A Zöld Párt jelenleg a szociáldemokratákkal együtt alkotja a kormánykoalíciót. Elsődlegesen a zöldpolitikáért, a társadalmi nyitottságért és toleranciáért, valamint a feminizmusért küzd. Ezen elvek némelyikével azonban úgy tűnik, hadilábon áll a párt, hiszen az elmúlt években egyre több iszlamista kötődésükre derült fény.

A párt alapítója szerint például köztudott tény, hogy az iszlamisták gyakorlatilag az összes svéd pártba megpróbálnak beférkőzni, ezzel kapcsolatban már a hatóságok is vizsgálódnak. Ez azonban úgy látszik nem zavarja őket, mivel a Zöld Párt fogadja be a legtöbb iszlamista elemet köreibe.

Ezt alátámasztja az a példa is, amit a műsor másik meghívottja említett, mégpedig Kamal al-Rifai esete. Õ a Zöld Párt tagjaként egy korábbi alkalommal meghívta egy svédországi előadásra Salman al-Oudát, akire Osama bin-Laden mint példakép tekintett.

Szintén a párt hitelét kezdte ki az elnökségi tagságra is pályázó Yasri Khan esete. Õ annyira magáévá tette a befogadó és toleráns párt elveit, hogy egy tévéinterjú után még a stúdióban lévő szerkesztőnővel sem volt hajlandó kezet fogni – természetesen vallási okokra hivatkozva.

A legfrissebb epizódot a zöldek bevándorláspártiságáról pedig nem más szolgáltatja, mint a frissen kinevezett kulturális és "demokráciaügyi" miniszter, Amanda Lind.

Lind ugyanis korábban hősként, úttörőként hivatkozott a volt svéd építésügyi és városfejlesztési miniszterre, Mehmet Kaplanra. A török származású politikus (aki szintén a Zöld Párt tagja) arról nevezetes, hogy igen szoros kötelékek fűzik a szélsőséges Szürke Farkasok csoporthoz.

Az ultranacionalista mozgalom – a hivatalos nemzetközi álláspont szerint terrorszervezet – a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) „nem hivatalos katonai szárnya”, amely több száz embert (főleg kurdokat és örményeket) ölt meg az 1970-es és ’80-as években. Az ő egyik emberük próbálta megölni II. János Pál pápát is.

A radikális csoport éltetése miatt Mehmet Kaplannak le kellett mondania. Igaz, azelőtt is voltak hajmeresztő kijelentései: a náci Németországhoz hasonlította Izraelt, a Szíriában harcoló svéd dzsihadistákat pedig második világháborús önkéntesekhez hasonlította.

Hogy a demokráciaügyi miniszteri poszt miképpen egyeztethető össze azzal, hogy a Zöld Pártot láthatóan nem érdeklik az antidemokratikus iszlamistákhoz való kötődések, valószínűleg a progresszió örök rejtélye marad.