A volt belga miniszterelnök, jelenlegi liberális frakcióvezető 2010 és 2016 között egy offshore céget is működtető cégcsoport, az Exmar-csoport igazgatóságában ült, és mindezért évi 60 ezer eurót (nagyjából 20 millió forintot) kapott – írja az Origo.

Minderre akkor derült fény, amikor napvilágra kerültek az úgynevezett Paradise-iratok. A 13,4 millió dokumentumot tartalmazó adatbázis 2017. november 5-én jelent meg. A Paradise-iratokat a német Süddeutsche Zeitung napilapnak szivárogtatták ki, majd egy nemzetközi újságírókból álló közösség dolgozta fel.

A Paradise-iratok a szingapúri Asiaciti Trust vagyonkezelő társaságról és a bermudai Appleby ügyvédi irodáról, továbbá 19 adóparadicsom cégnyilvántartásáról tartalmaznak adatokat, benne gazdag vállalkozók, politikusok, sportolók offshore ügyeivel. Az offshore vállalatok mögé rejtett gazdasági tevékenység önmagában nem illegális, de gyakran az adóelkerülést vagy a pénzmosást szolgálja.

A Paradise-iratokból derült ki, hogy az Exmar-csoporton belül működött egy bermudai cég is, nagyon limitált tevékenységgel. Verhofstadtnak igazgatósági tagként tudnia kellett a cégcsoport offshore tevékenységeiről is. Amikor a botrány kirobbant, akkor Verhofstadt szóvivője egy gyenge kabaréba illő szánalmas magyarázattal állt elő: mivel az Exmar a tengerpart melletti olajszállítással is foglalkozik, ezért köthették össze az offshore szót a céggel (az offshore szó szerinti jelentése: parton túli).

A bevándorláspárti politikus azonban nemcsak különféle cégekkel, hanem oligarchákkal is kapcsolatot tart, sőt, lobbizik is nekik. Ezek közül az egyik a belga Boël család. Verhofstadt különösen Nicolas Boëllel áll szoros kapcsolatban. Az oligarcha birtokolja a Sofina holdingot, amelynek az érdekeltségébe tartozik a GDF Suez is.  

A GDF Suez még 2014-ben akarta megszerezni a görögországi Thesszaloniki vízművét. 2015 júliusában Verhofstadt már az Európai Parlamentben követelte Aléxisz Ciprasz görög miniszterelnöktől a privatizációs csomagot. A bevándorláspárti politikus ezzel a GDF Suez pozícióit erősítette.

Verhofstadt ugyanekkor az APG nyugdíjalap igazgatóságának is tagja volt, a Cipraszt és Görögországot támadó beszéde után fél év alatt három görög miniszter is találkozott az APG vezetőivel.

Verhofstadt saját bevallása szerint a képviselői fizetésén túl még három vállalattól (Sofina, Exmar, APG) és az EIPA (European Institute of Public Administration) nevezetű intézettől tett szert jövedelemre.

A liberális politikus egy 2016-os cikk szerint képviselői fizetése mellett – amely évi 96 ezer euró – évente 144 ezer eurót kap egyéb forrásokból. Így összesen 240 ezer eurót kaphatott három évvel ezelőtt (ez nagyjából 55 millió forint).

Ugyanakkor az EP-képviselők mellékállásait vizsgáló jelentés szerint csak a Sofina alapkezelő cég igazgatóságában betöltött szerepéért 2014 júniusa óta 920 614-1 425 000 eurót vett fel, ami évi 230 ezer-356 ezer eurós (74 millió – 115 millió forintos) jövedelmet jelent (összesen 300-450 millió forint). Mindezek mellett alkalmi jövedelmei is voltak, például a Calya tanácsadó cégtől.

Emiatt a liberálisok főnöke természetesen teljes mellszélességgel kiáll az illegális bevándorlás mellett. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) pártcsalád EP-választási kampányvideója ezért nem véletlenül szól arról, hogy nem szabad újabb határzárakat felhúzni, hanem le kellene rombolni a meglévőket is. A „jó példával” az ALDE EP-frakcióvezetője, Guy Verhofstadt volt belga kormányfő jár elöl, aki a fejével egyszerűen ledönti Magyarország déli határaira emelt biztonsági kerítést. A videóban természetesen megjelenik a bevándorláspártiak legádázabb ellenfele, Orbán Viktor magyar miniszterelnök is. A képsorok persze nem számolnak be az ALDE nemrég kirobbant korrupciógyanús, tiltott pártfinanszírozási botrányáról. 

Mindezek miatt még Emmanuel Macron bevándorláspárti francia államfő is kénytelen volt közölni, hogy az EP-választások után pártja (LREM) mégsem csatlakozik a liberális frakcióhoz. Most már az a kérdés is felmerül, hogy Verhofstadt agresszív bevándorláspárti álláspontja mögött nem zavaros üzleti érdekek állnak-e, amely miatt a liberális frakcióvezető el akarja árasztani Európát olcsó, kizsákmányolható munkaerővel.

Az külön problémát jelent, hogy ezek közül egyes multik nem EU-s tagállamokban vannak bejegyezve, hanem például az Egyesült Államokban, Svájcban vagy különböző adóparadicsomokként működő szigeteken.

Ez azt jelenti, hogy nem európai uniós vállalatok és oligarchák avatkoznak be az EP-választásokba. Az ALDE azóta sem adott magyarázatot a pártfinanszírozással kapcsolatos botrányra, csupán azt közölte az európai liberálisok elnöke, Hans van Baalen holland EP-képviselő, hogy a jövőben nem fognak elfogadni támogatást magáncégektől.

A svéd liberális párt visszahívta Cecilia Wikströmöt EP-listája éléről, miután a politikusnő a párt presztízsét súlyosan romboló adócsalási botrányba keveredett – ezt a V4NA nemzetközi hírügynökség írta meg. Az ügyet a svéd televízió robbantotta ki, de aztán a részleteket már sajátos módon elhallgatták. 

Wikström liberális európai parlamenti képviselőként kétmilliárdos adócsalással meggyanúsított cég igazgatótanácsában tevékenykedik hosszú évek óta. Verhofstadtot az Origo írásban kérdezte az offshore cégekhez fűződő kapcsolatáról és Cecilia Wikström korrupciós botrányáról is, de mindeddig nem válaszolt.