Jacques Audiard filmje a The Sisters Brothers, magyar címén a Testvérlövészek, két fivérről szól, akik azt a feladatot kapják, hogy eredjenek egy vegyész nyomába, aki feltalált egy képletet arra, hogyan lehet könnyebben rátalálni az aranyra. Charlie Sisters (Joaquin Phoenix) és Eli Sisters (John C. Reilly) a rossz hírű bérgyilkos testvérpár ezután útra kel, hogy megkeressék, megszerezzenek minden kellő információt, majd megöljék a vegyészt, Hermann Kermit Warmot (Riz Ahmed). Persze minden máshogy alakul, az élet közbeszól és szemtanúi lehetünk annak, mekkora árat kell a kapzsiságért fizetni. Kiderül: a pénz bizony nem minden.

A The Sisters Brothers nem vezeti fel hosszasan az eseményeket: egyszerűen a dolgok közepébe vág, a régmúlt eseményeiről halványan kapunk csak információkat, mégis kiderül, hogy a múlt elég nagy hatással van a jelenre, főképp a fivérek életmódjára és viselkedésére. Charlie elmezavarodottsága például nagyban függhet attól, hogy meggyilkolta saját apját. Az, hogy mindezt mikor és miért tette nem derül ki, de a kisebbik fivér ezek után választja hivatásának a gyilkolást, nem veti meg az alkoholt és tetteiért sem vállal semmi felelősséget. Bátyja, Eli ezzel szemben céltudatosabb, érzi mekkora felelősséggel tartozik öccséért. A The Sisters Brothers e két fivér szoros kötelékén alapszik, a film felütése és a végkifejlet is a testvéri kapcsolat mélységéből táplálkozik.

Már egy jó ideje kijöttem a moziteremből, mégsem tudom eldönteni vajon a készítők egy komoly üzenetet akartak a nézők elé tárni, vagy átvertek minket és egy szarkasztikus westernfilmmel akarták üzenni, hogy milyen elcseszett volt a 19. századi vadnyugat.

Nem is lenne nagy probléma, ha e két lehetőség között ingázna a film, aztán a végén leszűrhetnénk a tanulságot. Mégis én úgy éreztem, hogy nem igazán sikerült lezárni a cselekményt, hiányérzet alakult ki bennem, ugyanis a tanulságot csak nagy nehezen tudtam kifacsarni a történetből. Pedig egyszerű: a családnál és az otthonnál nincs fontosabb.

A film sajnos az „egyszernézős” mozi kategóriájába esik. Hiába a kiváló színészi játék és a már jól megszokott hangulat, a felejthetőség és a középszerűség mégis ott lebeg a film felett. Jól tudjuk, hogy egy westernfilm általában lassúbb felvezetésű, nem a rohanó világhoz szokott emberek tempójában működik. Mégis mindig van bennük valami plusz, valami izgalmas, ami miatt kiérdemli az ember hosszan tartó figyelmét. Sajnos a Testvérlövészeknek ez csak részben sikerült. A két mellékszereplő Riz Ahmed és Jake Gyllehaal karaktere rendkívül unalmas, nem sok pluszt adnak a filmhez. Viszonylag kevés idejük van a vásznon ahhoz képest, hogy jelenlétük kulcsfontosságú a végső tanulság levonásához.

Aki klasszikus pisztolypárbajokat, bosszúhadjáratot és kocsmai verekedéseket vár, az bizony csalódni fog. A The Sisters Brothers két felnőtt férfi életének egy meghatározó szakaszát mutatja be, mikor rájönnek, hogy a pénzért bizony óriási áldozatokat kell hozni, a kapzsiság tönkretesz, a békére és boldogságra egyedül otthon lehet rálelni, de ott bármikor.  

Jacques Audiard filmje korántsem a legrosszabb westernfilm, hiszen a két főszereplő átlagon felüli játéka, a hangulat és a művészi beállítások, a látvány mind-mind nagyot dobnak a mozifilmen. Amellett viszont nem lehet elmenni, hogy a vontatottság és az unalmas mellékszereplők sajnos túlnövik a pozitívumokat, így még egyszer már nem szívesen ülném végig a közel kétórás játékidejű mozit. Egyszer azonban mindenképp érdemes, hiszen ritkán látni ilyen nagy szívű westernt.