook sem azt mondja, hogy tilt. Dehogy. Korlátozza a gyűlöletbeszédet. Értsd: az a vélemény, ami céljaival ellentétes, nem jut el senkihez. Pufoghatsz a kocsmában, rázhatod az öklöd, ki nem tojik rá? Írhatsz verset is, de még a melletted könyöklő ivócimbora sem hallgatja végig, s ha esetleg le is hozza valami irodalmi lap jó egyéves átfutási idővel, a korrektoron meg a szakma berkein kívül két tucat ember, ha elolvassa.

Hogy bámulna nagy szemekkel Wass Albert, ha mindezt látná!

Huszár Karcsi – az „Őseink elhallgatott titkos tudása és a háttérhatalom” nevezetű titkos Facebook-csoport adminja – annyit tud, hogy Wass Albertet szeretni kell. Karácsony Gergely meg annyit, hogy Wass Albertre haragudni illik. Pedig szerintem békén kéne már hagyni, helyére tenni és olvasni. De józan, kritikus fejjel.

Karácsony Gergely nem hiszem, hogy olvasta volna Wass Albertnek akár egyetlen sorát is. Huszár Karcsi ellenben nem hiszem, hogy olvasott bármit az elmúlt tíz évben Wass Alberten kívül.

Nehéz eldönteni, melyik a rosszabb.

Kezemben épp Cholnoky László egy novelláskötete van. Én többre tartom. Vagy ha finomítani akarok, hát így fogalmazok, közelebb áll hozzám. Izgalmasabb, őrültebb, különlegesebb. Nem hiszem, hogy Huszár Karcsi valaha olvasta volna, és azt a rengeteg kincset, amit a magyar prózairodalom az elmúlt száz évben felhalmozott. Ellenben – most csak kapásból mondom – Wass Albert Jönnek című kisregényét nehéz elfelejteni, és igen nehéz kivonni magunkat a hatása alól. Bár volt olyan műve, amit nem olvastam végig, mert untam. Kosztolányival ez például soha nem fordult elő. De hát mit tud erről Huszár Karcsi vagy Karácsony Geri?

Szóval hagyjuk már békén gróf czegei Wass Albertet!

Ne legyen se pajzs, se pallos és bunkósbot. Mert annyit nem ér, de annál meg többet ér!

Egyébként Karácsony mit dumál bele? Egykoron egy tisztességes bolsevik felült a páncélvonatra, azt ment gyilkolni papot, parasztot, polgárt, tette zsebre két kézzel, amit lehetett – neki miért van több? vegyük el tőle! –, de nem foglalkozott kultúrával. Arra ott volt az Írói direktórium. Lukács György, Kassák Lajos, Komját Aladár. Egy Karácsony hol jön ezekhez képest? Nem mintha Kassákot lehetne olvasni mai fejjel, a képzőművészethez meg nulla érzéke volt, de hát lássuk be, nem egy színvonal. Ej, ma már a bolsevik sem az, mint ami régen.

Hja, kérem, minden korcsosul.

Ez a kretén azt nyilatkozta, hogy ugyan neki a Széll Kálmán tér Moszkva tér marad (sic!), de nem nevezteti vissza, legalább Széll Kálmán nem volt náci vagy kollaboráns (mint Wass Albert – mondja ő).

A pontosság kedvéért: Széll Kálmán miniszterelnök 1843 és 1915 között élt. Ennyi értelem szorul ebbe a pasasba, aki egy majdnem kétmilliós világvárost el akar vezetni. Azt persze elfelejtette hozzátenni, hogy a szovjetekkel kollaborálók nevezték át a korábbi Széll Kálmán teret 1951-ben Moszkva térré.

Jut eszembe, náci. Tápos Gerinek üzenjük: bár Wass Albert nem volt szent, de 1943-ban majdnem letartóztatta a Gestapo!