A hír, amely szerint Judith Sargentini életére és munkásságára lényegében Allah gazdag áldását kérik a Hamász bepárásodott szemű tagjai, nem meglepő. Megérdemlik és feltételezik ők egymást. Mármint Sargentini és a Hamász. Ahhoz a véleményéhez, hogy Izrael apartheid, a holland zöldpolitikusnak persze joga van, de cseppet sem mellékes, hogyan jutott erre a következtetésre. Hát, pontosan úgy, ahogyan pompás magyarországi jelentését is megszövegezte.

Sargentini futólag ellátogatott Izraelbe, beszélt néhány palesztinnal, és azzal ráütötte a pecsétet a történetre: Izrael a zsarnok, a szegény palesztinok meg csak senyvednek, pedig milyen virágzó demokráciát építenének, ha hagynák őket. Nagyjából ezzel a lefegyverző tudással és alapossággal mérte fel a magyarországi helyzetet is. Például ezért kerülhetett be a jelentésébe, hogy nálunk a zsidó tulajdon elleni erőszakos cselekmények napirenden vannak. Nyilván összekeverte az eseménykrónikát a drága Hollandiával, ahol valóban előfordulnak erőszakcselekmények a helyi zsidók ellen, és ehhez a ténymegállapításhoz még különlegesen finom demokratikus szimat sem szükséges.

Ha az ember baloldali nőnek születik, akinek a feje nagyjából nagyjából egy alvó állapotba helyezett nóniuszét idézi, azonkívül kommunista nézeteket vall, valamint a komolyság látszatát keltve az ítész ábrázatát magára öltve csak úgy utazgat a világban, hogy aztán egész népeket, országokat bélyegezzen meg fércmunkáiban – nos, akkor igen, az ember feltétlenül és végérvényesen Judith Sargentinivé alakul, nincs menekvés, nincs kivételezés a teremtésben.

Annak idején, amikor a német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tagjai Jordániában közösen gyakorlatoztak a PFSZ tagjaival, az egyik terrorista kisasszony felfedezte magának a kenyérsütést. A vörös némberben váratlanul felülkerekedett a nő, még a közös lövészeteket is elhanyagolta, egész nap tésztát gyúrt és a kemencénél ügyködött. Egy pillanatra normálissá vált, majdnem a teremtés eredeti szándéka szerint. Mert vannak pillanatok, amikor a világ proletáriátusának felszabadítása helyett egy nőnek a kenyérsütés okoz maradandó örömöt. Mindezt csak azért mesélem el, mert Sargentini is jobban járt volna, ha lakberendezéssel vagy virágöntözéssel tölti el becses idejét Magyarország és Izrael megbélyegzése helyett. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy ő, aki emberként és közéleti szereplőként is konkrétan dupla nulla, honnan veszi a bátorságot, hogy úgy negyvennyolc órás tartózkodás után bármilyen távoli országról kiállítson egy bizonyítványt?

Sargentini régi és elkötelezett harcosa a palesztin ügynek, szervezett már fegyverembargót Izrael ellen, hisztériázott, hogy a zsidó állam dettó olyan, mint az Iszlám Állam. Sargentini persze nem ingyen ilyen bátor: Soros György csicskájaként biztos lehet benne, hogy heveny antiszemitizmusát nem olvassák a fejére. Izraelt bírálni, palesztin terroristákkal turbékolni ugyanis nem antiszemitizmus. Csak az az antiszemitizmus, ha egy alkoholista ripők társaságában szeretett mestere is felbukkan magyarországi plakátokon. Aha.

Ennek a holland libának szerényen csak annyit javaslunk, hogy ne pár napra ruccanjon le a Szentföldre. Költözzön két hónapra a Gázai övezetbe, és aztán szíveskedjen referálni az ottani állapotokról. Arról, hogy az izraeliektől teljesen függetlenül a palesztin barátai mit kezdtek a szabadságukkal? Miért nincs demokrácia a hatalmas gettóban, miért keresztapák irányítják a közösséget? A Hamász és a Fatah miért harcol egymás ellen? Mire mentek fene nagy szabadságukkal a palesztinok? Hogyan tudnának egy egész államot üzemeltetni azok, akik a legszívesebben egy szélesebb földsávon is legyilkolnák egymást? Miért nyolcvanszázalékos a munkanélküliség, miért nőnek fel az egymást követő nemzedékek úgy, hogy munkának még a hírét sem hallották? És ha olyan fájin gyerekek Judith asszony kis kedvencei, miért is űzik nemzeti sportként a mások elleni rakétatámadásokat?

Nos, ezekre a kérdésekre soha nem kapunk választ. Éspedig azért nem, mert Judith Sargentini nem az a fajta, aki bármiféle önálló következtetésre képes.

Mondjuk, nem is ezért tartják, tegyük hozzá.