A Portikról és a hangfelvételekről készült cikkekben rendre megemlítik Portik egyik beszélgetőtársát, az MSZP karitatív tagozatának korábbi vezetőjét. A sajtó nagy részében D.I.A. monogrammal jelölt férfi Dósa István András. A férfi nevének nyilvánosságra kerülése után az MSZP azonnal igyekezett elhatárolódni egykori potentátjától.

Dósa szintén találkozott és beszélgetett Portikkal, így erről az eseményről is fennmaradt egy hangfelvétele a maffiózónak. A beszélgetés pontos tartalma nem ismert, de kínosan érintheti az MSZP-t, ugyanis Portik azért találkozott balos politikusokkal, hogy a pártvezetés felé kapcsolatokat építsen ki.

A hangfelvételek egy részét a nyomozók a Farkasréti temető egyik síremlékében találták meg. Ezek között egyik-másik Portik és Gyárfás Tamás közötti megbeszéléseket is tartalmaz.

Gyárfásról régóta keringett a pletyka, hogy ő állhat felbujtóként Fenyő János egykori médiavállalkozó megölése mögött. Gyárfás eddig azzal védekezett, hogy neki nem állt érdekében megöletni Fenyőt, mivel a gyilkosság időpontjára már rendezték konfliktusaikat. Ennek ellenére a nyomozók felbujtással gyanúsították meg a hangfelvételek alapján.

A Magyar Idők információi szerint a fentebb említett MSZP-s Dósa és társai megzsarolták Gyárfást a hangfelvételekkel, „tárolási díjat” kértek, ám Gyárfás feljelentést tett az ügyben és a hatóságok így találták meg később a hanganyagokat.

A nyomozásra rálátók szerint a hangfelvételek tartalma megerősíti a sportvezető elleni alapos gyanút. Az adathordozók temetői lefoglalása során került célkeresztbe Portik egykori üzlettársai közül egy német–magyar kettős állampolgár is, aki egykor az MSZP karitatív tagozatának első elnökeként jutott a nagypolitikába. A férfit Portik egyik pénzkezelőjeként nevesítette a Heti Válasz még 2012-ben – írta a Magyar Idők.

A nyomozók által tucatnyi egyéb helyről lefoglalt kisteherautónyi hangfelvételről tudható, hogy a hanghordozók a teljes technológiai választékot felölelik az orsós magnetofonszalagoktól, a flopikon és CD-ken át a digitális hangrögzítés eszközeit is beleértve.

A hanghordozók értékelése és elemzése hónapokig tartó munkát jelent a szakembereknek, ám már az eddig megismert információk is arra utalnak, hogy totális áttörés is elképzelhető az 1990–2000-es évek maffiabűnözése elleni fellépésben.

A leszámoláshullám robbantási ügyei éppúgy megoldódhatnak, ahogy pontosan kirajzolódhat, hogy kik voltak az olajbűnözés haszonélvezői a szervezett bűnözők, illetve a politikusok közül és a pártok üzleti holdudvarából.