December 5-e egy nagyon csúnya szégyenfolt a magyar történelemben. Számos csapás érte már ezt a népet, voltak ennél durvábbak bőven. Azonban ezen a napon a csonka-magyarországiak egy jelentős része egyszerűen leköpte és megalázta a gúnyhatáron túlra szakadt testvéreit.

2004-ben ezen a napon tartottak népszavazást a kettős állampolgárságról. Szimbolikus értelemben tehát arról, hogy magyarok-e a határon túli magyarok.

Erre magyarul érző, magyarul gondolkodó ember csak igennel felelhetett, ahogy végül több is volt az "igen" a szavazáson. "Csak" éppen a részvétel volt botrányosan alacsony, így a népszavazás végül érvénytelen lett.

Ami a legdurvább, hogy a Gyurcsány Ferenc által vezetett, az SZDSZ szellemi körein alapuló baloldal a magyarok ellen uszított, és arra biztatta az embereket, hogy szavazzanak nemmel. Tették mindezt olyan kampánnyal, ami az emberek legalantasabb ösztöneire játszott rá, különösképpen az irigységre.

A legszomorúbb, hogy ennek az undorító uszításnak a szellemi örökösei máig mérgezik a magyar közéletet. Ne feledjük a DK hisztérikus kirohanásait a kárpátaljaiak, vagy a teljes határon túli magyarság ellen. Ezeknek nem lehet befolyása többé a magyarság életére, nem szabad nekik annál több teret adni, mint ami most is van.

Ami pedig még nagyon fontos: bár én akkor még nem szavazhattam, minden magyar testvéremtől bocsánatot kérek a magyarellenes uszításért és azért, hogy sokan bedőltek ennek.

Trianonban felülről szakították szét a magyar nemzetet, 2004. december 5-én viszont saját magunk taszítottuk el magunktól a testvéreinket. Ez a seb nagyon mély, és bár gyógyír rá, hogy 2010-ben a kormány egyik első intézkedése volt a kettős állampolgárság megadása, de teljesen nem gyógyulhat be az ilyen seb.