A fotókat mindenki látta. Az egész világon. Az egyébként gyakran monarchikus uralkodóként viselkedő Macron elnök félmeztelen fekete fiatalemberekkel ölelkezve fotózkodott az Antillákon, láthatóan szinte extázisban röhögcsélt velük. Később a BFM TV felvételén hallható is, hogy miről beszélnek: az egyik fiú elmondja, hogy rabló (vagyis, bűnöző), börtönben is volt. Macront ezt nem zavarja, neki a köztársaság (óh, hirtelen köztársaság lett) minden polgára (valóságban alattvalója) kedves. A másik félmeztelen rosszcsont pedig középső ujját mutogatja, ami Franciaországban nagyobb sértés, mint általában Európában, bizonyos esetekben büntetik is. Bekaphatjátok, ezt jelenti, de még egyszer: a francia közgondolkodásban ez nagyon súlyos trágárság. 

Igen, bekaphatjátok. De ezt nemcsak a félmeztelen fekete fiú mutatja. Valóságban ezt mutatja Macron a saját országa polgárainak.

És hogy mit jelent a középső, felmutatott ujj, azt Macron elég pontosan tudja. Nem is kell sokat visszamennünk az időben, fél évet sem. Április végén Macron Saint-Dié-des-Vosges-ban járt, szokásos önnépszerűsítő körútján. Azonban nem aratott osztatlan sikert. Egy nyugdíjas viszonylag közel tudott kerülni a rajongók után áhítozó Macronhoz és felmutatta a középső ujját. Ez picivel kevésbé tetszett Macronnak, mint a félmeztelen fiatalember trágárkodása az Antillákon. Döbbenten nézett, majd környezete érzékelve, hogy főnökük nem túlságosan boldog, mert nem tiszteli az elnök urat a köztársaság összes polgára, hátracsavarták a kezét, berángatták egy rendőrautóba és őrizetbe vették. Egy nyugdíjast, mert középső ujja felmutatásával tiltakozott Macron kétségtelenül idősellenes törvényei ellen. (Nézzünk egy egészen konkrét példát: egy egész életét végigdolgozó, gimnáziumi pedagógus házaspárnak az új nyugdíjtörvény miatt fejenként 200, de ha esetleg iskolaigazgató volt egyikük, akár 300 euróval is kevesebb lehet havonta a nyugdíja. Így nem túlzás azt állítani, hogy kifejezetten idősellenes Macron politikája.) Bevallom, nem követtem figyelemmel, mi történt a nyugdíjas ujjmutogatóval, feltételezem, végül nem zárták börtönbe, de áprilisban arról írt Vosges megye regionális újságja, hogy elvben fél év börtönt is kaphat.

Tehát: a nyugdíjas nem mutathatja a középső ujját a francia elnöknek, ugyanakkor egy félmeztelen rapperszerűség az elnökkel összeölelkezve mutathatja a középső ujját Franciaországnak.

Ha belegondolunk, egészen hihetetlen, Macron hogy tud ennyire kivetkőzni önmagából. Nem, nem a foci-vb döntőjére gondolok. Ott öltönye körkörös rázása meg ingujjban ugrálgatása hazug volt. Ha csak az elmúlt 20 év francia elnökeit nézzük, érdemes emlékezni, Chirac vagy Sarkozy hogy tudott viselkedni egy-egy sportsiker után. Ahogy egy komoly politikus. Õszintén. Chirac, akiben volt valamilyen természetes kedvesség, szinte gyerekként tudott örülni 1998-ban éppen az előző francia vb-győzelemnek. Sarkozy, akiből meg tényleg áradt az erő, maximum diszkréten mosolygott. Önmagukat adták. Macron persze nem. Õ rossz színész, ez egyébként kiderült akkor is, amikor iskolai színjátszóköri kínos ugrabugrálását megmutatták a francia internetes oldalak. Valószínűleg éppen az elnök környezetéből került ki a régi felvétel, nyilvánvalóan népszerűségnövelési célból. Hát, ettől sem lett népszerűbb. És a vb-ugrálás miatt sem. Macron eljátszotta a franciáknak, hogy mekkora szurkolója a világbajnok csapatnak. De csak az látszott: rá akar mászni a focisták sikerére. Ki akar magának szakítani egy kis darabot. Ha valakitől tökéletesen idegen a sport és általában a közösség, akkor Macron tényleg az.

