Ki kezdte? Már nem is tudom, de mindegy is. Talán Veiszer Alinda. Ahogy a választási vereség után kirúgta Simicska Lajos a Hír TV-ből, nyomban azon kezdett elmélkedni – nyilvánosan, tehát nem családi körben –, hogy miniszter szeretne lenni egy következő kormányban. Aztán a Hír TV visszakerült a polgári oldalhoz, és természetesen az első pillanatban kirúgták Kálmán Olgát. Kálmán Olgának rögtön rengeteg ideje lett, el is ment egy még korábban elzavart tévés, D. Tóth Krisztina internetes műsorába szerepelni: D. Tóth Krisztina (bocsánat, Krisztának becézi magát) a városban mindenfajta cél nélkül fel-alá furikázta Kálmán Olgát, egymásnak hízelegtek, és közben Kálmán Olga politikusi álmairól beszélt. A régi-új Hír TV-ből elküldték aztán Puzsér Róbertet is, és csodák csodája, ő is arról kezdett beszélni: politikus lesz. Sőt, meg is nevezte, mi akar lenni: főpolgármester.

Puzsér Róberttel szinte egyszerre megszólalt Karácsony Gergely is. A gondolatritmus azt kívánná, hogy azt írjam: megszólalt egy professzionális politikus is, egy valódi politikus is jelentkezett ellenzéki főpolgármesternek, de hát Karácsonyt elég nehéz annak nevezni. Egyszerű politikusnak azért hívhatjuk, hiszen kerületi polgármester és a Párbeszéd nevű pártban valami vezető.

Valódi politikusnak nemcsak korábbi teljesítménye, hanem legújabb ötlete miatt sem nevezhető. Ellenzéki előválasztást akar. Előválasztást, Magyarországon, most először. Nyilván nem lesz, de egy pillanatra próbáljuk meg komolyan venni Karácsony Gergely ötletét (az MSZP máris támogatja). Novemberben vagy december elején akarják azt megtartani. Ki hiszi el az ellenzéknek, hogy másfél hónap alatt képesek megszervezni egy előválasztást? Na és ha lenne: nem jöttek rá, hogy ezzel csak maguknak ártanának? Az ellenzéki jelöltek heteken keresztül egymást szidnák, hiszen egymás ellen kellene kampányolniuk. Ez már tényleg bántó dilettantizmus.

Karácsony Gergely persze mindenre felkészült, a csúnya álszavazókra is. Ezért arról kezdett beszélni, hogy csak azok szavazhatnak az ellenzéki főpolgármester-előválasztáson, akik aláírják, hogy egyetértenek az ellenzéki főpolgármesterek értékrendjével. Hát aztán ezzel mindent megoldott!

Emlékezzünk a legutóbbi nagy európai előválasztásra. Arra az előválasztásra, ahol a baloldali aktivisták – ha fellengzősen fogalmazunk – hosszú évekre tönkretették Franciaországot. Tömegével regisztráltattak olyan baloldali embereket, akiknek csak az volt a dolguk, hogy a saját pártjában legnépszerűbb egykori köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy ne indulhasson újra az elnökségért. Hiszen ő volt a legveszélyesebb a baloldal számára. Mindenki sejtette, hogy Sarkozy váratlan kudarca mögött csalás lehet, egy-másfél évvel később ez néhány, nyilvánosságra került dokumentumból ki is derült. A jobbközép ellenfelei kifizették a regisztrációhoz szükséges 2 eurót (alig több mint 600 forintot), aláírták, hogy egyetértenek a jobbközép értékekkel és már szavaztak is az esélytelennek tartott Francois Fillonra. A többit ismerjük: a biztonság kedvéért később Fillon ellen az akkor még hatalomban levő, baloldali Francois Hollande idején példátlan média- és jogi háború indult, és végül a bukott Hollande bukott gazdasági minisztere, Macron győzött, aki ma már saját magát a bevándorláspártiak vezérének tekinti. Ez volt a francia előválasztás, amit kétségkívül Nicolas Sarkozy rontott el: nem lett volna szabad belemennie, hogy ne csak a párttagok döntsenek arról, ki a párt elnökjelöltje. De ez már más kérdés.

Persze, Karácsony Gergelynek abban igaza van, hogy mégis ki hekkelné meg a pesti baloldali előválasztást? Ez baloldali divat, nem beszélve arról, hogy nem tökéletesen mindegy, hogy Karácsony vagy mondjuk Horváth Csaba próbálkozik a nagyságrendekkel esélyesebb, sikeres főpolgármester, Tarlós István ellen?

