Mint arról korábban is értesülhettünk, az EU, az ENSZ és a kártyákat kibocsátó cég is megerősítette, hogy léteznek névtelen bankkártyák, amelyeket a menedékkérők Görögországban kapnak, és kizárólag ott használhatják azokat. Szerintük a program jó, ugyanakkor a magyar kormányzat már tavaly megfogalmazta súlyos kétségeit abban a vonatkozásban, hogy a kártyák segíthetik a terroristákat, és fenyegetik az európai emberek biztonságát. Az Európai Bizottság tavaly novemberi tájékoztatása szerint havi 48 ezer forintnyi összeget utalnak ezekre a kártyákra.

Azóta az is kiderült, hogy az érintettek elveszítették a kontrollt a pénzügyi megoldás felett, mind térben – névtelen bankkártyára bukkant az M1 Boszniában –, mind a pénzügyi limit tekintetében. Az Iszlám Állam hóhérjaként emlegetett Hassan F. két éven át havi 500 eurót (átszámítva 150 ezer forintot) kapott Brüsszeltől a migránskártyájára. A Budapesten elfogott szír terroristavezér így két esztendő alatt megközelítőleg 4 millió forint felett rendelkezhetett.

Az Európai Bizottság mindeközben igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy uralják a helyzetet; P.O. Henrik Nielsen, az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóságának osztályvezetője kijelentette, hogy a kártyabirtokos személyazonosságát egy fizikai ellenőrzés igazolja, és a kártyák törlésre kerülnek, ha bármilyen visszaélést vagy nem megfelelő azonosítást észlelnek. Ugyanakkor a korábbi hivatalos számokat meghaladó adatokkal kapcsolatosan arról is beszámolt, hogy a programnak 2016 és 2018 között több mint 90 ezer kedvezményezettje volt. (Megjegyzendő, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint a 2017-es és 2018-as esztendőben összesen 20 000 menekült érkezhetett a hellénekhez.)

Úgy tűnik azonban, hogy az ügy újabb fordulatként értékelhető, hogy Brüsszel nem csupán  Görögországban finanszírozott ilyen pre-paid anonim kártyaprogramot, hanem Törökországban is, ahol 350 millió euróval támogatta a projektet az EU, arról azonban jelenleg nincs pontos adat, hogy az hány kedvezményezettet érinthetett. 

Megjegyzendő, hogy sajtóinformációk szerint a MasterCard hasonló bankkártyás pénzügyi szolgáltatást nyújt 2,2 millió migránsnak Jordániában és Libanonban, illetve Botswanában is működik ez a fajta vitatható készpénz-helyettesítő megoldás.

Végső soron az európai emberek számára csupán a kérdések maradnak: milyen felhatalmazás alapján; miért titokban és miért a nemzetállamok feje fölött; miért az érintett spekuláns és pénzügyi szolgáltató együttműködésével döntött Brüsszel eurómilliók elköltéséről egy ilyen, súlyosan aggályos pénzügyi megoldás finanszírozása érdekében?