Hollywoodi celebek, balliberális megmondóemberek, feminácik, marxisták ujjonganak, mert kedd este ismét „győzött” a progresszió. Igaz, hogy a félidős választások előtt egy perccel még nácizmus, fehér nacionalizmus tombolt az USA-ban, sőt a kaszás képében már a diktatúra is bekopogtatott a Fehér Ház ajtaján. De most már semmi gond: muszlimok, latinók, homoszexuálisok is bekerültek a törvényhozásba.

Dina Ley feminista blogger (NowThis Politics) például azt írta a Facebookon: kedd este hatalmas győzelmet arattak a haladók, legfőképp azok, akik elutasítják a félelem- és gyűlöletkeltést, valamint a kirekesztést. Össze is szedte a demokraták győztes képviselőit, szenátorait. Csakhogy ebbe az albumba valamiért csak azok a honatyák kerülhettek be, kiknek szerintük van valamilyen hendikepjük (pl. feketék, latinók, őslakosok, muszlimok, homoszexuálisok és így tovább). Mert a libsik szerint az nem számít igazi győzelemnek, ha valaki (akár demokrata, akár republikánus) fehérként, keresztényként gyűri le a riválisát.

A lényeg az, hogy a tolerancia, az elfogadás, a sokszínűség csak akkor kerekedhet felül a nacionalizmuson, a fehér felsőbbrendűségen, ha hendikepes honatyák képviselhetik az „összamerikai érdekeket”.

Dina Ley és az elvbarátai ezzel ugyanabba a zsákutcába hajtanak bele, mint amikor valaki egyik nap még diktatúrázza a kormányt, másik nap (ellenzéki győzelem után) viszont már a demokrácia győzelméről beszél. A haladók itthon és a nagyvilágban is képesek ódákat zengeni az amerikai politikai rendszerről. Hogy az mennyire befogadó. Hogy ott a fékek és ellensúlyok mennyire rendben vannak. Hogy ott semmi gond sincs a nemi képviseleti arányokkal. És így tovább.

Erre most itt van ez a keddi választás, s a libsik azon örömködnek, hogy milyen sok hendikepes került be az amerikai törvényhozásba. Lehet, hogy velünk van a gond, vagy csak mi vagyunk félreinformáltak, de Donald Trump győzelme óta amerikai alkotmányjogi, választójogi reform nem történt. A rendszer nem változott. Vagyis 2016 előtt is megvolt minden esély arra, hogy feketék, latinók, őslakosok, muszlimok, homoszexuálisok lehessenek képviselők.

Ha most ez így van, s jól informáltak vagyunk, de mégis tombol az USA-ban a fehér nacionalizmus, a kirekesztés, a kaszás nemcsak bekopogtatott a Fehér Ház ajtaján, hanem már le is ült az elnöki bársonyszékbe, akkor bizony az a faramuci helyzet állt elő, hogy a tolerancia és a sokszínűség bajnokságát Trump Amerikája nyerte meg.

Így viszont kár örömködni a haladóknak.