Még a hétvégén került nyilvánosságra az a felvétel, amely Sneider Tamás Jobbik-elnök két évvel ezelőtti esküvőjén készült. Emlékezhetünk, hogy ekkor már régóta folyt a cukiságkampány, elméletileg a Jobbik ekkor már bőven "néppártosodott".

Csakhogy az esküvő bizonyos részletei inkább hasonlítanak egy egykori szkinhedtalálkozóra, mint egy "mainstream" párt baráti összejövetelére. A legkínosabb jelenet a pártelnök újdonsült feleségének náci karlendítése volt. Ilyen jeleneteket legutóbb talán Bácsfi Diána kapcsán láthattunk a 2000-es évek közepén. A baloldali sajtó akkor, egyébként érthető módon, érzékenyen reagált. Bácsfi kis, náci csoportjáról heteken, hónapokon keresztül cikkeztek, pedig a fiatal nőnek semmiféle társadalmi támogatottsága nem volt. Nem úgy, mint Sneider Tamásnak, aki a legnagyobb ellenzéki pártot vezeti.

Persze a hírszelekció folyamata – tehát, hogy mi kerül be a hírek közé – mindig autonóm döntés egy-egy szerkesztőség részéről, mégis marhára gyanús, hogy a két lap, amely az utóbbi években másról sem cikkezett, mint a magyar kormány állítólagos antiszemitizmusáról, és az antiszemitizmus állítólagos magyarországi erősödéséről, valamint arról, hogy már lassan a 40-es évek hangulata tér vissza az országba, szóval ez a két lap nyomtatott verziója még egy mínuszos hírt sem szentelt ennek:

Az eset kapcsán az ellenzéki pártok reakciója az elmúlt évek kommunikációját ismerve egészen megdöbbentő. Míg a kormány Soros Györgyöt kritizáló plakátkampánya esetében versenyt futottak, hogy ki mondja ki többször az "antiszemita" kifejezést, addig most például Gréczy Zsolt, a DK egyik legismertebb politikusa azt nyilatkozta, hogy

Ez azért is érdekes, mert a DK-sok a párt megalakulása előtt és azóta is rendszeresen szerveztek tüntetéseket, közéleti eseményeket a szélsőjobboldalinak titulált jelenségek, megnyilvánulások ellen.

Hogy mi az oka a tétovázásnak? Egyszerű: a politikai érdek. Ugyanis a decemberi kormányellenes – és bizonyos elemeiben keresztényellenes – tüntetéseken egyszerre lehetett látni a különböző ellenzéki pártok zászlajait, a szivárványos zászlókat és a jobbikos zászlókat. Vagyis alakul egyfajta ellenzéki egység, és úgy tűnik, hogy ezt a kezdődő együttműködést a baloldali pártok nem akarják megterhelni azzal, hogy felemlegetnek holmi náci karlendítéseket.

Logikus magyarázat, csak van vele egy bökkenő: a baloldali pártok, az MSZP, a DK, az LMP és a kicsik eddig állításuk szerint elvi alapon elutasították és rendszeresen ki is keltek a vélt vagy valós szélsőjobboldali megnyilvánulások ellen.

De akkor mi a helyzet a Magyar Naranccsal és a HVG-vel? Õk vajon miért nem számolnak be erről a megbotránkoztató esetről?

A két lap már régóta a baloldal szolgálatában áll. Úgy tűnik, hogy ebben az esetben is meg akartak felelni a politikai érdekeknek. Nehéz más, logikus magyarázatot keresni erre, ugyanis tényleg az a helyzet, hogy még mínuszos hírben sem számoltak be Sneider feleségének karlendítéséről a két nyomtatott hetilapban.

Azért szégyen ez az ügy, mert ebből jól látható, hogy ezek a lapok az antiszemitizmus és a szélsőjobboldali jelenségek témáját politikai érdekek mentén használják. Most épp nem érdekük, hogy a Jobbikot rossz színben tüntessék fel, így inkább hallgatnak erről. Ezen lapok esetében a hitelesség látszatának a megőrzését írták felül a politikai szempontok.

A mostani eset azután történt, hogy a Magyar Narancs és a HVG igen kellemetlen ügybe keveredett nemrég. Történt ugyanis, hogy 2018 novemberének végén a jobboldali Figyelő Heisler Andrást mutatta be a címlapon, miközben pénzeső hullott körülötte. A lap a Mazsihisz körüli pénzügyekkel foglalkozott.

A HVG és a Magyar Narancs sietett lehozni a véleményt, hogy a címlap antiszemita húrokat penget. Az ügyben Ronald Lauder is megszólalt, a Zsidó Világkongresszus elnöke aggodalmát fejezte ki Orbán Viktor miniszterelnöknek a címlap kapcsán.

A miniszterelnök válaszában kitért arra, hogy zéró tolerancia van Magyarországon az antiszemitizmus ellen, és amikor baloldali lapok címlapjai ábrázoltak zsidó származású embereket ugyanilyen kontextusban, azt vajon miért nem ítélte el a Zsidó Kongresszus elnöke?

– írta a miniszterelnök és a következő képet mellékelte:

A történet akkor vett igazán tragikomikus fordulatot, amikor Nagy Iván Zsolt, a hvg.hu felelős szerkesztője felháborodva intézett kérdéseket a miniszterelnökhöz az ügy kapcsán.

Nagy arra volt kíváncsi például, hogy "Milyen nyilvántartások vagy információk alapján tartják önök nyilván, illetve állítják, hogy Andy Vajna zsidó származású lenne?" Ezt az azóta elhunyt filmbiztost ábrázoló címlap esetében kérdezte a szerkesztő.

A kérdés óriási öngól volt, ugyanis nemcsak a magyar kormány, de a magyar közvélemény is a Magyar Narancsból tudhatja ezt az információt.