Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Pitiáner világ

Bertha László

2018.11.29. 12:00

A kultúrrendõr - Pozsonyi (b)irodalma 6.

Döbbenet, hogy manapság az emberek mily kapitális ostobaságokkal töltik idejüket, mily szamárságokra pazarolnak energiát. Ahelyett, hogy értelmes célokat tűznének ki maguk elé. És most nem csak az ilyen primitív – ám korunkban szerfölött népszerű – hangzatos zöldségekre gondolok, mint például „Harc az emberi jogokért”, meg más efféle. Mert ezek, ugye – a művelt elme számára rögtön látszik –, felesleges dolgok. Az emberi jogokkal – mióta világ a világ – mindig visszaéltek. Csakis baj volt vele. A csőcselék tudatát nem különféle jogokkal kell összezavarni, hanem kordában kell tartani, s ha tör-zúz, közéje lőni. (A bűnözés meg szimpla vagonkérdés, csak korunkban nem jól közelítik meg a problémát.)

De van rosszabb is.

Egy volt iskolatársam, például mindenáron le akarja cserélni régi Audiját. Ez őneki fontos. Egy másik ismerősöm meg házra gyűjt.

Ismerek egy nyugdíjas adóellenőrt, az folyton utazik. Az a mániája. Ha lehet, minél messzebbre. Hogy aztán minél macerásabb legyen majd hazajönnie.

Megértő, ám kissé fölényes mosollyal szemlélem e köznapi elmék földhözragadt botorságait. E bárgyú hívságokat. Az embert igenis jellemzik vágyai!

Míg eme alantas, pőre délibábokat hallgatom, előttem egy mesés tartomány képe lebeg. Alul a kék Duna hömpölyög, távolban az Olt vize, s fenn, északon, a Kárpátok büszke karéja.

Én tudniillik – mióta az eszemet tudom – Szörényi bán szeretnék lenni.

Ezt sokan nem értik, sőt, olykor kissé furcsán néznek rám. De én nem alacsonyodom le az ő szintjükre. Nem magyarázkodok. Minek?

Utánanéztem, a Szörényi bánság 1524-ben szűnt meg, miután az utolsó bán, Kállay János, kénytelen volt feladni a területet.

Azóta a tisztség betöltetlen.

Volt egy másik követelésem, az a Lausitzi hercegséggel volt kapcsolatos – alsó és felső Lausitz –, de az én Józsi barátom leintett.

- Meg vagy te őrülve? - így a Józsi. - Lausitz légvonalban vagy ezer kilométerre van Szörény vártól. Az ember mindig válasszon reális álmokat.

- Lausitz! - csóválta a fejét, majd fogta a korsóját és hangos nyögéssel az asztalhoz telepedett. Szuszogott egy darabig, elnézegette a kocsma sarkában álló televíziót, melynek képernyőjén épp valami tüntetést mutogattak, hol sok különféle színű ember hadonászott, meg tárgyakat dobált más emberekre, majd megvonta a vállát, s legyintett.

- Jó, hogy nem a Trau és Zára közti kikötőket akarod onnan uralni – fordult ismét hozzám, s ujjával hirtelen vállamba bökött. - Elégedj te csak meg a Szörényi bánsággal, s maximum Bodony felé kacsingass.

Így a Józsi, az örök földön járó, ki mindössze a Vránai perjelségre áhítozik.

Francnak se kell Audi!

(A borítókép a szerző munkája.)

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére