Hogy miért írom mindezt? Azért, mert a jászsági Jobbik erős embere, Bobák Zsolt   évadzárásként csúnyácskán elbánt egy szegény jószággal. Az még oké, hogy kedves barátaival kecskehúsra fájt a foga, de az már egyáltalában nincs rendben, hogy a kecskének lecsapták a fejét, majd a törzsére helyezték, és valamilyen belső indíttatásból úgy érezték, a végeredményt feltétlenül meg kell osztaniuk a Facebook nyilvánosságával.

Most akkor lássuk menetében, hogyan kerekedett felül a Bobákban élő ISIS-aktivista!

1. Kivezetjük a kecskét, de szigorúan pórázon tartjuk, nehogy elfusson és elvigye magával a fejét, amire hamarosan szükségünk lesz (1. számú kép, jobb oldalon Bobák Zsolt).
2. Lecsapjuk a kecske fejét egy bárddal, esetleg lassan elnyiszáljuk, ez utóbbi jobb, mert akkor fröcsköl a vér, és lassabban múlik ki a jószág (erről szerencsére nincs képünk).
3. Vidáman megragadjuk a kecske fejét, a még rángatózó törzsére helyezzük, hogy mindenki lássa, ki itt az úr (2. számú kép, lásd lentebb).
4. Jó étvággyal elfogyasztjuk a kecskét, a csontot alaposan leszopogatjuk, abban van az ereje (3. számú kép, lásd lentebb)
5. Amikor az első kommentek megérkeznek, és mások megmondják nekünk, mekkora seggfejek vagyunk, mert magunktól ugye, erre azért nem jönnénk rá, villámgyorsan töröljük a Facebookról a kompromittáló felvételeket, és reménykedünk, hogy mások nem mentették le.

De lementették, le bizony, Bobák böllér.

Szögezzük le: aki ilyet tesz, azzal valami nincs rendben. Vagy a humorérzéket felejtették ki belőle a sorozatgyártáskor, és csöppnyi jobbikos agyfoszlányai azt az információt repítik felé, hogy hehe, nagyon vicces levágott állatok fejét posztolni a törzsével együtt, ez ám a móka, csináljuk! Az is elképzelhető továbbá, hogy Bobák Zsoltnak, aki ez idő szerint jászberényi önkormányzati képviselő jobbikos színekben, és akit nemrég rágalmazás miatt elítéltek, hajszálpontosan annyi esze van, amennyi látszik.

Csakhogy akad itt egy harmadik eshetőség is, amely komolyan elgondolkodtatja a kecskefejeket nem lecsapkodó többséget.

Ez pedig nem más, mint hogy a jobbikosok nem szeretik az állatokat. Illetve szeretik, de csak kampányidőszakban. Olyankor magukhoz szorítják, szelfizgetnek velük, picinyemnek nevezik az aktuális vizslát/kecskét/vadászgörényt/cicukát, aztán amikor megint veszítettek, ahogy szoktak, néppártosodó humanizmussal megszabadulnak tőlük.

Ne legyen igazam, de a levágott kecskefej históriájában ott motoszkál az egész Jobbik. Mert – bár politizálni nemigen kéne, mindenütt akadnak bunkók szép számmal – azért azt szögezzük le, hogy ezek az alakok szeretnék irányítani Jászberényt és az országot. 

Már csak egyetlen kérdésem maradt: mit szólnak ehhez az állatvédők? Volt a jászsági kecskének méltósága vagy sem? És hogyan tovább, lesz valamiféle nyomás szeretett pártján, hogy ezt az embert tüntessék el a nyilvánosságból, vagy szabadon csapkodja tovább különféle emlősállatok fejét, ha a kedve úgy tartja?