Drága olvasók, tartozom egy vallomással! Nem vagyok valami nagy sörrajongó, nem ismerem az összes kisüzemi sört, nem tudom megismerni a maláta vagy a komló ízét, nem tudom, milyen a felsőerjesztésű sör, úgyhogy ez egy végtelenül szubjektív, mégis szívből jövő beszámoló lesz. 

Nem szoktam valami gyakran sört inni, de ha mégis, akkor azt igyekszem a lehető leginkább kiélvezni.

Két héttel ezelőtt a festői Olaszországban voltam, annak is a déli részén, Puglia tartomány legfontosabb városában, Bariban. Egyik este pedig bementem a TripAdvisor által ajánlott egyik legjobb pizzériába, a  Pizzeria Angelo Bottába. Az ott töltött hosszú hétvégém alatt kétszer is ettem náluk, de ami fontosabb, ittam is. Peronit. Az olasz sörök zászlóshajóját, az egyik legismertebb olasz sört. Itthon is kapni – akárcsak a másik kedvenc gyenge olasz sörömet, a Birra Morettit –, nem is vészesen drága, az egyik óbudai Sparban például csak 289 forint. Azt sajnos elmulasztottam megnézni, hogy kint mennyibe került.

Azonban mikor jött a pincér, rájöttem hogy itt valami egészen más fog történni: egy csodálatosan lehűtött, piros címkés darabot kaptam, olyat, amit itthon nem kapni. A korsó egy hozzá tökéletesen passzoló, szintén a fagyasztóból kiszedett darab volt. A látvány is jó volt (a szakértőket valószínűleg most fogom elriasztani), nem szeretem a nagyon habzó söröket, ennek pedig alig volt. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ötletem sincs, hogyan kell jól kiönteni ezt a remek italt a korsóba.

Nem is ez a lényeg, hanem az íz. Ennyire talán csak a dél-spanyolországi kedvenc italom, a Cruzcampo csúszott, ami szégyenszemre itthon nem kapható. Ezek az olaszok valamit nagyon tudnak: megkaptam az amúgy tökéletes pizzát és mellé olyan szépen csúszott le a Peroni, hogy már e cikk írása közben is könnycseppjeimmel küzdök.

Ez a sör nem egy nehéz darab, nem is hasonlítható a belga sörökhöz. Azok egyrészt nagyon erősek és még nyammogsz is rajta vagy fél órát, mire lehúzod. Ez annak az ellenkezője, a tökéletesség, a simaság, a finomság. Semmi bonyolult trükk, semmi flanc, semmi citrom és minden ilyen hülyeség. Egy egyszerű sör, mely mellett nem fogsz hosszú perceket tölteni, hanem csak lehúzod és azt mondod: na, ez jó volt! És másnap, mikor visszamész, nem kérsz helyette import német, cseh vagy bármilyen más terméket, hanem maradsz a megszokottnál, mert rájöttél, melyik a legjobb. Én így találtam meg a legjobb olasz sört.

A hőmérséklete amúgy kiváló volt, az alatt a húsz perc alatt, míg magamba tömtem a pizzát, el is fogyott az üveges Peroni, amiből akár többet is meg tudtam volna inni, de mindennek van határa.