A Századvég Alapítvány átfogó tanulmányt közölt a héten a Facebook-cenzúráról, valamint javaslatokat fogalmazott meg a cenzúra elleni harccal kapcsolatban. A jelentős közép-európai agytröszt szerint a nemzetállamokon a sor, hogy megvédjék a szólásszabadságot.

A 888.hu feldolgozta a Századvég szólásszabadságról és cenzúráról szóló tanulmányát, melyet két részben közlünk. Az első rész ITT OLVASHATÓ.

2. rész: Facebook „tartalomszabályozás” (cenzúra) kontra szólás-, vélemény- és sajtószabadság Magyarországon

A legnépszerűbb közösségi oldal, a Facebook 2018-ban számos olyan – magyar nyelvű, magyar emberektől eredő – bejegyzést törölt, amely az illegális migráció veszélyeivel, árnyoldalaival foglalkozott. Az ilyen jellegű cenzúra érintett magánszemélyt, sajtótermékeket, valamint e médiumok újságíróit is. Több esetben már nem csupán bejegyzéseket (írásokat, fényképeket, videókat) távolítottak el, hanem azok közzétevőit is a platformról való kitiltással fenyegettek meg, illetve ténylegesen törölték személyes oldalaikat. Az ilyen esetekkel és azok különböző folyományaival több cikk is foglalkozott az utóbbi időben.

A tiltások visszatérő eleme, hogy a Facebook ezekben az esetekben a saját maga által megállapított, ún. „közösségi szabályokra”, illetve „közösségi alapelvekre” hivatkozik mint irányadó („gyűlöletbeszéd-ellenes”) „tartalomszabályozási normákra”.

Itt rögtön felmerül a kérdés, hogy vajon ezek a hivatkozott „szabályok” és „alapelvek”, hogyan viszonyulnak az egyes államok jogszabályban megállapított (azaz „hivatalos”) olyan normáihoz, amelyek funkciója a szólás-, véleménynyilvánítás-, illetve sajtószabadság érvényesítése, illetve más védendő jogok érvényesülését garantáló tartalomszabályozás és -korlátozás. Gyakorlati kérdésként adódik az is, hogy egyáltalán hogyan kell érteni a „gyűlöletbeszéd” fogalmát, amely ilyen esetekben a hivatkozás alapja.

Az általános szabályokból is már látható, hogy a Facebook valójában nagyon is tág teret enged magának saját szabályai értelmezésére, azok alkalmazására, túlzott szerephez jutnak a különböző szubjektív tényezők, illetve üzleti érdekek, valamint az ezeken alapuló „kivételek”.

Ilyen nehezen megfogható és szubjektíven alkalmazható kivétel pl. a fentiekben szereplő „hírérték” is, amelyre hivatkozva engedték visszakerülni az oldalra Lázár János bécsi videóját, amelyet korábban a szabályzat „gyűlöletbeszédre” vonatkozó részeire hivatkozva letiltottak.

A „bevándorlók” (=migránsok) ma kiemeltebb védelmet élveznek a Facebookon még az analóg helyzetekben jellemzően privilegizált csoportoknál (pl. a zsidó származású, „afroamerikai” vagy homoszexuális polgároknál) is. Ugyanakkor a „bevándorlási szabályok kritizálása” – elvileg – megengedett. Azonban ez valójában nem érvényesül a gyakorlatban.

A szabályozás megfogalmazása egyébiránt nem egyértelmű, valamint a gyakorlatban másképpen is alkalmazzák, mint ami a szövegből következik. (Lásd pl. a „migránsok által elkövetett bűncselekmények”, vagy „bűnöző migránsok” megfogalmazás nem egyenlő a szabályzatban szereplő „minden bevándorló bűnöző” fordulattal. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy bejegyzésben az szerepel, hogy a „bűncselekmény elkövetője egy migráns volt”, a Facebook cenzorai ezt gyakran – tudatosan? – úgy értelmezik, hogy a bejegyzés arról szól, hogy „a migránsok [mindannyian] bűnözők”.)

