A Századvég szakértők bevonásával elkészített egy demokráciaindexet, amely a transzparencia, a hatékonyság és a demokratikus alapelvekhez való viszony szempontjából értékelte az Európai Bizottság tagjainak eddigi demokratikus teljesítményét. A Századvég ezúttal Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság elnökét értékelte.

A kutatási vizsgálatban megkérdezett szakértők megállapításai szerint Jean-Claude Juncker bizottsági elnöki időszaka alatt nem bizonyult sikeresnek kitűzött céljai megvalósításában, illetve a kontinens bizonyos területein elért eredményei tekintetében elenyésző szerep jutott neki. Az Európai Unió nagy része már Barroso elnöksége idején megkezdte kilábalását a világgazdasági válság okozta nehéz helyzetből – ezt maga Juncker is elismeri az elemzett beszédek, nyilatkozatok tanúsága szerint –, ugyanakkor ő sem tudott áttörést elérni az euróövezeti szerkezeti alapgondok kezelése tekintetében (fiskális unió és egységes pénzügyi felügyelet nélkül létrehozott, eleve permanens kettészakítottságra ítélt eurózóna).

Az energiapolitika területén még ma is a tagállami döntéshozatal a meghatározó, míg a klímavállalások kapcsán az EU már jóval Junckerék előtt – az elmúlt bő két évtizedben – következetesen tartotta magát a szigorításokhoz (igaz, jelszavak szintjén Juncker is képes volt hangzatossá tenni az Európai Unió további elkötelezettségének „megingathatatlanságát” a fenntartható fejlődés vagy a klímaváltozás kérdésében – mint az a bizottsági diskurzusban is megjelent az elmúlt években). Juncker hivatali megnyilatkozásaival akár a lengyel belpolitika, akár például a magyar kvótanépszavazás kapcsán megmutatta, hogy a neki valamiért nem tetsző esetekben már nehezen tudja tiszteletben tartani a népszuverenitást, a népakaratot vagy a közvetlen demokrácia intézményeit.

A luxemburgi politikus saját személye, habitusa is nyilván kevéssé volt alkalmas arra, hogy
megőrizze hivatala tekintélyét, amire pedig nagy szükség lett volna az integráció nehezebb
éveiben. A Juncker-bizottság vezette Európai Unió eredménytelen volt több, az ő
időszakában kicsúcsosodott válságszituáció megoldásában: így nem tudta az Európai Unió
határain kívül tartani a migránstömegeket, ugyanakkor nem tudta a közösségen belül
tartani az Egyesült Királyságot – a két súlyos kudarc „fémjelezte” igazán az Európai
Bizottság utóbbi éveit, ami az EB fő emberének és „arcának”, Junckernek is a saját
személyes felelőssége és súlyos vezetői balsikere. A Juncker-hivatal saját kommunikációja
nagymértékben akár rá is segíthetett e kedvezőtlen folyamatokra – az elemzett
szövegek tartalma alapján pszichológiai szempontból is kudarcot vallott, nyilatkozatai,
megnyilvánulásai nem is nagyon teljesíthették be konatív funkciójukat, vagyis nem voltak
megfelelőek arra, hogy a közösség érdekeinek megfelelően pl. maradásra bírják a brit polgárokat, vagy hogy a jó szándékú megértés, együttműködés látszatát keltsék a kelet-
közép-európai partnerek felé. A hivatali transzparencia kérdésében – részben saját korrupciós botrányai miatt is – fokozott felelősség terheli őt az Európai Bizottság elnökeként.

Jean-Claude Juncker rossz helyzetfelismerését, elnöki alkalmatlanságát mutatja, hogy
mindig azokat a politikusokat és nemzetállami kormányokat támadta, bírálta a
nyilvánosságban, akik (Kelet-Közép-Európából) érdemi javaslatokat tettek a fölmerült
problémák kezelésére, sőt, többnyire magát a helyes diagnózist is csökönyösen elutasította
(ez jól kitűnik beszédeiből is). Elévülhetetlen szerepe van abban, hogy az integrációs
közösség politikai tekintetben élesen megosztottá vált, és még kommunikációs
tekintetben sem kívánta magára vállalni a konfliktusenyhítő – a felek között érdemben és hatékonyan közvetítő – EU-s intézményi vezető felelősségteljes szerepét. Juncker
bizottsági elnök tökéletesen elsajátította a hibás és sikertelen kommunikáció szinte összes
„kellékét”: megnyilatkozásai nem voltak képesek közös kódot teremteni partnerei,
politikai ellenfelei számára, saját érzelmei sokszor rossz irányba vitték következtetéseit, s
hol a hazugság, hol pedig a hallgatás, elhallgatás eszközéhez folyamodott. Kommunikációs
sikertelensége meddő vitákkal terméketlen elnöki terminust eredményezett, a brit kiválás
miatt a vizsgálat „célok” és „hatékonyság” mutatójánál elégtelen (1,5-ös értékű)
osztályzatot elérve, az érintett bizottsági tag elhivatottságát és a teljes közösség sikere
iránti eltökéltségét kifejező „elkötelezettség” mutatójánál rossz osztályzatához hasonlóan.
Arányaiban a legjobb eredményt a hivatali pozíció, betöltött feladatköre jelentősége
tekintetében érte el, ám az összértékelésnél ezzel együtt sem szerzett elégséges (2-es
értékű) osztályzatot.

Módszertan: A kutatás 2019. március 19. és április 2. között készült. A vizsgálat módszertanának alapjául a kvantitatív szövegelemzés metódusa szolgált, melynek során az értékelt európai uniós biztos hivatalának összesen 582 szerkesztett elemből összeálló közleményanyagát vette fő szempontként figyelembe a Századvég, így többek között a politikus beszédeinek leiratát, sajtóközleményeket, állásfoglalásokat, valamint a hivatal által közölt híreket. Az adatfelvétel során a vizsgálat középpontjába került a pénzköltések transzparenciája az adott biztosi területen, a ciklus eleji célkitűzések megvalósulása, a hatékonyság az eredményesen záruló saját kezdeményezések függvényében, az uniós alapértékek melletti kiállás sikeressége, a nemzetállamok szuverenitásának tiszteletben tartása, a közvetlen demokrácia intézményeinek tisztelete, az integrációelmélyítés irányába tett erőfeszítések, valamint az adott biztosi szakterület súlyának/befolyásának megtartása. Az elemzés fő célja az volt, hogy mérést, vagyis a kutatásban vizsgált szempontok és minőségek mennyiségi meghatározását tegye lehetővé: végül számszerűsített, mutatókkal kifejezett elemzési eredményeket. A tartalomelemzés eredményeinek felhasználását segítette, hogy a nyers eredmények vizsgálatát külső szakértők – az érintett uniós tisztségviselő szakterületein jártas kutatók – is segítették, akik általános megállapításaikkal, saját minősítésekkel és pontozásokkal is hozzájárultak az értékelés elvégzéséhez, a kutatás magas megbízhatóságú eredményeinek végső formába öntéséhez. A mennyiségi értékelés numerikus kifejezésére a Századvég 5-ös mérési skálán pozitív egész számokat, illetve 5 végződésű tizedes törteket használt.