Kezdő influenszerek bárgyúságával és erőltetett humorával egy kamerába felolvasni a bántónak szánt kommenteket nem egészen eredeti, de ez a legkisebb probléma Fekete-Győr András legújabb performanszával. Az amerikai beszélgetős műsorokban bevett elem, hogy hírességek felolvassák a nekik szánt gonosz kommenteket, üzeneteket. De ami jól áll egy színésznek, az nem biztos, hogy egy politikusnak is. Arról nem is beszélve, hogy a momentumosok most már a második alkalommal akarják azt a látszatot kelteni, hogy ők csak áldozatai lehetnek a gonosz, esetenként fenyegető beszólásoknak, elkövetői sosem. Pedig a valóságban nem ez a helyzet.

Egy politikustól például nem jópofa, ha csak úgy röpködnek a fa888ok a szájából, vagy beszólogat a választópolgároknak. Azoknak a választóknak, akiket szintén képviselnie kellene, ha ne adj’ Isten ő lenne a miniszterelnök. Fekete-Győr új videója ezért nemcsak kínos, hanem egészen tanulságos is. Nyilvánvalóvá tette, hogy akivel nem ért egyet, azt le is nézi. Kérdés, hogy akkor mégis hogyan képzeli el magát egy ország vezetőjeként?

Szerencsére elég kicsi esély van arra, hogy ez valaha kiderüljön.

Fekete-Győr András egyébként időről időre kérés nélkül bemutatja, miért nem lenne alkalmas egy ország vezetésére, de még arra sem, hogy politikusként komolyan vegyük. Persze gúnyolhatjuk, hogy ő az a politikus, aki nem tudja mennyibe kerül egy liter tej vagy nem járt még a Nagykörúton túl, de a helyzet ennél komolyabb. Aggodalomra ad okot ugyanis, hogy egy párt olyan embert tart jó vezetőnek, aki más nyilvános szerepléseiben is egy kamera előtt bohóckodó tinédzserre hasonlít a leginkább, semmilyen önkritikát nem gyakorol, sőt: időről időre pökhendi módon kioktat évtizedek óta gyakorló politikusokat arról, hogyan is lehetne mindent jobban csinálni. Mindezt persze teljesítmény nélkül.

A karaktere ismerős, generációnk típusos tagjáról van szó. A bétaverziója szakadt farmerben, kinyúlt pulcsiban pesti romkocsmákban sörözget, mindenkinél mindent jobban tud, harmincévesen még egyetemista. A „digitális szabadságharcos” alak könnyen kritizálható az életmódját tekintve, viszont a nihil kényelméből nehezen lépne ki, nem akar egy ország vezetője lenni, megelégszik a romkocsmában okoskodással és a havi egy tüntetéssel. Fekete-Győr ennek a nihilista karakternek egy úribb változata: a Duna másik oldalára született, kinyúlt pulcsija soha nem volt, de az alázatot nyomokban sem tartalmazó „ki, ha én nem?” attitűd ugyanaz. A mamahotel és a papabank Soros-támogatással pedig már meg is teremti a feltételeket, hogy hasonszőrű barátaival karöltve éljenek az alternatívamentes lázadásnak.