Június 14-e van, ami 2016 óta egy aranybetűs nap a magyar futball történetében. Nem elég, hogy csodával határos módon a magyar labdarúgó-válogatott kijutott az előző Eb-re, ott ráadásul rögtön az első meccsét meg is nyerte az akkor sokkal erősebbnek vélt Ausztria ellen. Aki látta, soha nem feledi, főleg, aki a helyszínen látta!

Nekem megadatott, hogy a helyszínen lássam ezt a sikert, életem egyik legnagyobb élménye volt. Sírtam is az örömtől, de így volt ezzel rajtam kívül nagyjából 22 ezer ember a stadionban, és még ki tudja, mennyien tettek ugyanígy otthon. Erről a feledhetetlen élményről kevés normális videó maradt fent, az alábbi a legjobb talán, úgyis mindenki emlékszik rá...

Az eufória arra az évre kitartott, aztán hamar elmúlt. Egy évvel később a hullámvasút már a zuhanórepülésről szólt, ki ne emlékezne az andorrai kudarcra?

Azóta számos kudarc érte a válogatottat, de úgy tűnik, Marco Rossi méltó utódja lehet Dárdai Pálnak és Bernd Storcknak. Ismét van csapat, Wales megverése után pedig már ismét van értelme reménykedni. Ami különösen érdekes, hogy a csapat gerince ugyanaz, mint akkor. Rossi valamit nagyon tud, amitől fejben rendben vagyunk a pályán, ez az a mentalitás, amit már annyian és annyiszor hiányoltunk. Igazi hab a tortán, hogy a játékosok nem szálltak el, többen is úgy nyilatkoztak, hogy a 2016-os csodát szeretnék újra elhozni a szurkolóknak, 2020-ban ráadásul Budapesten léphetne pályára Eb-n a magyar válogatott. Úgy legyen!

A különbség nem a játéktudásban rejlik, hiszen zömmel az a keret vezeti most a csoportját, ami Andorrától kikapott és Észtország ellen ikszelt. Fontos, hogy olyan szakemberek vannak a válogatott körül, akik ki tudják hozni a maximumot a játékosokból, a különbség kulcsa a mentalitás. Ha ez marad, ha a motiváció nem vész el, és senki nem száll el az eddigi eredményektől, akkor ősszel nagy csodákban lehet részünk.

Végül egy kis személyes üzenet a válogatott focistáinknak:

Kaptatok ti már hideget-meleget, jogos kritikát és jogtalant. Ti is átélitek az érzelmi hullámvasutat, de ez így is van rendjén, hiszen a szurkolókért fociztok! Andorrában levetették veletek a mezt, és valljuk be, joggal. De ne feledjétek azt sem, hogy a vereség ellenére kiálltak értetek a Felvidéken, és telt ház előtt fogadhattuk a horvátokat. Azt se felejtsétek el, hogy 2016-ban egy nemzet hordozott titeket a tenyerén! A három évvel ezelőtti csoda lebegjen a szemetek előtt, gondoljatok bele, milyen lenne azt átélni Budapesten! Kell-e ennél nagyobb motiváció az Eb-selejtező négy őszi meccsére?