Kedden hivatalossá vált, hogy Francois-Xavier Bellamy jobboldali, konzervatív, magát katolikusnak valló filozófus-politikus, esszéíró vezeti majd a francia jobbközép Republikánusok európai parlamenti listáját. A 33 éves Bellamy sikerével egy új generáció kapott óriási lehetőséget – olvasható az Origo ismertetőjében.

Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök pártjában Bellamy támogatottsága egyértelmű, és egyébként nem kis feladat áll előtte: össze kell fogni a konzervatív, mérsékelt jobboldali erőket az európai parlamenti választásokra, amelyen egész Európa jövője a tét. Erre számít a Republikánusok elnöke, Laurant Wauquiez is, aki a Le Figarónak a napokban adott interjújában azt mondta, hogy a jobboldalt új alapokra kell építeni, egy új generációra van szükség. Ugyanez igaz az Európai Unióra is, amelyet meg kell menteni, de ehhez meg kell változtatni – erre alkalmas Francois-Xavier Bellamy.

Ezek után a francia jobboldalon mindenki a népszerű pártelnök, Laurent Wauquiez jelöltje mögé állt. Pozitívan fogadta Bellamy jelölését a vezető konzervatív lap, a Le Figaro és a Valeurs actuelle hetilap is, de támogató nyilatkozatokat tettek a tudományos élet képviselői is.

Bellamy, anélkül, hogy Macront megnevezné, nagyon súlyos kritikával illeti az elnök egész rendszerét. Egy 2018 őszén megjelent esszéjében lerántja a leplet Macron hamis ideológiákra épülő politikájáról. Ez a hamis ideológia a modernség álarcát ölti magára, és azt a neoliberális felfogást képviseli, amely szerint mai világunkban minden pillanatnyi, semmi sem állandó, folyamatosan változni kell.

Éppen ez az állandó változás ("lendület", ahogy Macron hívja) minden baj oka – állítja Bellamy. A berlini fal leomlása óta nincs igazi célja a magát progresszívnek, „haladónak" valló technokrata elitnek, csak az állandó változás, annak szüntelen hirdetése. És ebben az állandó változásban semmi sincs a helyén, nincs állandóság, zsinórmérték vagy igazodási pont.

Egyfajta „sehol sem lenni" állapota ez, amellyel szemben Bellamy nyíltan vállalja az állandóságot, a „valahol lenni" állapotát.

Bellamy azt mondja: az állandó változás helyett egy célra van szükség: egy helyre, ahova el kell jutni. Ez a cél pedig az otthon. Kell egy hely, ahol otthon vagyunk, tágabban értelmezve pedig, kell egy haza mint kiindulópont, amihez képest kell és lehet viszonyítani minden mást.

Ennek megfelelően a francia politikus szerint előbb nemzetinek kell lenni, és csak utána európainak. Nyíltan vállalja, hogy szuverenista, és mélyen hisz abban, hogy az Európai Uniót át kell alakítani, de nem úgy, ahogy azt a bevándorláspárti Macron gondolja. Nem úgy, hogy még több hatalmat adunk a már így is átláthatatlan, bürokrata Európai Bizottságnak, hanem úgy, hogy még tovább növeljük a nemzetek hatáskörét.

Kiemeli, hogy soha ekkora szükség nem volt még a közös európai tervre, mint most, de nem szabad tovább lavírozni a globalizáció, a kereskedelmi háborúk és a migráció között. Új, szuverén alapokon kell megkezdeni az építkezést.

Ezért is tartja Macron európai hadsereget szorgalmazó tervét elképzelhetetlennek, sőt, antidemokratikusnak, mert ahogy fogalmaz, a hadsereg mindig egy földhöz, egy hazához kötődik. Ha mindenáron szövetséget akarunk kötni az európai országok között, akkor annak a szuverén államok szövetségén kell alapulnia, és nem szabad egy cselekvésre képtelen, még a jelenleginél is hatalmasabb vízfejet létrehozni.

Bellamy számára az európai szuverenitás egy olyan technokrata álom, amellyel szemben meg kell védeni a demokratikus értékeket.