„A legújabb kori tudománytörténet legbizarrabb epizódja zajlik a szemünk előtt: a tudósról, akinek a modern genetikát megalapozó legfontosabb felfedezést köszönhetjük, kiderült, hogy egy méretes barom.”

No, kedves Olvasó, kezdjük a játékot! Vajon miért lehet barom egy tudós – vagy egyáltalán egy másik emberi lény – egy haladó szellemű, toleráns, sokszínűségben hívő, „virágozzék minden virág” meg „élni és élni hagyni”elveket valló indexes újságíró szerint?

No? Találgassanak!

Talán az illető leengedte az automobilja kerekét? Ellopta a biciklijét? Talán leöntötte ketchuppal a kedvenc képregényújságját? Talán megfektette a fiatalkorú leánygyermekét? Elgáncsolta a sétatéren, és ujjával rámutatva azt mondta: „Hahaha!”?

Á, dehogy. Csak a szokásos. Más a véleménye.

Molnár Csaba, az Index újságírója szerint a Nobel-díjas James Wattson (aki a DNS kettőshélix-szerkezetének felfedezéséért részesült az elismerésben) "egy méretes barom". A genderszakon érzékenyült kultúrmarxista elme a fenti tudományos megállapítását arra alapozza, hogy a neves tudós szakmai álláspontja ("Nagyon komoran látom Afrika helyzetét... hiszen az összes szociális kezdeményezésünk a földrészen abból a feltételezésből indul ki, hogy az ottani emberek intelligenciája megegyezik a miénkkel. Holott az összes teszt azt mutatja, hogy koránt sincs erről szó...") nem egyezik Molnár egalitárius világképével.

Az a nehezen hanyagolható tény, hogy Watsonnak tényszerűen igaza van (vessünk egy pillantást erre a térképre), a szerzőnket nem zavarja. A tudós karrierjének derékba törését (kénytelen volt a Nobel-díját is áruba bocsájtani) az „egyébként nem létező liberális véleménydiktatúra" részéről pedig saját álláspontjának igazolásaként fogja fel, s boldogan tobzódik egy olyan ember meghurcolásában és nyomorában, aki vele ellentétben tényleg letett valamit az asztalra.

Molnár Csaba James Watson tudós-genetikus tönkretételén kéjelgő cikkét olvasva (Kedves Watsonom, ön egy kissé rasszista) eszembe jutott egy jelenet. Pár évvel ezelőtt a ráérős időmben beültem az egyik egyetemi előadásra, ahol szintén Afrika volt a téma, illetve az ottani élelmiszerhelyzet. És az előadás végén az volt a konklúzió, hogy, mi, európaiak, amerikaiak – tehát a fehér ember – termeljünk még többet, hogy oda azt kivigyük, ugyanakkor teremtsünk lehetőséget, hogy az afrikai elitnek elmagyarázzuk, megtanítsuk, hogyan kell irányítani a termelést és a feldolgozást, majd szépen menjünk ki, és a helyszínen is mutassuk meg nekik, mindezt hogyan és miként kell. És persze a helyszínen irányítsuk is a termelést és az elosztást, és úgy talán megoldható lenne a földrész élelemellátása.

Nem kommentálom. Akiben kérdés merül fel, az üljön rajta, majd beszélje meg egy ismerőseivel. És ha az ismerőse úgy véli, hogy akin gyámkodni kell és akit irányítgatni szükséges, az gyerek és nem egyenlő, aki viszont egyenlő és egyenrangú, az magától is képes dolgokra, nem kell felette gyámkodni, akkor dugja be a fülét.

Mert ha bármi mást csinál, az szélsőséges, rasszista, gyűlölködő és nem politikailag korrekt. És aki ilyen, az ellen – Molnár Csaba indexes újságíró lelkes tapsikolása közepette – hajtóvadászatot kell rendezni, amíg tönkre nem tesszük a karrierjét és az életét.

„Az interjú PR-katasztrófaként hatott Watson karrierjére. Épp akkor turnézott az Egyesült Királyságban How to Avoid Boring People (Hogyan kerüljük el az unalmas embereket?) című memoárkötetével, de az általános felháborodás hatására több helyszín is visszamondta a meghívását, majd ezt látva maga Watson törölte a turné teljes hátralévő részét. De ezzel korántsem volt vége megpróbáltatásainak. Az amerikai Cold Spring Harbor Laboratory, ahol 1968 óta dolgozott, felfüggesztette őt, majd le is mondott tisztségeiről. Amikor érzékelte, hogy túl messzire ment, próbált visszakozni, nyilvánosan bocsánatot kért. A rasszizmuson kapott emberek tipikus mentegetőzésével próbálkozott, mondván, nem volt tisztában azzal, hogy nyilvánossá válnak megjegyzései, és különben is félreértették őt, nem akart senkit megbántani, és így tovább.”

„A rasszizmuson kapott emberek.” Ez a kedvencem.

„Talán azt is feltételezhetnénk, hogy a negatív reakciókat, esetleg a tudományos bizonyítékokat látva esetleg meggondolhatta magát, beláthatta korábbi tévedéseit.”

Lefordítom ezt a mondatot, hogy egy libsi is megértse: Talán azt is feltételezhetnénk, hogy a boszorkányüldözést, a hörgést, a háza előtt ordító, baltákat és lángló fahusángokat szorongató, lincselésre kész embertömeget látva megtörik és bocsánatért fog esedezni.

Vannak korok, amikor egyes kérdéseket hivatalosan még feltenni sem lehetséges, és ha a válaszok kellemetlenek, akkor nem szabad azokat meghallani.

És ha valakinek az ismerőse esetleg úgy véli, hogy Molnár Csaba egy barom, akkor ne vitatkozzon vele. Hagyja rá.