Igazi futballünnepnek ígérkezett a Ferencváros és az Újpest hétvégi összecsapása. Ez még akkor is igaz, ha az európai viszonylatban is előkelő helyen jegyzett derbinek – a presztízsen túl – igazából csak a lila-fehérek számára volt tétje. Tudniillik a Fradi már április 27-én megnyerte a bajnokságot, az Újpest azonban még versenyben volt/van a bronzéremért, amely egyben nemzetközi kupaindulást is jelent.

Nem Újpesten lakó Újpest-szurkolóként nagy könnyebbség volt, hogy – az elmúlt évek gyakorlatával szemben – a rendőrség ezúttal nem tette kötelezővé az utaztatást a lila-fehér szimpatizánsok számára. Mindenki maga választhatta meg, hogy a Szusza Ferenc Stadionnál, a Lurdy Ház parkolójában vagy a Groupama Aréna vendégszektoránál csatlakozik az újpesti táborhoz.

A Lurdy Ház parkolója úgy jön a képbe, hogy itt volt a gyülekezőhely, ide futottak be az Újpestről érkező külön buszok, majd innen indult el a lila-fehér fanatikusok vonulása.

A rendőrség által biztosított menet másfél órával a kezdősípszó előtt startolt el, nagyjából másfél kilométeres séta vette kezdetét – szurkolással és persze kellő mennyiségű pirotechnikai eszköz felhasználásával megspékelve.

Az újpesti szurkolók vonulása | Fotó: Réti Zsolt

Aki már vonult életében bárhova is, tudja, hogy egy nagyjából ezerfős tömeg a normál esetben húszperces utat több mint húsz perc alatt teszi meg. Ennek ellenére az útvonal mentén nem voltak kihelyezve mobilvécék, a vonulást biztosító rendőrök pedig senkinek sem engedték, hogy a Vágóhíd utcai, vagy aztán – már célegyenesbe érve – az Albert Flórián úti fák árnyékában könnyítsen magán.

Ez különösen problémás egy olyan tömeg esetében, amelynek tagjai közül jó páran fogyasztottak sört a gyülekezőhelynél, sőt a Lurdy Ház parkolójába a Szusza Ferenc Stadion büféje is kitelepült, így dobozos Gallica vásárlására is volt lehetőség.

Közeledve a Groupama Arénához, egyre többünkben sejlett fel a remény, hogy hamarosan igénybe vehetjük a létesítmény mosdóit, azonban a vendégszektorhoz érve arcul ütött bennünket a 2019-es magyar futballvalóság: egyetlenegy kapun keresztül zajlott a beléptetés, ráadásul a menetet kísérő rendőrök, a stadion kerítése és a kordonok közé szorulva inkább érezhettük magunkat bűnözőknek, mint a 2850 forintos jegyet megváltó szurkolóknak.

A beléptetés

Több mint félóra, heringlétben eltöltött várakozás után végül nagy nehezen sikerült bejutni a stadionba, ekkor azonban már nem sok idő volt a kezdésig, mindenkinek igyekeznie kellett az ilyen-olyan szükségleteinek a kielégítésével.

Ami engem illett, újabb sör vásárlásával nem is próbálkoztam, mert egyrészről sajnáltam kiadni 610 forintot egy Arany Ászokért, másrészről a vendégszektor büféjében összesen egy sörcsap volt, így mondani sem kell, hogy méteres sorok álltak a frissítő nedűre várva – megkockáztatva, hogy a derbi fontos perceiről maradhatnak le.

Az újpesti „szeku” vezetője közben elárulta, hogy azért csak egy, nagyjából másfél méteres kapun keresztül engedték be a vendégszurkolókat, mert a hazai rendezők – ki tudja, miért – csupán egy, kordonokkal övezett folyosót építettek ki az újpesti szimpatizánsok számára, ami egyrészt nagyban lassította a beléptetés folyamatát, másrészt rendkívül veszélyessé válhatott volna, ha az újpesti biztonsági szolgálat tagjai gyorsabb ütemben „engedik rá” a vendégszurkolókat.

Maga a mérkőzés rendkívül jó hangulatot hozott, mindkét csapat szurkolói alaposan kitettek magukért. A játék színvonalával sem akadt probléma: egy pörgős, jó iramú, élvezetes találkozót láthattunk. Egyedül a játékvezetői brigád nem nőtt fel a derbi színvonalához, Andó-Szabó Sándor kisebb-nagyobb hibáit a Ferencváros második, egyben győztes góljának a megadásával „koronázta meg”. A 2–1-es végeredményt kialakító találat ugyanis egyértelmű leshelyzetből született.

A szurkolásra nem lehetett panasz

A vendégszektor kialakítása is megér egy misét. Sajnos nem példa nélküli a magyar pályákon az, amit a Groupama Arénában is „át kell élniük” a vendégszurkolóknak. A szektorunkat a hazai nézőktől elválasztó kerítés és biztonsági háló nagyban rontotta a mérkőzés élvezhetőségét, ide-oda kellett hajolgatni, hogy – attól függően, hogy a pálya mely szegletében zajlik a játék – lássunk valamit a történésekből.

Kilátás a vendégszektorból

A stadion elhagyása sem ment zökkenőmentesen, de igazából ezen már senki sem lepődött meg. A mérkőzést biztosító rendőrök egymásnak is ellentmondó információkkal szolgáltak azzal kapcsolatban, hogy mikor és melyik irányba hagyhatjuk el a Groupama Aréna területét. Egy vidékről felvezényelt, egyébként teljesen korrekt rohamrendőr elmondta, hogy az információáramlás tökéletlenségére hatással volt az is, hogy az egymástól távolabb lévő rendőri egységek – rádió hiányában – nem tudtak egymással kommunikálni. (No comment...)

Összegezve a szombat esti derbit: arra a konklúzióra jutottam, hogy amíg a vendégszurkolókkal mindent meg lehet tenni, és a rendőrség, valamint a hazai klub azzal van elfoglalva, hogy a szeretett csapatukat az ősi rivális fészkébe is elkísérő vendégszurkolók szórakozását ellehetetlenítsék ilyen-olyan eszközökkel, addig nagyon rossz irányba tartunk.

Nemhogy vegzálni, hanem éppen ellenkezőleg: minden lehetséges módon támogatni kellene azokat, akik hajlandóak a saját pénzükből és szabadidejükből áldozni a magyar futballra. Mert tegyük a szívünkre a kezünket: néhány találkozót leszámítva még közel sem olyan színvonalúak a meccsek, mint amivel elégedettek lennénk.