Nem is feltétlenül azért, mert jövő hét végén választás lesz, hanem mert tényleg naponta csinál, mond valami baromságot. Naponta. A 888.hu és az Origo is többször írt arról, hányféle változattal álltak elő Karácsonyék, hogy készült a felvétel, tudják-e vagy sem, kik beszélnek rajta, mit mondanak, stb.

Természetesen egyetlen dolog érdekes – és egyetlen dologról nem akarnak beszélni: hogy mi hangzott el a felvételen. Mert az a lényeg.

De legyünk most egy kicsit megértőek Karácsony Gergellyel. És nézzük azt a változatot, amit nyilván a legkedvesebbnek, számára a legkevésbé kínosnak tart. Hogy a szövetségesei gyalázása a Párbeszéd elnökségi ülésén történt. (Azt persze ne felejtsük el: miután a 444 előjött a botránnyal, három napra volt Karácsonyéknak szükségük, hogy végre kitaláljanak egy olyan helyszínt, amivel azt lehetne sugallni, hogy nem ismét Karácsony egyik ismerőse vette fel és adta ki a hangfelvételt.)

Tehát. Karácsonyék egyik verziója szerint a hangfelvételen a Párbeszéd elnökségi tagjai kérdezgetik a nagyon-nagyon nagy tekintélyű főpolgármester-jelöltet. Mi is az első kérdés?

- Mi a te szereped, mint ennek a blokknak a vezetője?

Ezt pártbeli vezetőtársa tényleg megkérdezi? Magától nem tudja? Erre a kérdésre egy átlagos újságolvasó, aki érdeklődik a politika iránt, tudja a választ. Ilyen szinten fogalmatlanok az elnökségi tagok? Ha tényleg egy elnökségi tag azt kérdezi az MSZP-DK-Párbeszéd főpolgármester-jelöltjétől, hogy mi a szerepe főpolgármester-jelöltként, akkor ez a nő vagy férfi olyan szinten amatőr politikus, amit még egy nullaszázalékos párt vezetőjéről is nehéz elképzelni. A válaszok persze megdöbbentőek, hiszen MSZP-s és DK-s szövetségeseit szidja Karácsony, de a naiv kérdések – ha elhisszük, hogy párbeszédes elnökségi tagokat hallhatunk – kínosan dilettáns politikustársakat bizonyítanak. Jó, milyen lehet az a párt, amelyiknek Karácsony Gergely a vezetője, de azért ez mégis elég furcsa.

A válaszokat tartalmi szempontból rengetegen elemezték. Hogy milyen mélységbe nézhettünk le. Bűnöző szocialisták, fenyegetések, egy kerület szétlopása, és a többi. De nézzük most az emberi oldalát.

Egy pártot, egy politikai közösséget bajtársiasság nélkül lehetetlen létrehozni és megtartani. Milyen bajtársiasság lehet Karácsonyéknál, hogyha azon ironizál, hogy szövetségese, a DK-s képviselőnő ki fog kapni? Milyen bajtársiasság lehet Karácsonyéknál, ha arról a szövetséges MSZP-s politikusról, aki éppen őt akarja követni polgármesterként Zuglóban, mint egy kellemetlen ballasztról beszél? Milyen közösség lehet náluk, mit gondolnak a közös harcról? És harcon semmi rosszat, semmi agresszivitást nem értek. Küzdelem valamilyen közös ügyért. Karácsonyéknál például hogy működhet az egymás iránti szolidaritás? Most már egészen pontosan el tudjuk képzelni. Sőt. Tudjuk.

És hát az emberi oldala – vajon Karácsony Gergely milyen jellemű ember lehet? Ha így beszél a szövetséges pártokról, emberekről, későbbi állítása szerint barátokról, akkor nem ugyanígy beszélhet saját párttársairól? Karácsony Gergely, aki mindent a baloldalnak köszönhet. Fizetése se lenne. Ahogy írtuk, van egy nullaszázalékos pártja. Karácsony Gergelyről az elmúlt tíz évben, azóta, hogy mint politikusszerűség megjelent, semmi újat nem tudtunk meg azon kívül, hogy valódi feladatra nem használható. Most igen. Most a jellemét is megismertük. Természetesen nem vagyunk naivak, Karácsonyéknál senki nem gondolt a tizenkilencedik század romantikus regényhőseire, nem képzeltem, hogy Tolsztoj Háború és békéjéből vagy egy Stendhal-regényből mászott volna ki. Azt sem, hogy Andrzej Wajda csodálatos filmjéből, a napóleoni hazugság és a cári megszállók között vergődő lengyel hazafiak szívszorító küzdelméről szóló, A légióból pottyant volna az LMP-be majd az Együtt-PM-be aztán a Párbeszédbe, majd az MSZP-P-be és a többibe. Ezt senki sem gondolta. De hogy úgy szeretne bajtársai segítségével főpolgármester lenni, hogy azokat nem tartja bajtársainak, az azért elég furcsa. Furcsa, de persze olyan karácsonygergelyes.

Nem baj persze mindez. Szó se róla, ez is közrejátszik, hogy harmadszor kétharmad, hogy emiatt is fog nagyon nyerni Tarlós István – de azért megdöbbentő.

Karácsony Gergely közben szánnivalóbbnál szánnivalóbb helyzetekben látható. Például: miközben arra kellene válaszolnia, hogy miért szidja szövetségeseit, zavarodottan az égre mered és megállapítja, hogy ott van egy dolmányos varjú. A szerkesztőségben egyébként kisebb vita alakult a helyzet értékeléséről. Volt, aki szerint Karácsony egyszerűen megijedt a varjútól. Volt, akinek az volt a véleménye, hogy ez egy amolyan Karácsony-trükk volt, hogy addig se kelljen a kellemetlen kérdésekre válaszolnia. Mintegy kizökkentse példátlan ravaszságával a csúnya újságírókat. Én arra tippeltem – most már azt hiszem, tévesen – , hogy éppen azt játssza, hogy ő egy zöldpolitikus, aki irigylésre méltó alapossággal ismeri, mit ismeri, rajongva szereti az élővilágot. Tévedtem, mert túlzás ennyi tudatosságot feltételezni Karácsony Gergelyről. Arról az emberről, aki bemenekül inkább a vécébe, mert nem akar a Hír TV vagy a köztévé riporterének teljesen adekvát és logikus kérdéseire válaszolni. Vagy a zuglói önkormányzat hátsó kijáratához oson, mert a Ripost akarja kérdezni. Ez Karácsony Gergely.

Ha már értékeltük – valamelyest komolyan – a jellemét és azt a miliőt, amiben Karácsony Gergely mozog, akkor azért idézzük fel az egyik legnevetségesebb mondatát is.

Éppen azt akarta elhitetni újságírókkal, hogy őt (a családját) nem is az MSZP országgyűlési képviselője fenyegette meg, hanem valamilyen titokzatos gazdasági valaki, jól begyakorolt (persze hazug) álindulattal, erőt sugalló álhatározottsággal azt mondta, hogy megmondja, mit csinált ezzel a titokzatos gazdasági szereplővel. Kivágta, mint macskát szarni. Karácsony Gergely. Kivágott bárkit is. Ráadásul így. Hát persze.

Legalább mondta volna így, talán egy kicsit hihetőbb lett volna: hát, ööö, most már mindegy, deeeee… ööö… legközelebb cicus, ne a szobában kakilj… hanem tedd meg, hogy ööö…. valahol máshol… már ha ööö… nem gond.

Miau.

És persze a macska marad.