Október 23-án szinte nem volt olyan ellenzéki tüntetés, ahol ne fordultam volna meg. Ócska lenne azon gúnyolódni, hogy a különféle baloldali, liberális vagy volt radikális – Jobbiknak csúfolt – pártok alig tudták megszólítani az embereket (értsd: nem sok érdeklődő volt jelen). Szóval ez az írás nem erről fog szólni. 

Megdöbbentő és egyben felháborító volt több tüntetés felszólalójától is azt hallani, hogy ma Magyarország hasonló helyzetben van, mint 1956-ban. A történelemből nem igazán erős rétoroknak csendben jegyezném meg, hogy 62 évvel ezelőtt embereket lőttek agyon azért, mert el merték mondani a véleményüket. Külső, kommunista hatalom nyomta el a magyar emberek szabadságtörekvéseit. Tankok és fegyverek ropogtak, forradalmárok vére folyt az utcákon.

Kikérem az összes '56-os forradalmár és különösen a saját dédpapám nevében, hogy a szátokra vegyétek '56-ot. Magyar hősök adták az életüket a szabadságért, vagy a személyes családi példámat említve: dédimnek több évtizedes száműzetésbe kellett vonulnia csak azért, mert kommunistamentes Magyarországon szeretett volna élni. Ti mit adnátok a magyar szabadságért?

A “szónokok” ötvenhatozása persze elérte a kívánt célt. Az összellenzéki tüntetésen több idősebb emberrel is szóba elegyedtem, akik hidegvérrel adták elő azon álláspontjukat, miszerint Budapest 2018-ban rosszabb hely, mint 1956-ban. Persze később kiderült, hogy mindegyikőjük jól él, jó nyugdíjat kap és igazából nincs semmi problémája, csak hát a hergelés mindig eléri a célját. 

Az ötvenhatozásra a pontot a Jobbik nevű, szebb múltat is megélt párt tette fel. A párt emberei – teljesen tudatosan – kitalálták, hogy elfoglalják az MTVA Kunigunda úti székházát, vagy ha azt nem is, legalább tojással megdobálják, amolyan forradalmi hevülettel. Izzadságszagú nyűglődés volt az, amit ott a jobbikosok műveltek. A cukipárt újra radikálist próbált játszani, de csak a felizgatott DK-s nyugdíjasok szintjét érték el. Persze a már elmaradhatatlan ötvenhatozás itt sem maradhatott el. A Jobbik új celebje, a feszültségét az Echo TV stúdiójában levezetni próbáló Jakab Péter elhitte, hogy fel tudja tüzelni bajtársait, újabb tojások csattantak az MTVA homlokzatán. "Szaszi", vagyis Szabó Gábor, a párt igazgatója aztán kitalálta (mint megtudtuk, mindent ő talál ki), hogy ez a hatalmas lelkesedés kitarthat még a Fidesz Lendvay utcai székházáig. A Jobbik a forradalom light verziójaként érkezett meg a nagyobbik kormánypárt központi épületéhez. A busznyi jobbikos itt még kicsit elhitte, hogy van értelme annak, amit tesznek, aztán megunták és elmentek.

Később Volner János már arról írt a Facebook-oldalán, hogy a Jobbik legalább 30 "forradalmára" pártalkalmazott, vagyis azért kapják a pénzüket, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik a Jobbik vezetői. 

Akkor még egyszer utoljára megkérdezem, hogy merik azok 1956. október 23-át a szájukra venni, akik fizetésért játsszák el a "forradalmárt"?