A Facebook rettentően sokat ártott a 21. századi demokráciának, a társadalom- és közösségszerveződéseknek, és azt hiszem, kijelenthetjük: átformálta képünket azokról kedves nagymamákról, akik mosolygós, vidám képeket tesznek ki az unokáikról, de közben "bárcsak megdöglene", "minek ment oda" típusú kommentekkel irkálják tele az internetet. De talán ez a legkisebb probléma.

Elcsépelt és közhelyszerű, de George Orwell szatirikus regényét nem egy véreskezű diktátor váltja valóra, hanem a virágmezőkön ugrándozó, babzsákfoteles liberálisok.

Minden úgy kezdődött, hogy elhitették velünk, szabadabbak, boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak, okosabbak és mindenekelőtt nyitottabbak leszünk akkor, ha rábízzuk magunkat algoritmusokra, titkos matematikai képletekre, a valóságtól teljesen elszakadt, Kaliforniában tenyésző liberális világmegváltókra.

Emlékezzünk vissza az Állatfarmra: az állatok elűzik a korábbi gazdájukat, majd a maguk kezébe veszik sorsukat, végül pedig kemény diktatúrát vezetnek be. Mindent és mindenkit kontroll alatt tartanak.

Kezdetben a Facebook is a nyílt társadalom (honnan is ismerős ez), a szabadság és a végtelen tudás felelőtlen ígéretével kecsegtette a felhasználóit, de 15 év után már tudjuk, hogy hová vezetett mindez.

A nyílt társadalom felülről ellenőrzött, cenzorok által megszűrt véleménybuborékokat eredményezett. A szabadság igazából függőséget, a végtelen tudás pedig korlátoltságot és safe space-eket jelent.

Kétség sem fér hozzá, hogy ideologizáltabb, veszélyesebb és tartósabb lesz, mint a 20. század kommunizmusa vagy fasizmusa. Itt nem az életekért vagy az erőforrásokért, hanem a lelkekért és az attitűdökért folyik majd a küzdelem.

A demokráciát azoktól a liberális elveket valló, több százezer ember vásárlási, olvasási, filmnézési, politikai szokásaira befolyással lévő chief executive officerektől (CEO, vagy vezérigazgató, a 21. század politikai komisszárja) kell félteni, akik egy szilícium-völgyi iroda egyik babzsákfoteljén beszívva döntik el, hogy kire fogunk szavazni, mit fogunk vásárolni, esetleg milyen gyógyszert fogunk szedni. Azt is ők döntik el, hogy kit kell gyűlölni, kit kell szeretni, vagy éppenséggel kit kell kommentben meglincselni.

Azt már tudjuk, hogy a közösségi média segítségével rendszereket lehet megbuktatni (lásd az arab tavaszt), azt is ismerjük hogy a Facebook elnyomja a konzervatív véleményeket, sőt azzal is tisztában vagyunk, hogy az adatainkkal, az életünkkel kereskednek. De mindezek tudatában mégsem teszünk semmit. Mert a Facebook olyan, mint a dohányzás, tudjuk, hogy rákot okoz, de mégsem tudunk leszokni róla.