Egy 2018-as Gallup közvélemény-kutatás szerint rekordalacsony szintre süllyedt a hazájukra büszke amerikaiak száma, sőt egyre inkább divat lett egyes baloldali körökben a szülőhaza megvetése.

A balliberális Demokrata Párt elnökválasztási veresége óta a demokrata szavazók hazaszeretete drámai mértékben csökkent. A republikánus szavazók nemzeti büszkesége viszont megnőtt Donald Trump elnökké választása óta.

A legutóbbi, 2018-as Gallup-felmérés szerint a politikai oldalak közötti szakadék egyre szélesebb a nemzeti büszkeség vonatkozásában.

Bár a 2001 óta elvégzett felmérések korábban is rendre azt mutatták, hogy a ballib szavazók kevésbé voltak büszkék a nemzetükre, mint a konzervatív szavazók, azonban a politikai hovatartozás szerinti különbségek a nemzeti elkötelezettségekben még soha nem voltak olyan jelentősek, mint az utóbbi egy-két évben. 

A kutatás kiemeli, hogy összességében az amerikai lakosság 47 százaléka mondja azt, hogy "különösen büszke" arra, hogy amerikai. Ez a legalacsonyabb szám, amit valaha is mértek az Egyesült Államokban ilyen tárgykörben. 2003-ban még a lakosság 70 százaléka volt "különösen büszke" hazájára.

A felmérés szerint az amerikaiak túlnyomó többsége valamilyen szinten büszkeséget érez az Egyesült Államokkal összefüggésben. A válaszadók 25 százaléka "nagyon büszkének", 16 százalékuk "mérsékelten büszkének" vallotta magát, míg a választók 7 százaléka csak kicsit büszkének, 3 százalékuk pedig "egyáltalán nem büszke" kategóriához sorolta magát.

Legérdekesebbnek a pártszimpátiák és világnézet alapján jelentősen eltérő amerikai hazafiassági mutatók számítanak.

Óriási a kontraszt, ha a baloldaliak és liberálisok haza iránti elkötelezettségét hasonlítjuk össze a konzervatívokéval és a republikánus párti szavazók preferenciáival. A republikánus szavazók hetvennégy százaléka mondta, különösen büszke arra, hogy amerikai. A Hillary Clinton Demokrata Pártjához tartozó szavazóknak pedig csak a 32 százaléka vallotta magát különösen büszkének a szülőföldjére. Az önmagukat pártsemleges függetlenként meghatározók 42 százaléka tartotta magát különösen büszkének a nemzetére.

A világnézetek szerinti csoportokra vonatkozó felmérési adatok alapján ugyanakkor a legkisebb, 23 százalékos arányban az önmagukat liberálisként meghatározók nevezték meg magukat a nemzetükre különösen büszkének. A moderált, semleges világnézetű válaszadóknak már 46 százaléka volt különösen büszke az USA-ra, míg a legmagasabb, 65 százalékos aránnyal a konzervatív szavazók deklarálták magukat a hazájukra különösen büszke polgároknak. 

Érdekes módon a felmérés szerint a balliberális Demokrata Párt hagyományosan erős szociális és korosztályi választói csoportjaiban – tehát a nem fehér bőrűek, a nők, a nagyon fiatalok, valamint az egyetemi végzettséggel rendelkezők között – is alacsonyabb volt a nemzeti büszkeség mértéke, mint a más politikai körökhöz tartozó szavazói rétegeknél.

A balliberálisok saját hazájukkal szemben képviselt negatív hozzáállásának okait vizsgálva az amerikai jobboldali sajtó arra a megállapításra jutott, hogy a baloldali szavazók a saját morális felsőbbrendűségükbe vetett vakhitük és a tényleges politikai helyzetük között meglevő különbözőség miatt, pusztán érzelmi reakcióként jutnak arra a következtetésre, hogy nem tekintenek büszkén a saját hazájukra. 

Ahogy világszerte, úgy Amerikában is gyakorlatilag a vallásos hithez vált hasonlóvá napjainkra a balliberális meggyőződésű emberek világnézete. A ballibek az igazság és a haladás egyedüli letéteményeseiként tekintenek magukra, miközben a jobboldali politikai nézeteket pedig érzelmi alapon elítélik és démonizálják.

Ennek a balliberális álláspontnak lett az egyik következménye az az általánosságban elterjedt demokrata párti alapállás, amely szerint Donald Trump maga a sátán, aki "a fasiszta Ku-Klux-Klan támogatásával" lett az USA elnöke. 

A baloldal érzelmi dominanciájú hozzáállását a politikai vitákhoz alapvetően az észérvek nélkülözése és az ellenfél dehumanizálása határozza meg. A morális felsőbbrendűségükben kétségek nélkül hívő balliberálisok számára ezért a közéleti viták valójában csupán az  általuk képviselt jó oldal meg a sötét, sátáni gonosznak kikiáltott jobboldal közötti összecsapások. 

A balliberális politikusok nagyon régóta és nagyon nagy intenzitással sulykolják már a szavazókba a kezeikben levő többségi sajtó segítségével a ballib narratívákat. Ezért van az, hogyha bármilyen ellenállásba is ütköznek politikai céljaik vonatkozásában, akkor az ma már nem vitát vagy érveket, hanem csak haragot és erőszakot gerjeszt a ballibek sorai között.

Ráadásul a balliberális politikai erők világszerte és évtizedek óta napi rutinként élnek a hamis náci, szélsőjobboldali és antiszemita bélyegnek a jobboldalra minden alap nélkül való rásütésével, aminek az egyik járulékos következménye az lett, hogy sok baloldali szavazó számára már minden nemzeti jellegű megnyilvánulás szélsőségességnek számít. 

Ugyanakkor a balliberálisok hazaszeretettől való eltávolodása minden bizonnyal attól sem független, hogy a ballib politikai gondolkodás az elmúlt 10 évben globálisan elhagyta a klasszikus baloldali értékek képviseletét, amelyek helyett olyan szűk rétegérdekekért, mondvacsinált ügyekért való küzdelmet vállalt fel, mint a melegeket és transzneműeket szolgáló genderizmus, vagy mint a globális felmelegedés elleni harc, illetve az illegális migráció támogatása.

A legfontosabb újbaloldali ügyek tehát a nemzetállami kereteken kívülre, sőt sok esetben egyes országok érdekeivel szemben kerültek meghatározásra.