A magyar parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék olyan sorozatot csinált az elmúlt másfél hónapban, amit a legelkötelezettebb kormánypárti szimpatizáns sem remélhetett. Ilyen rövid idő alatt ennyi ellenzéki politikus valószínűleg egyetlen európai országban sem vált vagy nevetségessé, vagy teljesen elfogadhatatlanná.

Itt van mindjárt a Jobbik elnöke. Szalonképesnek persze eddig sem lehetett nevezni, Roy becenevű szkinhed volt, börtönre is ítélték, de megpróbálhatta azt mondani: óh, ez olyan régen volt. Megjavultam, normális lettem, ember lettem. Csak aztán jön most ez a csúnya videó a Hír TV-n és látjuk: Roy nem változott. Két éve, amikor már javában kutyusukkal, cicusukkal és más, ennivaló kedvencekkel fényképezkedett Sneider főnöke és elődje, az akkori pártelnök, Vona Gábor, ebben a már hófehértisztaságú korszakban Sneider bizony még mindig Roy volt. Az maradt.

Több mint egy hete másról sem írnak, beszélnek a gyalázatos esetet komolyan vevő médiumok, hogy Sneider felesége, a boldog menyasszony – ura nyakában – kétszer is Heil Hitler!-t mutat, a boldog vőlegény pedig esküvői ültetőkártyáján a szkindhedes nevét használja: Roy. Persze, a náci karlendítéshez illően buzizik és négerezik a vőfély. Az esküvőn egyébként ott volt persze Vona Gábor is. De micsoda esküvő volt ez... Sneider Tamás akkor a Jobbik delegálta parlamenti alelnök volt, arája pedig a Jobbikkal kapcsolatban álló jogász. Micsoda emberek ezek? Mi lehet ebben a Jobbikban? Talán nem naivitás feltenni ezeket a kérdéséket, főleg nem álnaivitás. Micsoda mélységes mély primitívségbe láttunk bele!

Mégis milyen közegben érzik jól magukat ezek az emberek? Mindenkinek joga, hogy úgy legyen boldog, ahogy akar. Egy esküvő meg főleg elég privát ügy. De hát egy parlamenti képviselőről, egy ellenzéki párt egyik vezetőjéről van szó. Még egyszer: micsoda ember lehet (maradt) ez a Sneider? A bakancsos, izompólós menyasszonyát a nyakában tartva pózol, aki Heil Hitler!-t mutat. Nyilván nem csinálna a menyasszonya ilyet, ha urának nem tetszene. Hogy került oda az a vőfélyszerűség? Valaki odahívta. És aki odahívta, tudta, hogy Sneidernek – az ünnepeltnek – tetszeni fog a buzizás és a négerezés. Bevallom, a videó többedik megnézése után gondolkodtam el csak rajta: a nyilvánvaló rasszista aljasság mellett milyen rémséges színvonaltalanságot mutat az egész. Egy párttitkár családi lagzija a hatvanas évekből. Ahol a boldog após, a párttitkár, esetleg a gyárigazgató vagy a téeszelnök este hatkor már trágárkodik, nyolckor a kert széléhez tántorog hányni, tízkor zsidózik, éjfélkor pedig egy széken horkol és közben fel-felböffen, mintegy jelezve a násznépnek, hogy még él. Ugyanez. Borzalmas. A mocsok.

A parlament alelnöke szórakozását láttuk. Tegyük félre (nem lehet, de mégis, próbáljuk meg), hogy náci karlendítés, buzizás, négerezés. Ne ezt nézzük egy pillanatra. Még egyszer: a parlament alelnökét láttuk. Jó, csak a jobbikos alelnök, de akkor is. Ez a szórakozása? Fekete Pákó-paródiákkal mulattatja magát élete elvben egyik legszebb napján? Trágárságokkal? Ha őt és feleségét ez nem is zavarja (láttuk: nem zavarja), fel sem merült benne, hogy a társaságban lehet legalább egy ember, akinek nem tetszik ez az alpári rémség? Nem merült fel benne és erősen gyaníthatjuk, hogy jogosan nem merült fel, mert nyilván társaságának is tetszett a produkció.

