Vasárnap ért véget a magyar bajnokság legfelsőbb két osztálya, ezzel 2018-ra már nem maradt bajnoki meccs Magyarországon. Az utolsó meccs az NB I-es Vidi–Fradi volt (2–1), ám én jó szokásomhoz híven jobban érdeklődöm az alsóbb osztályok iránt, így a Vasas–Budafok-találkozóval zártam az évet.

A szezonzárót így ráadásul a Szusza Ferenc Stadionban tölthettem, ahol életemben először voltam a vendégszektorban. Igaz, a mostani vendég csak pár éve lett az, korábban pont szemben volt, így fizikailag ez a megállapítás nem igaz. Ettől még vendégként nem jártam ebben a stadionban.

Érdekes élmény volt megérkezni így, a kezdés előtt voltunk vagy húszan a vendégben, az egész stadionban pedig nagyjából 300-an. A kezdő sípszóra (vagy mondjuk a 10. percre) ez a "tömeg" megduplázódott, 35-40 ember volt a vendégben, 600 körül pedig összességében. Nem láttam még ilyen üresnek a Szuszát.

Ennél még sokkal érdekesebb az a sztori, hogy az Ultras Armata, azaz a Vasas kemény magja szeretett volna egy kis verekedést a budafokiakkal, ez azonban végül meghiúsult. NB II. <3

A belépő egyébként 500 forint volt, ugyanennyibe került a Gallica, míg forró tehát 250 forintért lehetett venni. Szurkolóbarát árak!

Meglepő módon az első percekben a Budafok volt a veszélyesebb, az első ziccert is a budaiak alakították ki, de aztán egyre nagyobb volt a Vasas fölénye. A szünetig le is rendezték a találkozót az angyalföldiek, 3–0 volt akkorra az állás, a második gól egy vitatható tizenegyesből született.

A meccset egyébként egy (sőt, három, az asszisztensek közül is ketten nők voltak) hölgy vezette, Gaál Gyöngyi. A női sporik mindig komolyabb célpontok a bírózásra, így mondanom sem kell, hogy ezúttal is volt minden.

Két kedvencem volt, az egyik az, amikor valaki két perc alatt eljutott oda, hogy előbb a játékvezető külsejét dicsérte, majd pedig az édesanyját emlegette. Ilyen az élet, na!

A másik pedig egész egyszerűen csodálatos volt!

– hangzott el egy lesen megállított budafoki támadás után. Egy újabb hasonló jelenet után pedig:

Közben a Budafok szépített, de 3–1 után kihagytak egy hatalmas ziccert, pár perccel később pedig már 4–1-re módosult az állás. A negyedik gól után végleg elszállt minden esélye a csodának, a Budafok veresége biztossá vált.

— hallatszott egy olyan szituáció után, amikor többség szerint nem volt szabálytalanság. Hát igen, volt, akinek már bírózni sem maradt kedve a végére.

A hangulat egyébként kiváló volt, a hideg ellenére voltak rigmusok, éneklés és kiváló beszólások. Kifejezetten jól éreztem magam a budafoki táborban, eddig is szurkoltam nekik, hogy ne essenek ki az NB II-ből, ezután is fogok. A kedvenc rigmusomat fel is tudtam idézni, ötletes, és a maga rendkívül aranyos módján igazi "kiscsapat-dal".

A végén még egyszer betalált a Budafok, 4–2 lett a végeredmény. Jobb volt a Vasas, de a Budafoknak is lett volna még lehetősége a góllövésre. A fagyott pálya egyébként nem biztosított túl jó körülményeket a játékra.

A végén a budafoki játékosokat többen is megtapsolták, volt pacsizás is, bár néhányan ezzel nem értettek egyet a táborban. Összességében szerintem nem lehet ok panaszra Budafokon, bár nagyon közel állnak a kieséshez, a vonal felett telel a csapat.

Kiváló szezonzáró volt ez a hideg ellenére is, tavasszal folytatás. A tervek szerint addig sem pihen a rovat, az ünnepek után interjúkkal jelentkezem!