Fake news?

A Facebook „álhírekre” vonatkozó szabályai még kevésbé kidolgozottak (pl. nincsenek definíciók, „standardok”, elvek sem), és így kevésbé követhető szabályozást adnak, tágabb lehetőségeket biztosítva a rugalmas és szubjektív értelmezésre. A szabályok alkalmazása sokkal kevésbé átlátható, ellenőrizhető, hiszen itt nem a bejegyzés tényleges törléséről, teljes eltávolításról van szó, hanem csak „a hírfolyamban alacsonyabb szinten való megjelenítésről”. Ez pl. azt jelentheti, hogy egy kérdéses bejegyzést annak közzétevője ugyan látja, de lehetséges, hogy saját magán kívül senki más nem, s ennek tényéről gyakorlatilag nincs is módja meggyőződni. Azaz, ilyen hivatkozással a Facebook ténylegesen úgy tüntet el tartalmakat, hogy elvileg nem törli őket.

A cenzorok nyomában

Vajon megtudhatunk-e arról valamit a Facebook szabályzatából, hogy konkrétan kik és milyen szervezeti és szabályozási (jogi?) keretek között végzik a szabályok meghatározását, illetve értelmezését/alkalmazását. (Pl.: vajon kik lehetnek a „független külső tényellenőrzők”, illetve „más szervezetek”?)

Áttekintve ezt a Facebook oldalán szereplő listát, azt tapasztalhatjuk, hogy jelentős részük olyan – tartalomszabályozási célokkal foglalkozó – szervezet, melyek küldetése a 18 éven aluliak védelme a számukra hátrányos tartalmakkal szembeni fellépés révén, az általánosan erőszakos tartalmakkal szembeni fellépés, az adatvédelem, stb. Az nem derül ki, hogy ezek közül vajon kik foglalkoznak a „gyűlöletbeszéddel”, vagy például az „álhírekkel” kapcsolatos „közösségi elvek” alkalmazásával. Tovább menve: a Facebook hivatalos „szabályzatai”, illetve „elvei” közül egyik sem tartalmaz semmilyen „hivatalos” információt arra vonatkozóan, hogy pontosan kik és milyen eljárás keretében döntik el azt, hogy egy adott tartalom beleütközik-e valamelyik Facebook-szabályba, illetve – amennyiben mégis, akkor – milyen módon legyen szankcionálva (törlés, kitiltás?).

Probléma továbbá, amiről az elmúlt időszak nemzetközi sajtóhírei alapján értesülhetett a szélesebb közvélemény, hogy például a Correctiv nevű német médiavállalat – amely politikai tartalmakat cenzúráz közösségi oldalakon – alig két és fél év alatt közel 300 ezer eurót kapott a pl. a migrációt nyíltan támogató Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF), aminek eredményeként számos ilyen témájú felvételt, videót tüntettek el közösségi szájtokról. A másik ilyen szervezet a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (International Fact-Checking Network – IFCN), amely álhíreket szűrhet ki (pontosabban: cenzúrázhat) a Facebookon. Az IFCN-t a Poynter Institute for Media Studies nevű intézet működteti, és a Poynter „tényellenőrző hálózatának” legnagyobb pénzügyi támogatói között ott van például a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány is – ez derül ki az intézet hivatalos honlapjáról.

Konklúziók:

Csak 2018 április végétől léteznek hivatalosan nyilvánosságra hozott „moderálási szabályok, elvek” a Facebooknál.

Eme nyilvános szabályok és elvek sokszor nem egyértelműek, illetve a szólás-, véleménynyilvánítási és sajtószabadságot garantáló hazai jogszabályi rendelkezésekhez képest jelentősen szűkítik a hazai felhasználók jogait, azaz olyan cselekvéseket is tiltanak, amit az Alaptörvény és a többi vonatkozó hazai jogszabály enged.

E nyilvános szabályokat a Facebook a gyakorlatban bármikor felülírhatja (pl. aktuális politikai megfontolások, illetve ideológiai szempontok alapján), így a szabályok érvényesülése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná válik (pl. hogy várhatóan törölnek-e majd egy bejegyzést vagy nem).

