Miután több jobboldali, vagy ha úgy tetszik, konzervatív ember nyilvánosan kifogásolta a Coca-Cola szemforgató reklámját, biztos voltam benne, hogy két politikus – elnézést, ezt idézőjelbe kellett volna tennem –, tehát két „politikus” azonnal elkezdi magát fényképeztetni egy üveg kólával. Cseh Katalinra és Donáth Annára tippeltem. Csak félig találtam el, viszont Cseh Katalin bohócszáma annál is mókásabbra sikerült, mint amit tőle várni lehetett.

Mivel kicsit bosszant, hogy Donáth Annával kapcsolatban nem tippeltem tökéletesen, azért muszáj megjegyeznem, hogy annyira mégsem szidhatom magam. Nem tévedtem olyan nagyon, csak kicsit. Ugyanis, ha kólás reklámfotót nem is tett ki, az üggyel kapcsolatos meglátásait azért szerencsére megosztotta szerény rajongótáborával. Meg hát most családi meg saját ügyekkel van elfoglalva, érthető, ha nincs ideje kólásüvegekkel fényképezkedni.

Na, de itt van nekünk „Katka”. Ő az a „politikus”, akinek a legköznapibb tényeket sem hisszük el. Ha azt mondja, kedd, elbizonytalanodunk, hogy nem szerda van? Mert minden természetesség hiányzik belőle. Mint egy rossz segédszínésznél. Nyilvánvalóan nem fogok most egyetlen színészt sem megbántani, de ismerünk egyet-kettőt, akik akkor sem tudnak hitelesen eljátszani egy részeg embert, amikor – a színészi etikát kicsit félretéve – éppen részegek a színpadon. Tudjuk, hogy Cseh Katalin orvos és mégis nehezen hihető, hogyan tudott mondjuk sikerrel letenni egy anatómiaszigorlatot. Na most, ő egy fiatal nő, miért ne ihatna light kólát? Sőt, feltehetően tényleg szokott inni. És mégis, a fényképen olyan ügyetlenül vigyáz arra, hogy jól el lehessen olvasni az üveg feliratát, olyan szerencsétlenül próbál sokatmondóan mosolyogni, hogy olybá tűnik, mintha életében először venne a kezébe egy kólás üveget.

Az őszinteség teljes hiánya. Ez itt a probléma.

És akkor csak a fényképnél tartunk. Cseh Katalin úgy gondolja, hogy minden, amit ő csinál, annak önmagán túlmutató jelentősége, súlya van. Ha vonattal utazik, akkor környezetet véd, ha repülővel, akkor a légitársaságokat leplezi le, ha kólát iszik, akkor éppen szabadságharcos, egy női Che Guevara néhány perccel a Santa Clara bevétele előtt. Csak ezt – egy tekintetet, egy gesztust – valahogy hitelesíteni kellene egy személyiségnek is. Ami meg, ugye, sajna nincs. Ha meg elolvassuk a szöveget… na, de olvassuk is: „a következő pár napban a szokásosnál kevésbé leszek elérhető, nem fogok annyit reagálni a világban történő eseményekre, mint eddig. Egy kicsit visszavonulok pihenni, töltekezni, inspirálódni, hogy ősztől újult erővel vághassak újra neki a munkának. Pihenjetek ti is picit, legyetek boldogok, szeressétek egymást!” És utána az elmaradhatatlan mosolyjel. Oké, rendben, megy nyaralni, rendben. De miért nem ezt írja? Mert hát ő ugye nem egyszerűen nyaral. Ő töltekezik! Sőt, egyenesen inspirálódik. Inspirálódik. Cseh Katalin. Hát persze. Amit ő csinál, annak mindig, minden pillanatban súlya van, mindig több, mint amit más, egyszerű ember csinál. A világot persze sajnálom, mondjuk, így Salvini sem fogja megtudni, mit gondol „Katka” az esetleges olasz rendkívüli választásokról, nem beszélve Trumpról, aki valószínűleg fontos visszajelzést kaphatna a kínai kereskedelmi tárgyalásairól.

