Hétköznap egymást érik az autók Budapesten, akkora forgalom van, hogy haladni sem lehet, nemhogy parkolót találni. Ennek ellenére semmi sem változik. Az autósok a kocsiban ülve szitkozódnak és nyomják a dudát, hátha attól gyorsabban haladnak. A gyalogosok meg a zebrán álldogáló kocsik között szlalomoznak. Mindezek átlagos hétköznapi jelenetek Budapest életéből.

De bárcsak ennyi lenne az egész. Sokszor szívesen átsétálnék a budai Alagúton, még gyorsabb is lennék mint a busz, de nem vagyok hajlandó mérgezni magam az oda beszoruló elképesztően rossz minőségű levegővel.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kimutatása szerint évente 18 ezer magyar hal meg idő előtt a levegőszennyezés következtében. Ráadásul a levegőszennyezés okozta éves kár itthon eléri a GDP 19 százalékát.

Európára vetítve 400 ezer korai haláleset írható a légszennyezés számlájára.

Többek között talán ezért az EU-ban most arról döntöttek, hogy 2030-ra 35 százalékkal kellene leszorítani az új autók szén-dioxid-kibocsátását a 2021-re előirányzott értékekhez képest. Az Európai Parlament 40 százalékot irányzott elő, úgyhogy most kezdődhet az alkudozás az intézmények között. A cél a közúti közlekedésből származó károsanyag-kibocsátás mérséklése lenne. Azért arra még bőven várhatunk, hogy megszülessen a szabályozás, hiszen ismerjük a bürokratikus procedúra útvesztőit.

A szén-dioxid csökkentésére minél előbb szükség lenne. Még sohasem volt olyan magas a levegő szén-dioxid-koncentrációja, mint idén, amikor meghaladta a 410 ppm-es szintet. Lehet ez kevésnek hangzik, de a mostani szint 40 százalékkal több, mint az emberi tevékenység megjelenése előtti állapotban volt. Ne felejtsük el azt se, hogy a szén-dioxid üvegházhatású gáz. Úgyhogy ideje lenne kitalálni valamit a csökkentése érdekében.