Az elmúlt szűk egy évszázadban a francia Citroen többször került nehéz helyzetbe, a két világháború között például a gumigyártó Michelin mentette meg azzal, hogy többségi tulajdont szerzett az autógyárban. Az „új vezetőség” úgy döntött, hogy kifejlesztenek egy igazán fapados „tömegautót”, amely 50 kilométer per órával tud közlekedni, négy embert képes szállítani, a fogyasztása pedig nem lehet több három liternél száz kilométeren.

A TPV (nagyon kicsi autó, ez az autó kódneve) előállítását 1936-tól a Michelintől érkezett Pierre-Jules Boulanger, a Citroen alelnöke felügyelte. A formatervezéssel a versenyautó-konstruktőr André Lefebre-t bízta meg, ő maga pedig még az alkatrészeket is személyesen méricskélte, hogy a súly növelése nélkül tudják fokozni a jármű erejét. A végeredmény egy 370 kilós, kéthengeres, két lóerős, olcsón üzemeltethető, igencsak fapados kis autó lett, amiből 1939 közepére már 250-et gyártottak.

Csakhogy jött a második világháború, és a Citroen-Michelin terve dugába dőlt. Boulanger nem állt át be a nácik mögé, a Citroen-gyárban munkalassítást rendelt el, a TPV elkészült példányait pedig a nácik elől elrejtették, elásták vagy megsemmisítették.

Az eredeti sorozatból mindössze öt darab maradt meg.

A háború után ismét elővették az olcsó népautó terveit, újratervezték azokat, a kis Citroen kapott egy új, olasz fejlesztésű motort is, amely – amellett, hogy korszerűbb volt az előzőnél – izmosabbá is tette a járművet. A karosszériát szintén egy olaszra, Flaminio Bertoni irodájára bízták, és 1948-ra meg is született a Kacsa, vagyis a Citroen 2CV.

A Párizsi Autószalonon a „szakmát” nem nagyon nyűgözte le. „Konzervnyitót is adnak hozzá?” – kérdezték többen, látván a Kacsa „meghökkentő formáját”. A vásárlók azonban másként gondolták, s azonnal hatalmas lett a kis Citroen iránti kereslet. A 2CV rövid idő alatt a Citroen sikerterméke lett, három, öt évet is várni kellett rá, a használt autók az újaknál is drágábban cseréltek gazdát.

A francia gyár igyekezett kielégíteni az igényeket, 1949-ben 876, 1950-ben már 6196 darabot gyártottak, 1952-ben a termelést 21 ezerre növelték, és már exportálták is.

A Kacsát (folyamatos fejlesztések mellett) 42 évig gyártották. Franciaországban 1988. február 25-én gördült le az utolsó (egy szürke Spécial modell) a futószalagról, a gyártás két évvel később, 1990. július 27-én a portugáliai Mangualde üzemében, egy különleges Charleston modellel fejeződött be végleg.

A szögegyszerű Citroen 2 CV más modelleknek is alapul szolgált és szerte a világon a francia autógyártás szimbóluma lett. Összességében 3 867 932 darab, a különböző variánsokat is figyelembe véve 8 830 679 darab készült belőle, s túlélte nagy vetélytársait, a Volkswagen Bogarat és a brit Minit is.

A Kacsa a populáris kultúrának is része lett: a népszerű Csendőr-filmekben Lütyő felügyelő (Louis de Funes) és apácák keveredtek vele kalandokba.

Az 1981-es Szigorúan bizalmas című kalandfilmben maga James Bond (Roger Moore) is száguldozott vele, és bár a kis sárga autót a hegyi üldözés során leamortizálta, megmenekült.

1970-ben a Párizs-Kabul közti 16 500 km-es távolságot 1300 ifjú autós és 500 2CV tette meg. A 2013-as Bamako-ralin Rácz László másodszor vágott neki a futamnak egy Kacsával, ő ezt nyilatkozta: