A Soros-hálózathoz köthető Freedom House (FH) nevű szervezet a Magyarországgal szemben egyértelműen elfogult legutóbbi – úgynevezett – jelentésében arra a megállapításra jutott, hogy bár alcíme alapján a jelentés elvileg a „demokráciák világméretű visszaszorulását” tárgyalja, a részletes szövegből kiderül, hogy valójában a nyílt társadalmon és bevándorláson alapuló liberális demokráciák térvesztésén kesereg. Az FH szerint a demokráciákra leselkedő valódi veszélyt ugyanis az „antiliberális populista mozgalmak” jelentik, melyek „bűne”, hogy megvédik a nemzeti szuverenitást és a hagyományos nemzeti értékeket, miközben elutasítják a migrációt, sőt, szigorú, akár büntetőjogi intézkedéseket vezetnek be a bevándorlás megakadályozása érdekében. Az ekképpen „antidemokratikusnak” titulált politikai erők közé sorolják nemcsak Magyarországot vagy Lengyelországot, de az amerikai, az ausztrál, a cseh, az izraeli, a szlovák és az osztrák kormányzatot is – érdekes módon éppen azon államokat, melyek elutasították az ENSZ globális migrációs paktumát.

Az Alapjogokért Központ úgy véli, hogy a jelentésnek nemcsak a tartalma, hanem már maga a módszertana is erősen megkérdőjelezhető, hiszen egyfelől olyan, politikailag is nehezen leírható fogalmakat számszerűsít, mint a „szabadság” vagy a „demokrácia”, ezen kategóriák „teljesítését” pedig – tekintet nélkül a világ országainak eltérő kulturális, történeti, gazdasági és politikai hátterére, adottságaira – univerzálisan számonkéri. Ezen kategóriák az FH módszertanában ráadásul nem is semlegesek, hanem ideológiailag szintén telítettek: ugyanis saját bevallásuk szerint is alapfeltételezésük, hogy az emberek számára a „liberális demokráciák a legjobbak” – melyhez legkönnyebben a bevándorláshoz való jog korlátlan garantálásával és a nyílt társadalmakba vetett bizalom visszaállításával juthatunk el.

A budapesti székhelyű jogi szakértői szervezet szerint ezután nem meglepő, hogy a jelentés Magyarországgal részletesen foglalkozó fejezete erősen kritikus hazánkkal szemben és azt a „részben szabad” országok kategóriájába sorolta – hátrébb, mint Indiát, ahol mindennapos a nők ellen elkövetett tömeges szexuális erőszak és számos területen informálisan továbbra is él a kasztrendszer, vagy mint Dél-Afrikát, ahol rendszeresek a fehér kisebbség ellen a nyílt utcán elkövetett gyilkosságok. A minden objektivitást nélkülöző módszertanból fakadó abszurd rangsorolás mellett azonban figyelemre méltóak a Magyarországgal szemben felhozott „konkrét” kritikák is, melyekben keveredik a politikai-világnézeti ellenszenv és a ténybeli-jogi tájékozatlanság. A jelentés ugyanis egyik legfőbb „vádpontként” a magyar menekültügyi rendszer szigorítását és a déli határkerítés felállítását jelöli meg, melyek „kifejezetten megnehezítették a menekültügyi kérelmek benyújtását”, de demokráciával összeegyeztethetetlennek tartják a Stop Soros! törvénycsomagot is. Az FH ezek mellett szintén kifogásolta, hogy Magyarország Alaptörvénye utalást tartalmaz a keresztény kultúrára, hogy a házasságot egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálja, vagy hogy a genderszaktól megvonták az akkreditációt. Mindezen felül ténybeli tévedés, hogy az Alkotmánybíróság tagjait a kormány nevezné ki – a tagokat 1990 óta kétharmados többséggel a magyar Országgyűlés választja –, de a közigazgatási bíróságok bíráinak kinevezési eljárásával sincs tisztában az FH, valamint – bár szintén kritizálják – láthatóan egyáltalán nem olvasták az új gyülekezési törvényt vagy a választási rendszerre vonatkozó szabályozást.