Azért voltam benne biztos, hogy Cseh Katalin megjelenik majd egy kólásüveggel, mert ha van ellenzéki politikus, aki képtelen átlátni, hogy ezzel hogyan válik egy multinacionális cég tudatos reklámtervének a részévé, akkor az ő. Aki nem látja át, hogy most a kólánál egy vezető éppen röhög rajta, sőt, akár vezetők röhögnek rajta, hogy ugye megmondtuk, lesz még egy kis ingyenreklám a célközönségünknek. Hogy Cseh Katalin az az ellenzéki politikus, aki tényleg nem látja át, hogy a kóla semmit nem tett senkiért, csak egy hazug szerepet játszik. Úgy tesz, mintha egy szerintük nehéz helyzetben levő csoportot, kisebbséget, közösséget stb. védene, csakhogy a melegek erre nem szorulnak rá – Magyarországon sem –, hiszen senki nem bántja őket, ahogy most sem, az elmúlt napokban sem. A kólás cég meg tét nélkül okoskodni próbál. Nem akarja beérni azzal, hogy elmondja: ebben a kólában kétszer annyi a szénsav, abban meg már annyira nincs cukor, hogy valósággal fogyaszt, nem, mert a világról is el akarja mondani a gondolatait. (Nagyon megmaradt bennem, amikor egy másik multinacionális cég sajtósa egyszer felhívott és találkozót akart kierőszakolni. Nem akartam vele találkozni, erre a végső érve az volt: olyan szívesen mesélnék cégünk filozófiájáról. Gyorsan letettem a telefont, mert így sikerült megállnom, hogy ne mondjam azt neki: te szerencsétlen, filozófiája Nietzschének volt, nektek meg gyorsfagyasztott valamitek.)

Jut eszembe, úgy általában nem voltak túlságosan aktívak a világjobbításért harcoló nagy cégek Franciaországban nagyjából harminc évvel ezelőtt, amikor valóban volt tétje, amikor a (francia) társadalom valóban a melegek ellen fordult. Nem nyíltan, de eléggé érezhetően. Ugyanis akkor volt az AIDS-pánik, ráadásul ott aztán ez a betegség tényleg minden embert érintett, azokat is, akiknek akár életükben nem volt senkivel szexuális kapcsolatuk. Az újszülötteket is. Emlékezzünk csak a vérbotrányra, amit a szocialista miniszterelnök, a fő felelős, Laurent Fabius valahogy csak-csak megúszott. A nyolcvanas években az állami vérellátó intézet figyelmetlensége miatt közel két éven át sok beteg ember HIV-fertőzött vért kapott a vérátömlesztésnél. Hivatalos adatok szerint öten meghaltak – más jelentés szerint jóval többen –, és persze rengetegen súlyos betegek lettek. A francia társadalom pedig enyhén szólva nem szimpatizált a HIV-beteg emberekkel. Ezért az állam toleranciakampányba kezdett. Egy létező, valódi problémát próbáltak megoldani. Az egyik plakáton például egy nyolc-tíz éves kisfiú azt mondta az óvodástársának: Nem fertőzök, bár HIV-beteg vagyok – de azért ugye játszol velem? Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de akkor a nagy cégek nem lökdösték egymást, hogy felkerülhessenek az ilyen óriásplakátokra…

Nem, jobb a tét nélküli áljótékonykodás és a konyhai bölcselkedés. Love is love. Mennyire beleillik a sorba: kihívás, csapat, míting s a többi. Love is love. Mintha bárki is állította volna az ellenkezőjét.

Hiszen ezek a „gondolatok” is milyen termékeny talajra hullanak. Ha egy magyar ellenzéki uniós képviselőnek ismét csak nem jut eszébe semmi amellett, hogy töltekezik és inspirálódik, máris jöhet a reklámfénykép. És nemcsak Cseh „Katka”, hanem a sok pártot megjárt zuglói csődember, Karácsony Gergely is megszólalt ezzel kapcsolatban, legalábbis a Facebookon. Nem beszélve Ujhelyi Istvánról, akiről viszont tényleg nehéz elhinni, hogy a kóla a kedvenc itala.

A cég ötlete persze az volt, hogy ha az kiabálják, mint egy szépségkirálynő, hogy VILÁGBÉKE, (illetve egy divatosabbnak gondolt közhelyt), akkor a téma és gondolat nélküli ellenzéki politikusok majd annyi ingyenes fotóreklámot adnak nekik, ami a megvásárolt plakáthelyek sokszorosa lesz. És viszik a termék hírét. Reklámozzák a reklámot. Őszintén: nem volt igazuk azoknak, akik ezt kitalálták? Nem tippeltek helyesen?

Helyesen tippeltek, igen, vannak csehkatkák. De igazuk nem volt.