(Tipp #1: a cikk a elolvasásához Hans Zimmer: Lost But Won című számának hallgatása erősen javallott a maximális hangulat elérése érdekében)

Na nem a világeseményre való kijutásra, attól nem csak időben vagyunk távol. Pénteken a fiúk lehetősége abban merül ki ,hogy végre a pályán vegyenek revansot nem kimondottan kedvelt keleti szomszédainkon , hogy bizonyítsanak a huligánoknak szurkolóknak: nem teljesen hülye az a rengeteg ember, aki még mindig reménykedik a győzelemben, és szorít a csapatért.

Azon túl, hogy a Románok elleni hazai mérkőzés természetesen kulcsfontosságú az Eb-re való kijutás szempontjából, aligha szükséges kiemelnem, hogy ez a mérkőzés többről szól. Nem, nem feltétlenül Trianon és a két nemzet közötti évszázados jó viszony  gyűlölködés miatt.

 Az elmúlt világbajnoki selejtezősorozatban volt alkalmunk farkasszemet nézni ősellenségünkkel, és sajnos mi pislogtunk először. A hazai mérkőzést zárt kapuk mellett rendezték meg, miután a FIFA sokadszorra bizonyította teljes inkompetenciáját és nevetséges részrehajlását, idegenben pedig derék válogatottunk úgy döntött, hogy megerőszakoltatja magát, kivívva ezzel a szurkolók és a közvélemény haragját. Ja és a vb-re sem sikerült kijutnunk.

A problémát akkor tetézte a Hollandiában elszenvedett 8-1-es vereség, valamint Egervári Sanyi bácsi lemondása is. A szurkolók önsajnálatba, az általános közvélemény pedig konstans ekézésbe kezdett. Abban az időszakban (és egyébként azóta is) aligha lehet pozitív aspektusban találkozni a magyar illetve a futball kifejezések összekapcsolt változatával. A „stadion helyett kórházat” felfogás elérte a tetőfokát. Mindeközben az MLSZ elhatározta, hogy semmilyen épkézláb döntést nem hoz a helyzet javítása érdekében, úgyhogy a szurkolóknak azonosító kártyát, a válogatottnak pedig egy dilettáns vezetőedzőt adott karácsonyi ajándékként.

A futballt Orbán mániájának, egyúttal minden rossz forrásának érző emberek számára teljes volt a kéjmámor. Minden létező fórumon megjelentek a focisták fizetését, hozzáállását kérdőre vonó szólamok. Mert ugye a focista azért keres sok pénzt a klubjánál, mert nem csinál semmit, meg mert Orbán stadiont épít, nem kórházat. Aki pedig meccsre jár az huligán, állandóan szétveri a berendezést, több mint valószínű, hogy rasszista és az a minimum, hogy kopasz. De lehet, hogy mindegyik.

Ebben a szeretetteljes közegben vágott neki a nemzeti válogatott az Európa-bajnoki selejtezősorozatnak, Pintér „Tolódás” Attila vezetésével. Első körben sikertelenül vívta meg saját harcát anyanyelvével, majd az első selejtezőn kikaptunk a teljesen esélytelen, javarészt gyári munkásokból álló észak-írektől. A mérkőzést követő interjún a magyar nyelvtan kiütéssel legyőzte szegény Pinyőt, majd pár napon belül az MLSZ kommunikációs tréningre küldte leváltotta pozíciójából.

A megüresedő állást az egykori válogatott játékos, Dárdai Pál vette át. Közhely, hogy a magyar labdarúgás nagyjából 3,5 fényévre van a nyugat európai focitól, így olyasvalakire volt szükség, aki látott már közelről tőlünk nyugatra eső futballkultúrát. Dárdai karrierjének jelentős hányadát a Hertha Berlin csapatánál töltötte, sőt a berlini klub egyik ikonikus figurája volt. Nem alaptalanul feltételezték róla tehát, hogy képes új színt hozni a válogatott szakvezetésébe. De legalább nem beszél hülyeségeket, mint elődeinek nagy része.

Dárdai vezetésével a válogatott új lendületet kapott: oda-vissza legyőztük a finneket, idegenben játszottunk döntetlent a románokkal, valamint legyőztük a Feröer-szigetek nem kimondottan acélos válogatottját, és a csoport harmadik helyén állunk magabiztosan.

A sporteredmények kristálytiszta tényszerűsége mellett azonban talán ennél is fontosabb, hogy Dárdai tartást adott a magyar válogatottnak. Kevéssé megfogható és egyértelmű, mint maguk az eredmények, de mégsem lehet nem észrevenni: Pali bácsiból áradó nyugalom és magabiztosság kihat a játékosokra és a szurkolókra is. Persze ettől még az istenadta nép nem öleli keblére a sportágat, de mindenképpen elgondolkodtatásra késztet mindenkit, aki zsigerből a focisták édesanyjának foglalkozását firtatja minden hétköznap, fogmosás előtt.

(Tipp #2: az ominózus aláfestő zene eddigre a tetőpontján jár, jobb esetben ökölbe szorított kezeket és vicsorgó életérzést vonva maga után – reméljük a fiúk is így éreznek majd a pályára lépés előtt)

Dárdai Pál a Hertha BSC-nél kapott vezetőedzői poszt miatt kénytelen volt lemondani a válogatott vezetését, így Bernd Storck, a korábbi segítő ül majd a kispadon a teltházas mérkőzésen. A keret már nyilvános, sérült kulcsjátékos szerencsére nem igazán van, így elméletileg minden adott a német szakvezető számára, hogy sikerrel vegye a közelgő akadályt. 

Nem ezen a meccsen dől el, hogy kijutunk-e az Európa bajnokságra, nem egy meccs változtatja meg a magyar labdarúgás általános állapotát, és vélhetőleg a következő világbajnoki döntőre vezető utat sem ez az összecsapás nyitja meg. Péntek este remélhetőleg örömittas ünnepe lesz nem csak a futballszerető embereknek, hanem

(tipp #3: kint leszek a mérkőzésen, így aki szeretne találkozni egy kopasz, rasszista, elmebeteg, rongáló futballhuligánnal teljesen átlagos hétköznapi sráccal, az a B1-es szektorban megtalál)