Sneider tudta, hogy filmezik. Nem szólt rá a feleségére, hogy legalább ezért ne heil hitlerezzen? Ha már tisztességből nem utasította rendre, legalább a politikusi racionalitás nem szólalt meg benne? Politikusi racionalitás… Persze. Abban a Jobbikban politizál Sneider, amelynek a pártelnöke éppen kampányidőszakban találja ki, hogy szakállt növeszt, így is jelezve, milyen férfias – az meg, hogy a választók egy része nem fogja tökéletesen felismerni a plakátokon, mindegy. Kampányban külsőt változtatni, te jó isten… Aztán vége a kampánynak, és azonnal le is vágatja a szakállát. Mintegy bizonyítva, hogy ez csak egy (hihetetlenül sikeres) reklámfogás volt. 

Az ellenzék többi része persze hallgat. Jó, Kunhalmi vagy Vadai Ágnes elmondja nagy nehezen, hogy ez neki nem tetszik, de azt egy szóval sem, hogy ezek után a Jobbikkal sohasem. Pedig hány évig hallgathattuk az elhatárolódás követelését. A baloldalra ez nem vonatkozik. Nem az lett volna a minimum, hogy azt mondják, ameddig Sneider a Jobbik elnöke, addig tudni sem akarnak arról, hogy van egy ilyen párt, mint a Jobbik? (A természetes reakció persze az lenne, hogy ezek után szóba sem állnak a Jobbikkal, de ezt egy ilyen gyenge ellenzéktől nehéz várni. Illetve helyesbítek. Eleve az lett volna természetes a baloldali pártoktól, hogy a Jobbikkal közösen semmit sem.) De mindegy is. Ott ül Kunhalmi Ágnes a tévéstúdióban, mellette Varga-Damm Andrea jobbikos képviselő, mindkettőn egy-egy fehér sál (most éppen nem fehér sapka, tudják, az a szolidaritási fehér sapkája, amit a sírást imitáló Vadai Ágnestől állítása szerint a biztonsági őrök elvettek a tévészékház-hadjárat idején). Fehér sál, igen, vagy inkább valami nyakra tekert fehér kendő, ők megint szolidárisak, ők megint tiltakoznak, igaz, nem a náci karlendítés, a buzizás, a négerezés ellen. Van nekik nagyobb ellenségük, mint az antiszemitizmus. A demokratikusan megválasztott kormány.

Hogy a baloldali ellenzék egységesen nem jelentette be, hogy szégyen, amit a Jobbik-elnök csinált, azonnal mondjon le, megszakítanak a Jobbikkal minden kapcsolatot stb., természetesen következett az elmúlt hetek szánalmas eseményeiből. Ennek az ellenzéknek már nincs vesztenivalója. Hadházy Ákos lépcsőmászása vagy bogárfetrengése, Varju László szimulálása, Szél Bernadett vécézése, Kunhalmi Ágnes ajtófutása, Bangóné színészkedése, bohóckodása, aztán a teljes Momentum – humorforrás lettek. Poén. Nevetnek rajtuk. Ennél mi lehet rosszabb? Az, hogy a Jobbik-elnök esküvőjén egyszerre gyomorforgató és egyszerre olyan nyomorult módon tombol a nyílt, egyértelmű, lábszagú rasszizmus.

Aki eljátssza, hogy nekifut egy csukott ajtónak, eljátssza, hogy ettől elesik, eljátssza, hogy megsérült és evégből átköti kívülről a farmerjét egy szalaggal (vagyis nem a térde sérült meg ezek szerint, hanem a farmernadrágja), az (és pártja) könnyen túlteszi magát azon, hogy mi is történt azon az esküvőn. És ez igaz bármelyik ellenzéki pártra. Ezek a pártok – az ellenzéki propagandamédiumok a náci karlendítést relativizáló támogatásával – nyugodtan folytathatnak mindent a Jobbikkal. Tudják, hogy így együtt még jobban tönkreveri őket a Fidesz az uniós választáson, de így legalább a kudarc közös lesz, nem személyekre, pártokra szabott, nem szétválasztható. Felelőse sem lesz a katasztrofális bukásnak és mindent nyugodtan tudnak folytatni. Menetelnek tovább. Pontosabban lejjebb, még lejjebb.

Náci karlendítés és a többi gyalázat – mit érdekli őket. Folytatják a készülődést az ő saját királyi frigyükre, a nagy ellenzéki házasságkötésre.

Igazi royal wedding lesz.