Jaj, ne is mondja kedves uram. Szörnyű itt nálunk az élet Győrben!

Mikor is találkoztunk utoljára? Fél éve? Na, akkor maga nem tud semmit. Figyeljen, elmesélem magának.

Először is kezdeném, hogy elromlott a bojler. Kihívtam egy villanyszerelőt, de megtudtam, hogy a szerelő csalja a feleségét.

Azonnal elküldtem!

Az én villanybojleremet ne szerelje olyan ember, aki azt mondja a feleségének, hogy vidéki útra megy, aztán valami nőcskével randevúzgat. Nem. Ezt én nem tűröm. Aki ilyet csinál, az soha többet ne szereljen villanybojlert! Az alkalmatlan erre a feladatra. Az vonuljon vissza, tegye fogasra a szerszámostáskáját, és távozzon a villanyszerelők közül.

Hogy mi lett azután? Hát kérem, pár napig nem fürdött a család, aztán mikor már borotválkozni sem tudtam, meg a zoknimat se tudtam kimosni, az asszony meg hisztizett, kikerestem egy másikat. Igaz, az messzebbről jött.

Hogy az elvégezte-e a munkát?

Hát az úgy volt kérem, hogy azt mondta szerda délelőtt jön reggel kilenc és tizenhárom óra közt, de tett egy olyan megjegyzést is, hogy lehet, hogy csak délután ér oda, úgyhogy kivettem egy nap szabadságot. Igen, jól sejti, nem jött aznap a másik szerelő, de azért pár nap múlva kivettem egy másik nap szabadságot, és akkor se jött, és a telefont sem vette fel.

Kerestem hát egy harmadikat. Az végre megérkezett. Hogy milyen ember? Ó, nem fogja elhinni, az az ember egy bűbáj. Rögtön munkához látott. Nagyon szépen és választékosan fejezi ki magát, folyton mosolyog, a feleségemmel is nagyon kedvesen beszél. Megmutatta a gyerekei fényképeit is. Képzelje, van egy kutyája is. Mutatta a képét. Az az ember kérem egy mintaszülő! Imádja a családját. Soha életében más nőre nem nézett, minden évfordulóra rózsacsokrot vesz az asszonynak. De nemcsak a házassági, hanem az eljegyzési évfordulójukra meg a megismerkedésük ünnepére is.

Jó, hát a villanybojler azóta is rossz, de akkor sem fogok kihívni egy olyan embert, aki csalja a feleségét!

Ja kérem, kicsit lefogytam az igaz, mert a gáztűzhely is tönkrement, és a szerelőnek nem ismerem a családi életét, és azzal sem vagyok tisztában, hogy milyen barátai vannak – akadhat köztük iszákos –, és lehet, hogy rondán beszél.

Mert az én gáztűzhelyemet olyan ember ne javítsa!

Amíg nem találok egy makulátlan szakembert – mert a szakember az legyen makulátlan, akár szerelőről van szó, akár tapétázóról, akár polgármesterjelöltről –, addig étterembe járunk. Borzasztó kiadás, de biztos megérti!

Mi van, ha megszereli valaki a gáztűzhelyt, de kiderül, hogy rondán bánik a kutyájával? Hogy néznék a tükörbe ezek után? És hogy kevergetném a rántottámat? Nyugodtan kevergetem, fütyörészek, s közben a szerelő meg otthon kiabál a nagymamájával? Elképzelni is borzalom.

Honnan tudja, hogy ott pocsékul főznek? Ennyire lesoványodtam? Igen, a szakács borzasztóan főz, túlsóz mindent, és a sült krumplit olyan olajban süti, amit már vagy ötvenszer felhasználtak, de progresszív nézetei vannak a gyereknevelésről, és rendszeresen adományoz egy állatmenhely javára. Hogy van-e a környéken másik étterem? Van, kérem, persze. Ott jó is az étel, de a tulaj csalja a feleségét, és egyszer, ezelőtt húsz évvel részegen látták a villamoson.

Mit kérdez? Hogy milyen zenéket hallgatok mostanában? Semmit, kedves uram. Mostanában semmit. A kedvenc gitárosomról kiderült, hogy nem gyűjti kis üvegcsébe az étolajat, hanem lehúzza a vécén, egyáltalán nem törődik a környezettudatossággal, az az énekes meg, akit mindig is imádtam, késve fizeti az adót.

Nem, dehogy. Szavazni sem megyek el vasárnap. Akire szavaztam volna, aki alatt működik a város, az házasságtörő. Csalódtam uram az emberekben. Ne is mondjon semmit, megyek haza a hideg lakásba – mert a gázkonvektor szerelője, akit ajánlottak, megverte egyszer a nejét – és olvasgatok gyertyafénynél.

Áram nincs, fűtés nincs, éhes vagyok és fáradt, de nekem elveim vannak!