Az egyik Facebook-csoportban egy vita végén ezt írja Tibor: „A fehér ember a legaljasabb!”, majd hozzáteszi: „Ennyit a fehér emberről.”

Ezt így hetykén, diadallal, mint amikor a bakelitgyűjtő beilleszti a gyűjteményébe a 37. Motörhead-kalózkiadást, vagy a szoknyavadász végre sikeresen randizott a régóta kiszemelt munkatársnővel, s most beikszeli otthon a kis táblázatába: „Ez is megvolt!”

„Ennyit a fehér emberről!”

És boldogságérzés, gyönyör, hátradőlés a fotelben, sör kinyit, arcra mosoly és derű.

Miért is?

Mert a fehér embert és kultúráját megrugdosta, leköpte, leszólta, megalázta.

Tibi a XIII. kerületből, Budapestről.

Tibi, aki fehér ember, akinek minden őse a fehér, európai kultúra képviselője volt.

És Tibi most boldog, hogy mondhatott valami dehonesztálót saját magára, saját kultúrájára.

Miért? Az ok, az alibi, a hivatkozási alap voltaképp mindegy. Lehet az, hogy a fehér ember gonoszabb, aljasabb, körmönfontabb, miatta van a felmelegedés, vagy hűl ki majd a Nap valamikor, de lehet akár az is, hogy bénább, életképtelenebb és vesztesebb.

Általában az szokott lenni, hogy gonosz, mert ronda dolgokat csinált (gyarmatosítás, keresztes háborúk, blabla…).

Ezeknek hosszas történelmi cáfolatába nem mennék bele, csak annyit jegyeznék meg, hogy a fehér ember nem követett el semmit. Amit „bűnként” neki felrónak, az nem más, mint az emberi természet maga.

Minden faj és minden kultúra ugyanazt csinálta és képviselte a történelemben, mint mi – terjeszkedett, mert a terjeszkedés a létezés algoritmusa, ez érvényes a Római Birodalomtól kezdve a penészgombán át a rock and rollig –, csak a többi kultúrának nem volt ennyire fejlett technikai civilizációja.

De a szándék mindenütt ugyanaz volt.

A néger megette a másik falut, rabláncra verte azt, akit lehetett, a Mongol Birodalom, amikor hódított, kocsikerék magasság fölött lemészárolt minden élő embert, a kisebbeket, a gyerekeket azért nem, mert annak még nem volt kötődése, így harcosnak jó volt. Az azték és inka népirtásokról, emberáldozatokról ne is beszéljünk.

Mi semmi olyat nem tettünk, amit más ne tett volna, csak fejlettebb gépeink voltak. Sajnos elkövettünk egy hibát. Ezt a technikai tudást megosztottuk a világgal, holott óvni kellett volna a titkot, mint a bizánciak a görögtűz titkát, ami ma sem ismerünk. Ehelyett odaadtuk a világnak, amelyik ellenünk fordítja.

Mi, fehérek, egyvalamit csináltunk csupán, amit más kultúra soha semmikor nem tett. Eltűrtük, hogy kétségbe vonják a kultúránkat, támogattuk, hogy gúnyolódjanak rajta, kiröhögjék, megkérdőjelezzék azt.

Ezt senki rajtunk kívül nem tette, nem tűrte el, és nem tűri el ma sem.

Na, de térjünk vissza Tibihez, aki gyönyört érez, ha leírhatja: „Ennyit a fehér emberről!”

Nos, előttem a kép, amint egy irokéz törzsi gyűlésen egy harcos feláll, mély levegőt vesz, s így szól:

„Harcostársaim!

Mi, irokézek, gonoszabbak, rosszabbak, és hitványabbak vagyunk, mint a kajovák meg az apacsok. Rosszabb harcosok vagyunk, mint a sápadtarcúak meg a pónik együttvéve. Minket mindig legyőztek csatában a sziúk, és főnökünk, Ülő Bika, nemcsak hogy béna harcos, hanem még büdös is a szája.

Mi, irokézek, röhejesek vagyunk ezekkel a lifegő rojtokkal itt a mokaszinunkon, meg hogy eregetjük ezt a büdösséget, ami ebből a kalumetnek nevezett baromságból jön, Ülő Bika törzsfőnök pedig nemcsak büdös szájú, hanem impotens is, Nagy Manitou pedig nem létezik.

Uff, én beszéltem!

Vajon meddig maradna életben?

Hányadik sértés után lendülne egy kéz, hogy a hátába állítsa a kést vagy tomahawkot?

De ez csak a fehér ember betegsége.

Az egyszerű beteg mindenért elnézést kér. A gyarmatosításért, a felfedezésekért, az irodalomtörténetért, a zeneirodalomért, azért is, hogy létezik.

Vannak persze gyógyíthatatlanok.

Legfőbb előfordulása Nyugaton van. „Nekem a lányomat erőszakolta a migráns, de nem ítélem el”. „Nekem az apámat és az anyámat is megölte egy bevándorló, s amikor mondtam, hogy megbocsátom neki, leütött a nyílt utcán, majd röhögve kivette a kezemből a pénzt, amit az árva és éhező migráns gyermekek segítésére akartam felajánlani a Tégy az iszlamofóbia ellen! nevű alapítványnak, de az elvett összeget akkor is befizetem, legfeljebb idén nem nyaralunk, mert én nem vagyok általánosító és nem gyűlölködöm.”

A kór tejed. Hazánkban is szedi áldozatait.

Legutóbbi előfordulása egy bizonyos Hadházy nevezetű elmeb… akarom mondani súlyosan fertőzött egyed esetében figyelhető meg.

„Túl szép és túl elegáns a magyar országház. Az az elméletem, hogy ez az épület részben felelős a magyar helyzetért.”

Az ilyet egy kutyafalka vagy majomhorda kilökné magából, mivel csökkenti a túlélési esélyeit. De mellesleg az emberi közösségek is.

De mint mondottuk volt, ez a fehér ember betegsége. Csak nálunk terjedhet büntetlenül.