A nyilvánosságra hozott szabályokon és elveken kívül valószínűleg léteznek nem nyilvános rendelkezések is.

A fenti módszerek összességükben azt eredményezik, hogy a Facebook felhasználói (beleértve a közszereplőket, illetve médiumokat is) nem merik ezen a felületen – mint világszerte és itthon is egyre jelentősebb nyilvános fórumon – közzétenni tényleges véleményüket vagy akár bizonyos (közérdekű) információkat, tényeket sem. A gyakorlati példák azt mutatják, hogy ez az „öncenzúra” már hatékonyan érvényesül itthon is, mert a felhasználók többsége nem kívánja kockáztatni a kizárását erről a fórumról. Sajtótermékek tekintetében ez még fokozottabban érvényesül, hiszen ezek jellemzően üzleti vállalkozások is, amelyek számára komoly anyagi és hátrányt is jelent, ha ezen a csatornán keresztül nem tudnak eljutni a nyilvánossághoz.

Bár bizonyos (pl. ázsiai) országokban a hatalmi internetcenzúra vagy a titkosrendőrség figyelemmel kíséri vagy ellenőrzi a polgárok társadalmi médiahasználatát, másrészt pl. maga a Facebook is könnyen válhat saját felhasználói cenzorává, ami több milliárd emberre kiterjedő, globális befolyási ereje és társadalmi hatásai tekintetében a hatalommal való visszaélésként értelmezhető.

Érdekérvényesítési, jogvédelmi lehetőségek

A fentiek alapján felmerülő legfontosabb kérdés talán az, hogy a Facebook szabályai és elvei által okozott érdek- és jogsérelmekkel szemben milyen módon, hol és hogyan is lehet fellépni.

A fenti problémák miatt indokolt lehet a hazai szabályozás keretein belül biztosítani azt, hogy a magyar jogszabályok által garantált szólás-, vélemény- és sajtószabadság valóban érvényesüljön a Facebook felületein is. E célból – elméletileg – több irányba is el lehetne indulni a jogalkotásban/joggyakorlatban:

Egyik lehetőség lenne pl., hogy az ilyen jellegű „önkényes online szolgáltatói cenzúra” esetére is kiterjeszteni – a sajtó-helyreigazítási perekhez hasonlóan – a bíróság soron kívüli eljárási szabályait, egy rövidebb eljárási időtartamot biztosítva ezzel.

Közigazgatási hatáskörbe lehetne helyezni az ilyen ügyeket. Ebben az esetben a hatóság – célszerűen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – járna el rövid határidőn belül, amely döntésével szemben a most felállítás alatt álló új közigazgatási bírósághoz lehetne fordulni, amely szintén soron kívül döntene.

Még nagyobb elrettentő hatása lehetne azon megoldásnak, amely pl. büntetőjogilag rendelné szankcionálni az olyan magatartást, amelynek keretében valaki közreműködik az Alaptörvényben, illetve az abból levezetett más magyar jogszabályi rendelkezésekben biztosított vélemény-, szólás- és sajtószabadság jogok gyakorlási lehetőségének korlátozásában (azaz például azokat akik ilyen jogellenes „moderátori-cenzori” munkát, tevékenységet szerveznek, illetve végeznek).

Összegzés:

Az elmúlt esztendő tapasztalatai, az elemzésben hivatkozott történések, olyan fontos problémára mutatnak rá, amely a hazai Alaptörvényben és kapcsolódó jogszabályokban biztosított kommunikációs alapjogok tudatos és rendszeres csorbítását valószínűsítik, egy külföldi vállalkozás átláthatatlan, kiszámíthatatlan, szubjektív üzleti és egyéb jellegű érdekei mentén, s amely visszás helyzet jogállami kereteken belül indokolhatóan nem fenntartható.

A Századvég Alapítvány a témával kapcsolatban április 8-án hétfőn tartja konferenciáját a KIOSK-ban. Esemény IDE KATTINTVA.