Így lett Verhofstadt a migráció fő támogatója
2019.04.09. 18:38
Guy Verhofstadtot ma sokan csak Soros György legfőbb szövetségeseként ismerik. A migrációt leginkább támogató képviselőt már fiatalkorában is rebellisnek tartották, és úgy tűnik, hogy a lázadó, romboló énje soha nem nőtt fel igazán.
A nyolcvanas évek közepén Wilfried Martens kormányában volt miniszterelnök-helyettes és költségvetési miniszter, de nem sokáig: tekintélyromboló magatartása miatt folyamatos konfliktusokba keveredett, ami odáig vezetett, hogy az akkori miniszterelnök kizárta kormányából. Gúnynevet is kapott, csak „a kölyök”-ként utaltak rá éretlen stílusa és közösségromboló viselkedése miatt. Az impulzuskontroll-zavar és az állandó figyelem középpontjába vágyódás tettekre sarkallta: miután az akkori miniszterelnök kizárta kormányából, ő lett az ellenzék vezetője.
A pár évvel későbbi kormányalakításra tett próbálkozásai azonban kudarcba fulladtak. Egy időre visszavonult, majd a kilencvenes évek végén visszafogottabban tért vissza, a neoliberális radikális hozzáállását (egy időre) visszaszorította, ami miniszterelnökké választását is segítette. A siker azonban egy ciklusig élt, a 2003-as kormányalakítása után egyre instabilabbá, gyengébbé vált. Kormánya válságról válságra bukdácsolt, miközben olyan társadalmi vitákat és óriásira nőtt politikai konfliktust kellett volna orvosolnia, ami az egész ország kettészakadásával fenyegetett. Verhofstadt nem volt képes ellátni miniszterelnöki feladatait, nem tudta felelősségteljesen vezetni országát, előrehozott választásokat kezdeményezett, hogy a kormányzása alatt felgyülemlett gondokra majd az utódja találjon megoldást.
Verhofstadt múltbeli viselkedése semmiben nem különbözik a mostani EP-ben látott kamaszos attitűdjétől. A hibáiból tehát nem tanult, ugyanazt a közösségromboló, egyéni érdekeket minden elé helyező viselkedést folytatja, amit „kölyökkorában”.
Korai politikai pályájára jellemző impulzív, indulatvezérelt viselkedése folyamatosan visszaköszön. Láthatóan nem egy korszak volt ez számára, alapattitűdjét láttuk akkor is kibontakozni, az EP-ben csak újabb teret kapott indulatai kiélésére. A rögeszmés gondolkodása Magyarországgal kapcsolatosan arra enged következtetni, hogy valóságérzékelése eltorzult. Ám az irracionális gondolkodása mégis vezérfonal lett a brüsszeli bevándorláspárti politikusok számára. Verhofstadt impulzív alkata és grandiózus személyisége befolyásoló hatással van a közelében levő irányíthatókra, az őt támogató hazai bevándorláspárti politikusokra és aktivistákra is.
politikai ellenfeleivel szemben érzett gyűlölete miatt képes egy egész országot démonizálni. Így pedig „tökéletes” Soros-szövetséges lett belőle. A migráció támogatásával saját egyéni és a kiszolgált hatalmak gazdasági érdekei is biztonságban vannak a spekuláns árnyékában. „A kölyök” tehát a lehető legjobb választás volt impulzív alkata miatt a liberálisok meggyőzésére. Hogy tetteikkel pedig milyen lavinát indítottak el, az nem érdekli őket, Verhofstadt korábban is utódjaira bízta a maga által okozott romok eltakarítását. Miért lenne ez itt és most másképp?