Igen, Tordai Bencéről lesz szó. Éppen emiatt gondolkodtam sokat, hogy foglalkozzak-e vele vagy sem. Egy kis insiderkedés! A riporteri munkában van egy kifejezés: a „vadászat”. Ez akkor van, amikor a riporter és a stábja aktuális ügyekben próbál megszólítani politikusokat olyan helyszíneken, ahol a képviselők gyakran feltűnnek (például a Parlamentben). Na, a vadászatok során Tordai az az ember, akit ha meglátok sem próbálok interjút készíteni vele, hiszen minden szempontból annyira nulla, hogy még véletlenül sem szeretnék emelni rajta azzal, hogy teret adok a bizonyosan értékes gondolatainak. Emiatt is agyaltam sokat, hogy ezt most leírjam vagy ne írjam.

Írom, mert felháborít, hogy egy országgyűlési képviselő (!) politikai teljesítménye a botrány.

Tordai Bence, a Párbeszéd nevű pártnak a képviselője, ami már önmagában nemcsak az ország, hanem a világ vicce, hogy egy ilyen formációnak képviselői lehetnek a magyar parlamentben. Életemben nem találkoztam olyan emberrel, aki őszintén bevallotta volna, hogy a Párbeszédre szavaz. Tordai Bence jelentéktelen, ahogyan a pártja is.

Ugyanakkor elképesztően zavaró, sőt felháborító, hogy ez az ember – elégtelen politikai tevékenysége ellenére – valakinek képzeli magát.

Tordai először akkor akasztott ki (valószínűleg nem csak engem), amikor a parlament a munka törvénykönyvének módosításáról szavazott. Az Országgyűlés és a magyar demokrácia fekete napja volt. Az ellenzék akkori viselkedésére nincsenek az egyébként választékos nyelvünkben sem megfelelő szavak. Ennek a napnak kétségtelenül a legirritálóbb szereplője Tordai Bence volt, ő volt az, aki a miniszterelnök arcába tolta a telefonját és élőben, tegeződve, vállalhatatlanul beszélt Orbán Viktorral. Még mielőtt itt is beindulnak a trollok, nemcsak az probléma, hogy Orbán Viktorral tette ezt, az országunk házában képviselők egymással így nem viselkednek, ők példaként kellene, hogy szolgáljanak. Ha ezt teszi egy „képviselő”, akkor mit várunk a többi állampolgártól? A sztoriban persze az sem mellékes, hogy Orbán Viktorra már szavazott ember, sőt negyedik alkalommal miniszterelnök. Tordairól ezek közül egyik sem mondható el. Tisztelet, ez az, amit úgy tűnik, hogy neki nem tanítottak meg.

Az említett napon folytatásként Tordai és a bandája még „elfoglalta” az MTVA-t, ott kicsit szenvedtek, aztán hazamentek, majd ez az egész hiszti is elmúlt.

Tordai az utóbbi időszakban kicsit eltűnt, ami jót is tett az ország mentális állapotának. Sajnos azonban várható volt, hogy párttársa, Karácsony Gergely (a főpolgármester-jelölt is ennek a Párbeszéd nevű pártnak a tagja, hihetetlen!) be fogja vetni. Meg is történt az első „akció”.

Régi a recept az ellenzéki oldalon, ha nem tudnak politikai versenyen (értsd: választás) győzedelmeskedni, akkor generálják a botrányt, amivel bekerülnek a hírekbe, sőt még én is írok Tordairól, akire egyébként minden karakter kár.

A Párbeszéd politikusa gondolt egyet – biztosan magától –, és elment Tarlós István (a főpolgármesterre is szavazott már ember) egy nyilvános eseményére, a célja egyértelmű volt, a balhé. A főpolgármester nyugodt ember, de még neki sem volt egyszerű feladat a rendkívül idegesítő Tordait elviselni. Az már most jól látszódik, hogy a közelgő önkormányzati választásokig még lehet számítani ehhez hasonló akciókra. Ameddig az ellenzék teljesítményt nem tud felmutatni, addig marad a hisztériázás.

Egy dolog biztos, az ilyen Tordai Bencék (meg a jobbikos alteregója: Jakab Péter) megjelenésével nem halad jó irányba a hazai politikai élet és közbeszéd. A politikus, az politikus – ezzel normális esetben járna valamiféle tartás, de legalább normális viselkedés. Akinek problémái vannak ezen a téren, az ne válassza ezt a pályát. Ennyire egyszerű.

Ja, és még mielőtt a fiatalabb korosztály hősként tekintene a hivatásos hergelőkre, mert „mennyire kemény már a Tordai, hogy megmondja a Tarlósnak”, szeretném megjegyezni, hogy suttyónak lenni nem menő.