A kutatásban részt vevő szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy leginkább a nagytestű halfajok populációja csökkent.

Az édesvízi megafaunába tartoznak a 30 kilogrammos vagy annál nagyobb súlyú állatok, például a folyamidelfinek, a hódok, a krokodilok, az órásteknősök és a tokfélék.

A kutatók összegyűjtötték és elemezték a világ 126 édesvízi megafaunafajáról, valamint 44 faj történelmi és jelenlegi földrajzi megoszlásáról szóló adatokat Európában és az Egyesült Államokban.

– idézte Sonja Jähniget, a tanulmány egyik vezető szerzőjét a Phsy.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

A legnagyobb mértékben az indomaláj (99 százalék) és a palearktikus faunatartományban (97 százalék) hanyatlott az édesvízi fajok populációja. Az előző térség magában foglalja Dél- és Délkelet-Ázsiát, Kína déli részét, utóbbi Európát, Észak-Afrikát és Ázsia nagy részét.

A nagytestű halfajok, mint a tokhal, a lazac, a Mekong-harcsa különösen veszélyeztetett, populációjuk 94 százalékkal, a hüllőké pedig 72 százalékkal csökkent.

Az amazonasi folyamidelfin is egyike a veszélyeztetett fajoknak | Fotó: AFP

A fő veszélyt ezekre az édesvízi megafaunákra a túlhalászat jelenti, húsukért, bőrükért, ikráikért, tojásaikért fogják ki az állatokat. Az édesvízi nagytestű halak populációjának hanyatlásához hozzájárul a szabadon folyó folyók eltűnése, a duzzasztógátak megakadályozzák a halakat abban, hogy eljussanak ívási területeikre és a táplálékban gazdag helyekre.

A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a világ nagy folyóit felszabdalják a duzzasztógátak, és további 3700 nagy gátat terveznek vagy már építenek, amelyek elzárják szabad folyásukat.

– mondta Ho Feng-csi, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a célzott fajvédő programoknak köszönhetően 13 megafaunafaj populációja, köztük a zöld tokféléké (Acipenser medirostris) és az amerikai hódé (Castor Canadensis) stabil vagy növekszik az Egyesült Államokban. Ázsiában a kúposfejű delfin populációja a Mekong völgyében először növekedett húsz év után.

Európában hatékony, átfogó fajvédő stratégiát nehéz megvalósítani, főként az államok közötti politikai határok és a környezetvédelmi tudatosság eltérő mértéke miatt. Ennek ellenére az eurázsiai vagy európai hódot sikerült visszatelepíteni számos térségbe – idézi az MTI a kutatókat.