Sokaknak talán fejtörést okoz, hogy eldöntsék, melyik ellenzéki pártot is tekintsék az SZDSZ méltó utódjának. Az elmúlt egynéhány évben számtalan politikai formáció versengett ezért a – nem éppen dicső – címért, ám a Jobbik egyik vezető politikusának hála, pont került az ügy végére.

– nyilatkozta a liberális Magyar Narancsnak az a Mirkóczki Ádám, aki korábbi elmondása szerint a 2006-os események hatására lépett be a Jobbikba, de ma már bánja, hogy elmaradt velük a nagyobb összefogás.

Adódik tehát a kérdés: milyen alapon kellene bármelyik szavazónak is elvonatkoztatnia a 2006-os rendőri brutalitásoktól, a szemkilövetésektől, melyet Gyurcsányék vezényeltek? Milyen alapon vonatkoztathatnánk el bármilyen bűntől is, ami 2002 és 2010 között történt a szocialista-liberális kormányzások idején?

Morális érvek nincsenek az „elvonatkoztatásra”. A párt szóvivőjének szavai nemcsak a Jobbik egykori nemzeti identitását, hanem magát a keletkezéstörténetét is megtagadták.

A Gyurcsány-ellenes pártból Gyurcsány-szövetséges lett.

A felettébb nagylelkű „elvonatkoztatásra” pedig csak egyetlen magyarázat van: a pénzért és a hatalomért bármit.

Ez volt a lényegi vezérelve annak az SZDSZ-nek is, amely a rendszerváltozás hajnalán a kommunistaellenességével robbant be a köztudatba, majd pár évvel később a kommunista utódpárt, az MSZP szövetségesévé vált. A lépést semmi más nem indokolta 1994-ben, csak a pénz és a hatalom.

Mi más indokolná jelen esetben a Jobbikban lezajlott folyamatokat? Már nem egyszerűen száznyolcvan fokos fordulatról van szó, hanem arról, hogy szembeköptek mindenkit, aki valaha is rájuk szavazott. Épp úgy, ahogy annak idején az SZDSZ tette.

Ez nyilvánvalóan nem zavarja sem Mirkóczkit, sem a többi politikust, aki mind ez ideig még nem lépett ki a Jobbikból. Hiszen időről időre mindig jönnek új gazdák és új barátok, ahogyan az a párt háza táján lenni szokott.