A Momentum egyik EP-képviselője Facebook-posztban kommentelte a „függetlenobjektív” sajtó egyik gyöngyszemének cikkét, melyben Ceglédi Zoltán azt magyarázza pár mondatban, hogy most épp hogyan robban le Magyarország.

Donáth Anna erre ráugorva reagált egyet, és elmondta, szerinte mitől függ a kormányzóképesség minősége és megléte a kormányra kerülés után. Mindezt konkrétan nulla tapasztalattal.

– írja a párt üdvöskéje, hozzátéve, hogy amikor a választók kormányzóképtelennek minősítik az ellenzéket, az az emberek a pártokba vetett bizalmának hiányát mutatja, nem azt, hogy ne lennének a pártok programjaiban jó megoldási javaslatok.

Mondjuk ezekre a „pártok programjaiban lévő jó megoldási javaslatokra” nem sorol fel példákat. Én személy szerint viszont kíváncsi lennék csupán egy értelmes javaslatra is, ami az ellenzéki pártoktól származik, mert ilyennel nem sűrűn találkozni. Az ellenzéki képviselők, ha szóhoz jutnak, általában vagy elfelejtenek beszélni, vagy száraztésztát kínálgatnak Orbán Viktornak, vagy csak szimplán a kormánypártot anyázzák, mert jobb nem jut eszükbe.

A bejegyzés tárgyát képező cikk egyébként tipikusan az ellenzéki narratívát tolja, a szerző, Ceglédi Zoltán valószínűleg nem lát és nem hall, ezért állít totális hülyeségeket. Szerinte azért szar minden, mert néha késik pár percet a vonat, meg ugye az egészségügy is csak szar lehet, meg a kormányablakok is rosszul működnek, ráadásul a metrón is nagyon meleg van.

A helyzet az, hogy a vonatok tényleg szoktak késni (mondjuk Ausztriában meg Németországban is, csak arról nem szeretnek beszélni). A késés viszont sokszor indokolt. Ugyanis az országban kimagaslóan jó a vasúti infrastruktúra. Baross Gábor óta folyamatosan fejlődik, gyakorlatilag az ország bármely pontjára könnyedén el lehet jutni vasúttal. Ennek viszont az az ára, hogy rengeteg vonat közlekedik egyszerre, néha be kell várnia az egyiknek a másikat. Inkább késsen pár percet, mint hogy tragédia legyen a vége. A fejlesztések amúgy folyamatosak, minden állomást, pályaudvart igyekeznek korszerűsíteni, mondom ezt úgy, hogy szinte minden egyes napom a MÁV-val kezdődik.

A cikk szerzője vagy az egészségügyben dolgozik, vagy csak a jól megszokott uszító elméleteket írja le. Én az utóbbira tippelek. Állítja: országos gyógyszerhiány, fertőzésveszély van és nincs sürgősségi ellátás sem. Komolyan, a következő az lesz, hogy a magyar kórházakban már nem is műtenek! Nevetséges. Szintén úgy állítom, hogy napi szinten kapcsolatban vagyok egészségügyi dolgozóval: szó sincs gyógyszerhiányról, a magyar orvosok és ápolónők mindent megtesznek azért, hogy az összes beteg a lehető legjobb ellátásban részesüljön. Már csak rájuk nézve is sértő ilyen blődségeket állítani az egészségügyről.

Hogy mi baj a kormányablakokkal, az szintén egy rejtély számomra. Mert igen, lakunk páran ebben az országban, lehet néha várni kell egy negyedórát, mire sorra kerül az ember. De az ügyintézés zavartalanul működik. Mindenki igyekszik a lehető legjobban elvégezni a munkáját.

Ceglédi – jó kormánygyűlölőhöz híven – Budapestet sem felejti el megemlíteni. Emlékeztet, hogy a tömegközlekedés is szar. Mert csak. Mondjuk, ha járna egyet a főváros utcáin, észrevehetné, hogy éppen hol, mit újítanak fel, épp melyik villamospálya korszerűsítésén dolgoznak, merre építenek okosplázát. (Igen, ilyen is lesz.)

Állítása szerint „időről időre belengeti valamelyik tolvaj, hogy szállodát akar a Déli pályaudvar helyén, mi, Audi-mentes parasztok és prolik meg érjük be azzal, hogy Kelenföldig bevonatozhatunk”. Aha, és pont ezért korszerűsítették tavaly a Déli pályaudvar sínjeit, pont ezért újítják most épp magát az épületet is, szerelnek fel új kijelzőket, hogy aztán pár hét múlva ledózerolják mi?!

A momentumos Donáth Anna és a dumaszínházas Ceglédi Zoltán személyében két olyan ember okoskodik a kormányzásról, akiknek semmi közünk nincs hozzá, tapasztalatuk nulla, érveik pedig a „függetlenobjektív” sajtó által kitalált klisékből állnak össze. Ehhez csak gratulálni tudunk.