Karácsony Gergely nem tud nyugodtan készülni újabb kudarcára. Mert Puzsér Róberttel is harcolnia kell. Aki viszont nem akar indulni az előválasztáson, hogy még viccesebb legyen az egész ellenzéki káosz. Nyilván aztán nem fog indulni a főpolgármester-választáson sem, de hát addig is forog a neve. Az egyik ellenzéki tévé máris a segítségére sietett, úgy tett, mintha valódi jelölt lenne, függetlenül attól, hogy kiderült: Puzsér Róbert azt sem tudja, hogy négy vagy öt évre választanak Budapesten főpolgármestert.

Veiszer és Kálmán – amikor éppen nem abban bízik, hogy lepottyan egy-egy fellépésszerűség, esetleg beszélgetés Alföldi Róberttel egy művelődési házban arról, milyen elkeserítő, hogy szinte a napokban, azaz 2012 decemberében nem hosszabbították meg a szerződését a Nemzeti Színházban – még csak az álmodozásnál tart. Persze, Veiszer Alinda esetében biztos vagyok: Puzsér Róberttel feltehetően ellentétben ő aztán tényleg elhiszi, hogy egy reménybeli Jobbik-MSZP-DK-Párbeszéd-LMP-Mi Hazánk-Együtt-STB.-kormány (miért is ne tarhálhatná vissza egyszer már feloszlatott pártját Juhász Péter?) felkéri, hogy legyen miniszter. És akkor már csak azt kell eldöntenie, hogy beéri-e egy kisebb tárcával (kultúra vagy oktatás), vagy inkább azt fogja javasolni Kálmán Olga konszenzusos miniszterelnöknek, hogy a kettőt együtt szeretné, azaz művelődésügyi miniszter kíván lenni.

Ja, persze, Kálmán Olga. Õ aztán végképp komolyan gondolja, hogy lehet belőle politikus, hiszen már most is szinte az. Legutóbb a meghalt szívbeteg férfi családjával beszélgetett a Facebookon, egészen kínos technikai körülmények között. Feltehetően a család ügyvédjének irodájában vették fel a beszélgetést. Egy hatalmas íróasztal mögött ül Kálmán Olga, de mivel túl nagy az asztal, alig ér el a mikrofon a családhoz, amikor eléjük teszi, hogy válaszoljanak. Nem elég hosszú ugyanis Kálmán Olga karja, feltápászkodni lusta, amúgy is egyszer majdnem leveri az asztalon felejtett szemüvegét. A drámai alapszituációt agyonnyomja a zavarba ejtő amatörizmus és Kálmán Olga küzdelme, hogy érthetően megtört riportalanyai végre azt mondják, amit hallani szeretne: személyesen az egészségügyért felelős miniszter tehet mindenről. Nem mondják, miért is mondanák. Kálmán Olga tudománya persze megáll, ha nem Vona Gáborral kell előadni a begyakorolt műsorszámát. Megáll a tudomány, ha két valódi emberrel kell beszélgetnie. Így a politikai missziót sem tudja teljesíteni. Ezért is fogja megpróbálni, hogy politikus legyen. Talán ott nem fogja senki zavarni, hogy az hangozzék el, amit hallani szeretne. Riportalany például biztos nem.

Puzsér Róbert tehát már el is kezdett próbálkozni egy számára idegen terepen. Karácsony Gergely és Kálmán Olga a múlt héten viszont úgymond a saját, hivatalos foglalkozását űzte.  És valójában ez az igazán drámai, már amennyiben fellengzősen akarunk fogalmazni. Esetleg komikus, ha kevésbé empatikusan.

Karácsony Gergely a vele enyhén szólva sem ellenséges riportereknek képtelen volt egy egyenes mondatot kinyögni. Indul főpolgármesternek, de nem úgy, de még nem tudja, valószínűleg igen, de ha mégis, akkor előválasztással. Húsz vagy harminc percig beszélt, egyetlen határozott mondat nélkül. Kálmán Olga pedig képtelen volt kommunikálni egy tényleg szívszorító tragédiát átélt családdal: képtelen volt őszintén emberi lenni, és még saját, politikai célját sem tudta elérni. A technikai bravúrokról meg kár is beszélni, ha valaki látta nyáron Kálmán Olga facebookos úgymond bejelentkezését, amikor kikapcsolni sem tudta a telefonját, könnyen elképzelheti, milyen lehetett ez az „interjú”.

Karácsony Gergely, a professzionális politikus és Kálmán Olga, a professzionális tévés.

Hát, ilyenek.