Korábban volt már példa ilyenre, most újabb két alkalommal ketten fogunk sört tesztelni egy cikkben. A 888 sörenciklopédiájának legújabb részében a Tiltott Csíki Sör IPA típusú söréről lesz szó, elsőként Nagy Gábor osztja meg az élményeit veletek.

Az az igazság, hogy nagyon rég ittam igazi IPA-t. (Mintha egész nyáron megfeledkeztem volna a létezéséről.) Pedig az India Pale Ale egy igazi nyári sör. Szomjoltó kesernyés ízvilág (köszönhetően az extra komlózásnak), és a frissességet adó citrusos mellékíz.

Régen, a hazai hősidőkben, mikor a Főzdefeszteken csodálkoztam rá a kis főzdék sörforradalmi vívmányaira, alig páran főztek ALE-t, majd 2017-ben a nagyüzemiek közül először a Soproni lépte át azt a lélektani határt, hogy betesz egy IPA-t az alapszortimentbe, őket követte nem sokkal később a kőbányai Dreher, most pedig, 2019-ben a Tiltott Csíki Sör lépett, és piacra dobta a szűretlen Csíki pIPA-t.

Úgy kellett ez a csíkszentsimoniaknak, mint egy falat (folyékony) kenyér, mivel felső erjesztésű sör nélkül nagyon nehéz megmaradni a piacon.

Az már az első korty előtt érezhető volt számomra, hogy a székely főzőmesterek nem vették félvállról az új sör kifejlesztését: valóban minőségi maláták (többek között karamell és Pale Ale), illetve kétféle, Centenialt és Cascade komlót használtak Erdélyben. A kitöltés után pedig már láthatóvá is vált, hogy tényleg nem egy alibi, nagyüzemi sörkülönlegességgel van dolgom. Testes, egész sokáig élő hab, melynek nyomai még percekkel később is ott figyelnek a pohár belső falán. Bronzra emlékeztető színvilág, amely bár lehetne zavaros, hiszen egy szűretlen sörről beszélünk, mégsem az, sokkal inkább egy letisztult, kifinomult folyékony kenyér képét mutatja. Az illata meg nem csupán a citrusra, hanem virágokra emlékeztet engem.

Az ötszázalékos Csíki pIPA nincs pasztörizálva, és talán pont ez teszi igazán egyedivé a legújabb Csíkit. Hiába IPA a pIPA, a durva, tonikokra emlékeztető keserű ízvilág elmarad, van helyette egy kellemes, kicsit a barna sörökre jellemző simogató esszencia – rövid utóízzel. Száz szónak is egy a vége: Hajrá, Székelyföld! Csak így tovább!

Itt venném át a szót Gábortól, akivel egyébként sokban egyetértek a Csíki IPA-t illetően.

Nagyon kíváncsian vártam a Csíki ezen sörét, ugyanis nekem még mindig ízlik a „sima Csíki”, pedig többektől lehet hallani, hogy sokat vesztett a kezdeti színvonalból. Igaz, ami igaz, legutóbb nagyon melegben, szomjasan ittam Csíkit, akkor azért alapelvárás, hogy jó legyen. Az IPA-t rendesen behűtve, szintén egy hosszabb nap után, egy meleg nyári estén kóstoltam meg.

Az első élményem az erős, intenzív illat volt, ami pontosan olyan illat volt, amit egy ilyen típusú sörtől elvárok. Citrusos, enyhén gyümölcsös, jellegzetes illat ez, szerencsére semmi sallang nem volt benne. A második feltűnő jelenség az erős, tartós hab volt, ez is egy jó előjel, ahogy a sárgásbarna színvilággal sem volt problémám.

A sör ízét illetően már kevesebb az erős karakter: jó sör, nekem kifejezetten jól csúszott és ízlett is. Azonban a Csíki pIPA nem túl karakteres sör, az IPA ízvilágának hozta a kötelező elemeit, de ezen a típuson belül inkább egy egyszerűbb sörnek mondanám, és annyira nem is volt keserű, így lehet, hogy az APA megnevezés jobban illene rá.

Ami erős pozitívum, hogy semmilyen kellemetlen, oda nem való mellékízt nem tapasztaltam. Viszont semmi különlegességet nem érdemes várni, inkább átlagos sör a felső erjesztésűek között.

Összességében nekem tetszett, a Soproni IPA és a Pécsi APA után ez a harmadik olyan felső erjesztésű sör, amit ivósörnek neveznék, ami egyrészt pozitív, hiszen jól csúszik, kellemes sör, másrészt negatív, mert a kategóriáján belül nem egy nagy dobás.