És még nem is beszéltünk Alexandre Benalláról, a szadista testőrparancsnokról, aki vasár- és ünnepnapokon rendőrruhában ártalmatlan tüntetőket ver. Akit az elnök teljes apparátusa védett. Nagyon bölcsen mondta Laurent Wauquiez, a francia konzervatív párt vezetője, hogy döbbenetes, hogy az elnöknek verőembere is van. Igen, Benalla az, és a hírek szerint nagyon jóban volt az elnökkel, a kettejük közötti szellemi és társadalmi különbséget nézve döbbenetesen jó viszonyban lehettek: Macron rátarti, nagyképű ember, ezt mondják róla az őt ismerők – ezért is meglepő, hogy a testőrével igen jóban volt. Ahogy sokszor megírták és mi is megírtuk, végül arra kényszerült, hogy egy sajtótájékoztatón cáfolja, hogy Benalla a szeretője. Persze, ha valaki erről beszél vagy ír, akár politikus, akár publicista, azonnal érkezik Macronék konkrét és átvitt értelemben vett táborából a válasz: homofób. És ha elhangzik ez a varázsszó, talán már Benalla-ügy sincs, ahogy nem lesz Antillák-ügy sem. Egy kameruni származású, alapvetően baloldali és – filmjeiből ez derül ki – mindenkivel hipertoleráns színész-komikus másfél perces Facebook-videójából is azonnal botrány lett, mert azon viccelődött: ha félmeztelen feketéket lát Macron, azonnal felizgul. Egy óra alatt a szeretett Fabrice Éboué gyűlölt Fabrice Éboué lett. A „haladó” táborban. Haladó, igen. Nem mi ironizálunk. Macron így hívja saját táborát. A haladók.

Ellenzéki politikusok gyakran idézik, hogy Macron milyen – hiábavaló – küzdelmet folytat, hogy tekintélye legyen. És hogy magának az elnöki funkciónak is legyen méltósága. Egy közismert példa: egy abszolút kulturált, Macronért rajongó gimnazista fiú a nyár elején a tömegben kezet akart fogni az emberekhez nagy bátran közel merészkedő Macronnal, és becenevén azt kiáltotta felé: Manu, Manu! Erre Macron odalépett, és azt mondta neki igen agresszíven és persze tegezve: hívjál elnök úrnak vagy uramnak! Ha forradalmat akarsz csinálni egy szép napon, azért előtte tanuld meg, hogy ezt majd csak akkor tedd, ha előbb leérettségiztél és el tudod tartani magadat!

Tehát: egy szelíd és kedves gimnazista nem hívhatja Manunak rajongásból az elnököt, de félmeztelen fiatalemberek (egyikük egy bűnöző) ízléstelenül bizalmaskodhatnak, ölelkezhetnek az elnökkel.

Igen, igen, le kell írni sajnos a végtelenségig unott közhelyt: kettős mérce.

És akkor – ha már maradunk ennél a kifejezésnél – nem is gondoltuk tovább az egészet. Mi lenne, ha bevinnének a rendőrségre egy nyugdíjast Magyarországon, mert mutogat mondjuk Áder Jánosnak, sőt, még őrizetbe is vennék? Vagy mi történne, ha a magyar miniszterelnök egy őt ünnepelni szándékozó gimnazistának Macron modorában azt mondaná, ne hívj Viktornak? Mit mondana Brüsszel, az ENSZ, a Béketanács meg a többi, nem beszélve Soros György összes szervezetéről? 

Persze, pontosan tudjuk. Tudjuk, ismerjük a „haladók” harcmodorát. És persze azt is tudjuk, hogy ez a harcmodor bizony egyre kisebb, apróbb, parányibb eredményeket hoz nekik. Csak egészen iciri-piciri eredményecskéket.

Hamarosan meg semmit.