Az elsőrendű felperes Magyar Állam mint tulajdonos és a másodrendű felperes Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. mint vagyonkezelő indított pert a Budapest V. kerület Alkotmány utca 2. szám alatti ingatlan egy részét használó Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. elsőrendű alperes és az e használatot az ingatlanrész akkori kezelőjeként engedő Magyar Szocialista Párt (MSZP) másodrendű alperes ellen. Azt kérték, hogy töröljék az intézet javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jogot és kötelezzék kiürítésre az intézetet.

A felperesek szerint az ingatlanhasználat alapjául szolgáló 1990., illetve 1996. évi szerződések több okból is jogszabálysértőek, ezért a használat jogának bejegyzése érvénytelen. Az 1990. évi szerződésben az MSZP az intézet jogelődjének biztosította ingyenesen és határidő nélkül a használat jogát. A szerződés azonban – a kereset szerint – nem volt alkalmas arra, hogy e jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Az 1996-os megállapodásban az MSZP, az intézet és az ingatlanrész akkori kezelőjeként a Kincstári Vagyoni Igazgatóság – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. jogelődje – egyrészt megerősítette az 1990. évi szerződést, másrészt rendelkezett a használat jogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyezhetősége érdekében.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert álláspontja szerint a szerződések nem jogszabályba ütközők, ebből következően az ingatlanhasználat bejegyzése sem érvénytelen. A másodfokú bíróság helybenhagyta ezt a döntést.

Az állam és a vagyonkezelő felülvizsgálati kérelme folytán került a polgári per a Kúria elé.

Hétfőn a Kúria öttagú tanácsa helyt adott a törlési keresetnek, elrendelte a használati jog törlését az ingatlan-nyilvántartásból. A kiürítésre irányuló keresetet azonban alaptalannak találta és elutasította.

A Kúria indoklása szerint a használat jogának – mint dologi jognak – az intézet javára az 1996. évi szerződés alapján történt ingatlan-nyilvántartási bejegyzése jogszabálysértő volt. A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi törvény értelmében ugyanis az állami tulajdonú ingatlan a kezelő által nem volt megterhelhető, márpedig a használat jogának az engedése az ingatlan megterhelésének minősül. Így tehát a jogszabálysértő megállapodáson alapuló érvénytelen bejegyzést törölni kell az ingatlan-nyilvántartásból.

Az ingatlan megterhelésének törvényi tilalmába azonban csak az ingatlanrész dologi joggal való megterhelése ütközik. Annak már nem volt jogszabályi akadálya, hogy a kezelő az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyezhető, így csak a szerződő felek egymás közötti viszonyában érvényesülő kötelmi hatályú használati jogot biztosítson az ingatlanhányadon. Ez a tartalmilag haszonkölcsön-szerződésnek tekinthető kötelmi jogviszony - a jogutódlások ellenére - jelenleg is fennáll a vagyonkezelő és az ingatlanrészt használó intézet között, ezért nincs jogalapja a kiürítési keresetnek.

A fennálló szerződés kötelmi jogi szabályok szerinti megszüntetése – megállapodással vagy egyoldalú jognyilatkozattal – a szerződő felek magánautonómiája körébe tartozó kérdés, amely ennek a pernek nem volt tárgya – írta közleményében a Kúria Sajtótitkársága.

A Kossuth tér és az Alkotmány utca sarkán a Parlamenttel szemben álló ingatlan – egykori Igazságügyi Palota – nagyobb része a Néprajzi Múzeum otthona volt, de több szinten, összesen több ezer négyzetmétert használ a baloldali intézet ma is térítésmentesen. A tervek szerint ebbe az épületbe költözne majd vissza a Kúria.

Az 1896-ban kifejezetten a Kúriának épült épületből Rákosi Mátyás személyes bosszúja miatt kellett kiköltöznie 1952-ben a legfelsőbb bírói testületnek. Rákosit ugyanis 1935-ben a Kossuth téri bírósági épületben ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre a Budapesti Királyi Ítélőtábla, amely aztán 1940-ben a feltételes szabadlábra bocsátását is ott engedte meg bizonyos '48-as szabadságharcos zászlókért cserébe. Rákosi ezért személyes ügynek tekintette, hogy még az emlékét is eltörölje a számára rossz emlékű Kúriának. Ennek jegyében a pártvezető a hatvanadik születésnapján, 1952. március 9-én nyittatta meg a kapuit a volt Igazságügyi Palotában a Munkásmozgalmi Intézetnek és Múzeumnak.

Az épület kétharmad részét aztán 1973-ban a Néprajzi Múzeum kapta meg, amelynek társbérlője a Munkásmozgalmi Intézet és Múzeum után a Magyar Szocialista Munkáspárt Párttörténeti Intézete, a rendszerváltozás után pedig annak utódszervezete, a Politikatörténeti Intézet lett.

A vita tárgya egész mostanáig az volt, hogy jogosan használja-e a PTI a Parlament szomszédságában levő, a mintegy 15 ezer négyzetméteres palota egyharmadát kitevő Alkotmány utcai részt. A magyar állam szerint érvénytelen az a megállapodás, amellyel az intézet 1990-ben megkapta az MSZP-től az Alkotmány utcai épületrész használati jogát. A Magyar Szocialista Párt ugyanis e jog szempontjából nem volt jogutódja az MSZMP Központi Bizottságának. A szervezet úgynevezett kezelői jogát hajdan bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba, az MSZP hasonló jogosultságáról viszont sem jogszabály, sem hatósági határozat, sem megállapodás nem rendelkezett, így a párt semmilyen jogot nem adhatott át, vagyis a PTI-nek nem lehetne jogosan helye a most is állami tulajdonban lévő épületben. A Fővárosi Ítélőtábla azonban jogerősen az alperesek javára döntött. Az állam ezután rendkívüli perorvoslatot kért a Kúriától és keresetet nyújtott be az MSZP és a Politikatörténeti Intézet Közhasznú Nonprofit Kft. (PTI) ellen, amely ügyben most hozott ítéletet a Kúria.