A mai modern ember ezt pedig – bár hangoztatja, hogy megveti a régi papos, klerikális, babonás, antitudományos világot – képtelen megérteni.

A régi paptanárok, konzervatív, reakciós iskolaigazgatók, tudósok és államférfiak még tudták ezt. Nem is ringatták magukat álomvilágba, nem hittek sötét babonákban, mint a mai „felvilágosult” ember. Mert a „minden ember egyenlő” nem kisebb babona, mint az, hogy fekete macska után nem szabad átmenni az úton, csak ennek komolyabbak a következményei.

A régi ember, ha babonás volt, legfeljebb megváratta Marit a Városháza előtt a Szent Antal-szobor tövében, ki idegesen nézte a templom tornyán az órát, de a felvilágosult ember babonájába belehal Európa.

„Erőbefektetés nélkül a rendezett állapot nem tartható fenn”.

Úgyis fogalmazhatnánk, ha nem határoljuk körül, nem szigeteljük le, a rendezett (minőségi) állapot a rendezetlenség, az entrópia, a bomlás útjára lép.

A haladó szellemű, felvilágosult liberálisok ezt nem értik. Õk azt gondolják, hogy az erőt, energiát nem kell beletenni. Márpedig az a rendezett világ, ahol léteznek színházak, könyvtárak, melyben szempont, hogy egy festmény szép, hogy egy vers, próza mívesen van megfogalmazva, hogy az utcán nem kell hordáktól tartani, nos, az egy rendezettségi állapot. És kizárólag energia, erő – olykor erőszak – árán lehet elérni, hogy mindez létezhessen. Ellenkező esetben a létért való küzdelem van, s a Tesco felé úgy oson a polgár, hogy a kapun kilépve körbenéz, esetleg egy kóbor kutyafalka nem leselkedik-e, egy éhes szomszéd nem áll-e lesben, s nekiiramodik. Az első szembejövőt fejbe üti, tulajdonát elveszi és hazahordja odújába.

Mert a kultúra, a nyugdíj, a kórház, a polgári rend egy magasabb szervezettségi fok. És igazából luxus. Mert a puszta fennmaradás szempontjából lényegtelen a köztéri szobor, a filatéliai szemle, a hangverseny, s mindaz, mit Európa jelent több ezer éve.

A haladó szellemű ember ellenben évtizedek óta azt hirdeti, hogy a termodinamika második tétele többé nem érvényes. Nem tesz bele energiát, hogy a magas rendezettségi szintet fenntartsa, elzárja a külvilágtól, és beengedi a rendezetlenséget, a káoszt, az alacsonyabb rendezettséget.

Sőt, a helyzet rosszabb!

Aki ma a rendezett állapot fenntartásának igényét kétségbeesetten sikoltja, azt még bünteti, üldözi, ellehetetleníti.

Mintha egy élő szervezet maga üldözné fehérvérsejtjeit, melyek a betolakodót likvidálják, melyek a saját magas rendezettségét veszélyeztetik.

Európa ma itt tart, és még mindig nem kapcsol.

Értelmezhetetlen identitású lények jogaival szőrözik, mely a közösség szempontjából az alacsony rendezettséget jelenti. Az iskolákat, melyek a magasabb rendezettséget adnák tovább, hígítják az alacsonyabb rendezettséggel.

Van persze más eshetőség is. Nem azért nem akarnak energiát, erőt – akár fegyveres erőt – tenni a rendezettség védelmébe, mert nem tudják a tételt, hanem mert ez nekik nem fontos.

Pontosabban annak a közösségnek a rendezettsége nem fontos számukra, amit állítólag képviselnek. Mert amúgy a kisebbségek és aberrációk „felzárkóztatásába” rengeteg pénzt ölnek. Ezzel voltaképp elismerik, hogy a tétel igaz. Ellenben a „sajátjuk” közömbös nekik.

Csak azt nem értem, miért hiszik, hogy az entrópia megáll küszöbükön. Miért hiszik, hogyha a város romokban áll, a közbiztonság megszűnik, akkor az alacsony rendezettség majd névtáblájuknál hátrahőköl, és az ő kis villájuk, kis teremgarázsuk, irodájuk majd ellenáll.

„Nem vagyok a bevándorlás ellen, de ha nem képesek alkalmazkodni a többséghez, csak rombolni a társadalmat, akkor erőszakkal is fel kell lépni ellenük. Nem vagyok nacionalista, a magyarokkal is megtettem volna 1000 éve.”

Egy nyilvános fórum hozzászólásából másoltam.

Miért érdekes ez a hozzászólás? Nos, az illető úton van. Korábban minden bizonnyal hasznos idióta – akarom mondani liberális emberi jogi harcos – volt, de a jelen helyzet már neki is kikezdte az ingerküszöbét. Azt már érzi, hogy ez az állapot nem fenntartható, de odáig még nem mer eljutni, hogy kimondja: „A saját fajtánk érdeke (rendezettsége) előrébb váló. Fenn kell tartani akár erő (erőszak) árán is.”

Miféle világ az, hol ezt magyarázni kell? Miféle világ, melyben „út” valakinek odáig jutni, hogy ha az ember éhes, hát eszik.